A 2014-es év a család és a munka összehangolásának európai éve. Bauer Edit előadása Ez nem csak azért fontos, mert az ENSZ Családévének 20. évfordulója és nem azért, mert az elnöklő országok ebben megegyeztek, hanem azért, mert van egy olyan helyzet, ami Európa jövője számára egészen meghatározó és eléggé komoly – jelentette ki Bauer Edit.
Bauer Edit, a Magyar Közösség Pártjának Európai Parlamenti képviselője a Szövetség a Közös Célokért társulás és a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége által szervezett rozsnyói családsegítő konferencián tartott előadásában egy európai körképet vázolt a családokról.
Európa lakossága most meghaladja az 501 milliót. Körülbelül 2040-ig Európa lakossága még növekedni fog, de utána elkezd csökkenni. Az éves születések száma most már zuhan az évek hosszú során és az elhalálozások száma pedig növekszik.
2015-től kezdődően az elhalálozások száma meghaladja a születések számát, a növekedés kizárólag a pozitív migrációs egyenlegnek köszönhető. 2040-től azt mondják a demográfusok, hogy a pozitív migrációs szaldó sem lesz képes ellensúlyozni a negatív természetes változásokat.
Miközben a lakosság összetétele változik szinte elképzelhetetlen módon. A 65 év fölöttiek aránya 2060-ra fog megnőni a 2010-es év 17,4%-ról 29,5%-ra. Leggyorsabban az a csoport növekszik, aki elérte a nyolcvan évet. Addig, amíg ma körülbelül minden huszadik ember éli meg a nyolcvanadik születésnapját, az ezekben az években már csak minden nyolcadik éri el ezt a kort. Nyilvánvalóan nem egyforma ez a folyamat Európában.
Vannak országok ahol az öregedés gyorsabb, van ahol kevésbé gyors. 1960-2060 között a 65 év feletti lakosok aránya minimum megkétszereződik, de egyes tagállamokban hétszer magasabb lesz.
A népességi prognózis pontosan azt mutatja, hogy a 80 éven felüli lakosság aránya növekszik a leggyorsabban. 1960-2060 között a 80 éven felüli lakosok aránya minimum az ötszörösére, egyes tagállamokban a 18-szorosára nő.
Az időskori függőségi ráta az EU27-ben: 25,9%-ról (2010) 52,6%- ra nő (2060). Ez egy hihetetlenül fontos terminus technikus. Arról szól, hogy ebben a mi nyugdíjrendszerünkben – az első pillérben – az a pénz, amit ma befizetünk járulékként, azt holnap a szociális biztosító kifizeti nyugdíjként.
Addig amíg ma ez a függőség kb. 25%, ez 52%-ra fog nőni. Ez azt jelenti, hogy 2 aktív munkakorban lévő (15-64 éves) minden 65 éven felüli személyre fog dolgozni 2060-ban, ellentétben a 4:1 aránnyal 2010-ben. Ennek következtében, ha az ember azt mondja, hogy a helyzet drámai, akkor nem nagyon túloz.
A népességi piramis mutatja, hogy hogyan állunk. Itt megmutatkozik a születések arányának a csökkenése. A legerősebb népességnövekedés a prognózisok szerint legerőteljesebben Írországban (+ 46 %), Luxemburgban (+ 45 %), Cipruson (+ 41 %), Egyesült Királyságban (+2 7 %), Belgiumban (+24%) és Svédországban (+ 23 %) várható. Itt az látszik, hogy ezekbe az országokba nagyon nagy a bevándorlás. Írországban és Svédországban aránylag a természetes szaporulat is nagy, és nyilván nem egyforma a veszteség se. 2010-2060 között 13 tagállamban várható népességcsökkenés- Legnagyobb Bulgáriában (-2 7 %), Lettországban (-26%), Litvániában (-2 0 %), Romániában (- 19 %) és Németországban (- 19 %), ami összességében teljesen átrajzolja Európa térképét –beleértve a politikai térképet is.
Addig, amíg ma a legnépesebb ország Németország, 2060-ban ezt a szerepet átveszi az Egyesült Királyság (79 millió). A legnépesebb tagállamok közé 2060-ban még Franciaország (7 4 millió), Németország (66 millió), Olaszország (65 millió) és Spanyolország (52 millió) fognak tartozni. Tehát teljesen máshol lesz az Európai Unió súlypontja.
A munkaképes lakosság csökken, kevés gyerek születik. Európa nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy azt mondjuk: most akkor tessék otthon maradni kedves anyukák és gyerekeket szülni. Talán inkább azt a szabadságot kellene megteremteni, hogy aki ezt szeretné választani, annak legyen lehetősége ezt választani. Az az igazság, hogy Európának igen csak szüksége van a női munkaerőre. Tehát ma már nem úgy kell feltenni a kérdést, hogy vagy-vagy, hanem hogy hogy lehet megoldani azt a feszültséget, ami a két szerep közt feszül.
Az európai szociális felmérések az mutatják, hogy: Csak kevés szülő nem ismeri a család/munka megkötéseket; Gyermekvállalás elodázása, egy gyermek vállalása, vagy tudatos nem vállalása; Egyes szülők vállalják az áhított gyerekek számát, de feláldozzák ezért a karrierjüket; Sok szülő kevesebbet dolgozna, de nincs hozzáférése részmunkaidőhöz, vagy nem engedheti azt meg magának.
2011-es felmérések alapján az európaiak 22%-a elégedetlen a munka/család egyensúlyával, 53%-a havonta többször tért haza túl fáradtan ahhoz, hogy házimunkát végezzen, 30% -ának nehézséget okozott a családi kötelezettségek ellátása és 14% -nak gondot okozott a munkahelyi feladatok ellátása családi kötelezettségek miatt. A mi tájainkon a munkahelyi kötelezettségek és a család összehangolása nem rózsás. Nagyon gyakran mondják, hogy ott születik sok gyermek, ahol a nők kevésbé vannak jelen a munkaügyi piacon. Ezzel ellentétben a magas női foglalkoztatottsággal rendelkező országokban a legmagasabb a születési arány. Például az északi országokban, mint Izland, Norvégia, Dánia és Svédország. Spanyolország, Magyarország és Szlovákia alacsony foglalkoztatottság és alacsony gyerek szám. Ez felveti azt a kérdést, hogy mit csinálnak az északi országok jól.
Amikor a családról beszélünk, érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen is a család állapota. Manapság a gyerekek 30% házasságon kívül születik. A válások, a csonka családok egy külön téma és fejezet. A kép az teljesen szomorkás. Ennek ellenére ott a kérdés, hogy mit csinálnak jól a skandináv országok.
Nyilvánvalóan sok mindenütt sok mindent lehet tenni azért, hogy jó legyen a társadalmi klíma, hogy a társadalom valójában családbarát. A másik oldala a politikák, amit az állam képes nyújtani a gyerekes családoknak. Érdemes megemlíteni, hogy annak ellenére, hogy Európában aránylag a társadalmak gazdagok egy afrikai országhoz képest, annak ellenére a gyerekszegénység iszonyatosan magas, körülbelül 20%-os.
A politika társadalmi, nemzeti szintjén is sok mindent lehet tenni, és itt a svédek nagyon jó példát mutatnak. Az összes elemzés azt mutatja, hogy ami bizonyítottan hosszú távon hatásos, azt a svédek produkálták egyetlen intézkedéssel, mégpedig a gyest abban az esetben, ha a második gyerek 36 hónapon belül megszületik az első után, akkor az előző munkahelyi jövedelméből számítják ki az anyának. Ugyanezt a mintát átvették Kanadába és ott is működik.
Helyi szinten is lehet sok mindent tenni. Van például olyan megoldás, hogy Dániában tudnak helyi szinten segíteni azoknak az idősebb embereknek, akik jó kondícióban vannak és vállalják, hogy vigyáznak a beteg gyerekekre – pót-nagyszülői segély. Az elemzések a svéd példát hozták, amely hosszútávon működik.
Európai szinten is sok előírás vonatkozik és sok támogatást is kap az anyaság és a család. Ezek gyakorlatilag csak részmegoldások.
Az Európai Parlamentnek és tanácsnak van egy nagy adóssága, az anyasági szabadságokat képtelen volt elfogadni. Egyik nagy probléma az, hogy nincsenek megfelelően kialakítva, különösen a mi országainkban azok a lehetőségek, amelyek ezeket a feszültségeket csökkentenék. Tehát hogy dolgozhasson is az ember, és a gyerekekkel a családdal is törődhessen.
Érdekes gyakorlat a Best practice – Utalványok Belgiumban, mely 2004-ben indult, a Belga Kormány támogatásával. Célja az új munkahelyek teremtése elsősorban alacsony képzettségűeknek; a feketemunkától a rendes munkaviszonyig; a szolgáltatást igénybe vevők munka/család egyensúlyának javítása azáltal, hogy a házimunkát más végzi el. Igénybe vehető szolgáltatások: takarítás, mosás, vasalás, varrás, főzés, mozgáskorlátozottak szállítása. Az utalvány értéke:
Felhasználó €8,50 fizet, ennek 30%-a levonható az adóalapból,a munkát végző órabére €10,54 (+ egyéb juttatások). Az ügynökség kormány általi támogatást kap €13,22 értékben.
A munkások: 97% nő, több mint 60%-a idősebb – 30-50 között, minden ötödik 50+, 60% alacsony képzettségű, 25%-a nem belga (19% más TÁ, 8% nem EU) Ez max. 500 utalványt jelent évente személyenként, illetve 1000 utalvány családonként. Ez alól kivételek a csonka családok, a mozgássérültek ill. fogyatékkal élők és idősek – max. 2000 utalvány.
Ez a rendszer ma már nagyon sikeres és elterjedt. Két legyet ütöttek egy csapással. A fekete munkát gyakorlatilag kifehérítik, az alacsony végzettségű nőknek nyújtanak munkát és óriási segítség a dolgozó nőknek.
A fiatalok munkanélküliségének megoldásához a gyakorlatban kipróbált kulcs is meg van, a zár is meg van, hát csak valaki egyszer rájön, hogy ez a gyakorlat felhasználható máshol is…
Bauer Edit, Felvidék.ma
Elhangzott Rozsnyón, 2013. november 8-án.
Előadása a Magyar Interaktív Televízióban ITT>>> tekinthető meg.
{iarelatednews articleid=”42543″}
