Fizetett politikai hirdetés. Lássuk csak, mi fán terem ez a különös lény: tüskés szárú, áthatóan bűzös virágzatú, rendkívül szapora, és a tarackhoz hasonlóan csak nagy vesződség árán eltávolítható bosszantó gyomnövény.
Természetes előfordulási helye az emberi lények által gyanútlanul fogyasztott médiatermékek hasábjai és/vagy főműsorideje. Bár mérges tüskéi kisebb-nagyobb sérüléseket, valamint gyakran émelygést, súlyosabb esetben hányingert okozhatnak, hasznosságuk mégis vitathatatlan: fent említett élőhelyük, azaz a sajtótermékek megélhetéséhez jelentős mértékben hozzájárulnak.
Felteszem, halvány fogalma sincs a Tisztelt Olvasónak arról, mit is akarjon jelenteni ez a sok zöldség. Az egyetlen sejtése is csak az lehet, hogy a szerzőnek valami nem odaillőt kevertek reggel a kakaójába. Pedig nem.
Arról van csupán szó, hogy a szlovákiai megyei választások által keltett hullámok bizony sok érdekes kincset vetettek partra, melyek mellett a nagy Kotleba-lázban talán hajlamosak voltunk kissé figyelmetlenül elhaladni. Pedig megér egy misét az, ami a felvidéki magyar „médiadiverzitás” ékkövében, a múltját a jelenével együtt szorosan megélő egyetlen szlovákiai magyarnak mondott napilapban az elmúlt időszakban megjelent.
Két politikai hirdetésről van szó. Két – magát részben vagy egészben magyarnak tekintő – párttól, egy nyelvezetében feltétlenül magyarnak tekintendő napilapban.
A jól ismert felvidéki magyar abszurd valóság két díszpéldánya.
Kezdjük az időbben korábbival. Berényi József, az MKP elnöke az első fordulóban való derekas helytállását követően hirdetett az említett lapban november 26-án „Zavarkeltés helyett összefogást!” címmel.
A cikkben nem beszélt egyébként zöldségeket Berényi, az MKP valóban az első forduló nagy nyertese, amint azt szerényen a szöveg indító mondatában megállapította. Azzal sem lehet vitatkozni, hogy a megye nemzetiségi összetétele miatt a második forduló sajátos kampány-megközelítést igényelt, vagy hogy volt szerencsénk találkozni olyanokkal a kampányban, akik „öncélú magamutogatásba kezdtek” – mint írja Berényi.
Van igazság abban is, hogy az első fordulóban alulmaradt fél ne akarjon kutyát csóváló farokként tempót diktálni, ilyet a magyarországi SZDSZ-korszak óta nem szívesen látunk.
Hanem ami most a lényeg, idézem is: „Ha abbamarad a médián keresztüli üzengetés és felesleges zavarkeltés, van esély. (…) Bízom a média tisztességes hozzáállásában és a civil szféra támogatásában, egyben ezúton kérem is őket erre”.
Nos, ehhez mindössze egyetlen megjegyzés: aki a média tisztességes hozzáállását emlegeti éppen abban a sajtópiaci termékben (szándékosan nem írok lapot, újságot), amely a legsötétebb kommunista időktől kezdve egészen a mai tündöklő demokráciáig a legszemetebb lélekkufárja volt a felvidéki magyarságnak, az, hogy is mondjam csak, túlságosan is jóhiszemű…
Beneš után kevesen csináltak nagyobb lélekrombolást (éppen a kizárólagossága miatt is) annál a szellemi műhelynél, amely e sajtótermék körül csoportosul, s amelyet Berényi József fizetett politikai hirdetésén keresztül szeretett pártunk ily módon még ki is stafírozott egy kicsikét.
Ablakon kidobott pénz, melyet ha pl. a felvidéki árvák gondozására ajánlott volna inkább az MKP, ezerszer is nemesebb cselekedetet tett volna. Arról nem is beszélve, hogy a hirdetésben leírt szövegnél pedig milliószor többet mondott volna el…
Ha tegező viszonyban lennénk az elnök úrral, úgy fogalmaznék: Józsi, veled vagyunk! De te is maradj köztünk…
A második számú fizetett politikai hirdetés még az előbbinél is érdekesebb, mondhatni rejtélyesebb. Fizetett hirdetésként való megjelenését ugyanis számviteli okokon kívül más aligha indokolja, hiszen a Bugár Béla kiáltványaként elhíresült, Kiáltvány a korrekt politikáért – Bugár Béla nyílt levele a szlovákiai magyarokhoz, Berényi cafatokra szaggatását megcélzó szöveget a párt szócsöve szintén politikai hirdetésként jelentette meg.
Minek kellett ezért fizetni? Ennél jóval nagyobb gazemberséget is lehoztak már, mégpedig teljesen ingyen, nem fizetett hirdetésként, hanem „objektív” híradásként. Béla bá átrakta az aprót az egyik zsebéből a másikba.
Magáról a szövegről is egy kicsikét… Mikor elolvastam, gyorsan megnéztem az interneten: Somorján is hideg volt. Minden világos, forralt bor szezon ez már a javából, a Bugár-családban is így lehet. Érzem a fahéj és szegfűszeg illatába vegyülő alkohol szúrós, mégsem kellemetlen szagát ezen a kis szösszeneten. Már a címe is a Jurassic Parkot juttatja eszembe, ott láttam utoljára ilyen vastag bőrt: „Kiáltvány a korrekt politikáért”.
A közelmúltban ünnepelt MKP-szülinap kapcsán sok szó esett már erről a bugári értelmezésű korrekt politizálásról, a szlovákok népszerű házikedvenc magyarja korrektül elintézte, hogy atomjaira szakadjék az önbizalmában egyébként sem túl erős közösség. Szóval kiáltvány a korrekt politikáért?
Olyan ez egy kicsit, mint ha Al Capone képzeletbeli kiáltványát olvasnám a bűnözésmentes társadalomért, Pol Pot kiáltványát a társadalmi megbékélésért és az erőszak elleni harcért vagy éppen Barack Obama kiáltványát az őszinte szövetségesi kapcsolatokért. Jó vicc lenne, ha nem a mi bőrünkre menne.
Bár a megszólítás alapján – „Barátaim, tisztelt szlovákiai magyarok!” – csupán egy igen szűk körnek szól a Berényi Józsefet becsmérlő iromány.
Ami az érdemi részt illeti, nos, aki vizuális típus, az képzelje el valahogy úgy, amint a habzó szájú, eltorzult arcú Bugár Béla letört szivarvéggel a szája szegletében eszeveszettül püföli Berényi József hátát egy rozsdás drótkefével. Két hasábnyi tömény élvezet.
Apám szokta mindig mondani: ideges ember nincs, csak bolond. Bugár márpedig most idegesnek látszik. Mindegy is, hogy ez esetben apámnak van-e igaza, a lényeg: Bugárnak az utóbbi időben minden oka megvan az idegbajoskodásra, aminél viszont számomra kevés megnyugtatóbb dolog létezik.
S ha még Berényiék is befejezik a fizetett politikai hirdetést – illetve az arra fordítandó összegeket beteszik egy kalapba, amelyből egyszer talán életre hívhatnának egy valóban magyar felvidéki napilapot – nos akkor, ha hátra nem is dőlhetnék, de bizakodóbb lennék közösségünk jövőjét illetően.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
