Ünnepi istentiszteleten iktatták be hivatalába november 10-én a Deáki Református Egyházközség megválasztott lelkipásztorát, Édes Ákost. Az ünnepségen hálát adtak a templom külsejének a megújulásáért is, valamint leleplezték az 56-os mártír-lelkipásztor, Gulyás Lajos emlékére elhelyezett emléktáblát is. Az eseményen közel négyszázan vettek részt.
A zsúfolásig megtelt deáki református templomban először Fazekas László püspök szólt igehirdetésében a megjelentekhez. Beszédét azzal kezdte, hogy neki most úgy kellene szólni ezen az ünnepségen, mint ahogyan Pál apostol is tette Athénban: „Deáki nők és férfiak. Minden tekintetben nagyon Istenfélőnek látlak titeket. Mert amikor bejárám és megszemlélém településetek, sok olyan emléket találtam, amely azt jelzi, hogy ti egy nagyon kegyes múlt örökségét hordozzátok. Itt használták a bencések azt a könyvet, amelyben megtalálták a Halotti beszédet, itt van Szlovákia legrégebbi temploma, de a reformáció emlékei is nyomon követhetők. És itt van az 1797-ből származó református templom, amelyet az idén újítottak fel. Nagyon remélem azt is, hogy ez a nap, amelyen a deáki református gyülekezet hálaadó istentiszteletet tart, szintén bekerül a történelemkönyvekbe . Egyrészt azért, mert ismét tapasztalható volt az a csodálatos összefogás, ahogyan fokozatosan újult meg a templom, majd később a parókia, hogy megfelelő módon képviselje és mutassa azt, hogy itt tényleg egy erős gyülekezetről van szó. Itt vagyunk egy olyan ünnepségen is, amelyen egyenessé válik a gyülekezet útja. Hiszen amikor egy gyülekezet lelkipásztort választ, az olyan, mint egy házasságkötés: a gyülekezet és a lelkipásztor, illetve jelen esetben a lelkészházaspár útja egyesül és együtt, egy irányba próbálnak haladni. Nagyon örülök annak, hogy a gyülekezet egy egyenes kerékvágásba terelődött, mert missziói jelentősége van. Hozzátartozik az egyre fejlődő Vágsellye és Galánta reformátussága is, ahol már leányegyházak működnek ” – mondta többek között Fazekas László püspök.
„Örül a szívünk és ujjong a lelkünk, mert megismertetted velünk az élet útját. Teljes öröm van tenálad. Örökké tart a gyönyörűség a jobbodon” – ezekkel az igékkel kezdte beiktatási szolgálatát Dobai Sándor, a komáromi egyházmegye esperese, majd azzal folytatta, hogy három évtized után ismét van helyben lakó lelkipásztora Deákinak. Örömét fejezete amiatt is, hogy a lelkészházaspár egy olyan gyülekezetbe került, ahol gőzerővel folyt a fizikai és a lelki építkezés és amelynek rövid időn belül meg is adatott a lelki aratás. Majd szimbolikusan átadta Édes Ákos megválasztott lelkipásztornak az egyházközség pecsétjét és a templom kulcsát.
A Deákira három évvel ezelőtt szintén lelkész házastársával együtt kihelyezett lelkipásztor, – akit az idén választott meg az egyházközségi közgyűlés – szószékfoglaló igehirdetésében, mintegy bizonyságtételként a szolgálatra való elhívásáról, a Krisztusba vetett hitről és az újjászületésről szólt a Gal 1, 10, 1 Kor2, 1-2 alapján. A lelkipásztor emlékeztetett arra, hogy mi minden történt az ideköltözésük óta: a hozzájuk tartozó gyülekezetek összekovácsolódtak, egymást jobban megismerték, a közös alkalmak erőt adó áldásainak mindegyike pedig hozzásegítették őket abban, hogy erre a kettős ünnepségre sor kerüljön. De, mint Isten megváltott és elhívott gyermekeként a lelkipásztor legfontosabb feladatának tartja a megtérést és az újjászületést, valamint az Istenhit megélését és továbbadását. Beszédében többek között elhangzott az is, hogy „a küldetés nehezebb a hivatástól, mert távolabb vagyunk az eredettől. Attól, aki elküldött. Azonban nem szabad megfeledkeznem arról, hogy elhívás nélkül nincs küldetés”.
A meghívott esperesek – a madari származású Szabó András és Kiss Pál – és lelkipásztorok áldáskívánásai után beszámoló hangzott el a templom külsején elvégzett felújítási munkálatokról. Édes Ákos lelkipásztor ismertette, hogy az újabb beavatkozásra azért volt szükség, mert A 2000-2001-es években előirányzott munkálatok eredményei ugyanis nem bizonyultak időtállónak. A templom külső vakolata omladozóvá, néhol veszélyessé vált. A felújítás akkori hozadéka a falak átvágása és alsó szigetelése volt, aminek következtében alaposan kiszáradtak a helyenként több méter magasságig is felázott nedves falak. A felújítási munkálatok során bebádogozták a templom hajószerkezetének falán az alsó szoklit, eltávolították az összes omladozó vakolatot, majd beszigetelték. Újrabádogozták a torony ablakainak párkányait, kicserélték a meghibásodott ablakokat, az elöregedett deszkázatait lefestették. Új festést kapott a templom tornyának pléhezete és a csillag is. Új vakolatot kapott a templom külső fala, az ablakpárkányokat és a díszítőelemeket takaró pléhek is új színt kaptak. A lefestették az összes vízelvezetőt, csatornát, beleértve az ablakokat is. Újraaranyozták a templom elülső homlokzatának parókia felőli oldalán elhelyezett II. világháborús emléktáblát. A több mint kétszáz éves templomon közel 20 ezer eurót kitevő munkálatok kiadásához hozzájárult a református egyház Közalapja, a deáki önkormányzat, de a helyieken kívül a két leányegyház, Vágsellye és Galánta hívei is.
Az ünnepségen köszöntőt mondtak a Deáki és a hozzátartozó leányegyházak gondnokai és a felújítási munkálatokat 5 ezer euróval támogató község polgármestere Hajdu László.
Az alkalmon leleplezték az 56-os mártír-lelkipásztor, Gulyás Lajos (1918-1957) emlékére készített a templom falán elhelyezett emléktáblát, aki a felesége révén került kapcsolatban a deákiakkal és több alkalommal is szolgált igehirdetéssel a templomban. A kisújfalui születésű lelkipásztor Losoncon kezdte el a teológiai tanulmányait, amelyet az első bécsi döntést követően Pápán fejezett be. 1942-tõl Gelléren, majd Balatonszepezden volt lelkész. 1944-ben a nyilas hatalom átvétele után a nácizmus elutasítása miatt letartóztatják és bebörtönzik, majd népbíróság elé kerül, de a mondvacsinált vádak alól később felmentik. 1946-tól tagja a Független Kisgazda,Földmunkás és Polgári Pártnak. 1948 nyarán lemond országgyűlési képviselői megbízatásáról. 1948. május 15-től a levéli református gyülekezet lelki pásztora. 1956. október 26-án parókiáján értesült a mosonmagyaróvári tragédiáról. Ügyködése miatt 1957. február 5-én letartóztatták. A koncepciós perben a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének és két rendbeli gyilkosságra való felbujtás miatt bűnösnek mondják ki és halálra ítélik. 1957. december 31-én Győrben kivégzik. 1990. március 29-én rehabilitálták.
A több mint három órás alkalmat színesítette a deáki gyülekezet alkalmi énekkara és a helyi Nefelejcs énekkar.
Reformata, -ii-/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”42452″}
