Háromkirályok napja után elkezdődött az idei farsang időszaka. Kassai Gyula, a lévai református gyülekezet lelkésze ezzel kapcsolatban mondja el gondolatait. „Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek, az Úr közel” (Fil 4,4–5) Ebben az igében benne van a most kezdődő időszak gondolata; az öröm. A farsang az örömről szól. A vigasságról szól. Örülni jó, az emberek szeretnek örülni. Szeretnek közösségben örülni. Mi nem azért vagyunk, hogy közösségeink határait kijelöljük. Hanem azért vagyunk, hogy ezek a határok átjárhatóak legyenek.
Az öröm. Nagyon szép ez a magyar nyelv, magyar nyelven ez a szó. Van ennek egy ellentét párja is; a bánat. Öröm és bánat. Mind a kettőből van részünk. A magyar ember pesszimista. Ez abból ered, hogy a történelem folyamán sok vesztességben volt részünk. Ám még mindig itt vagyunk! Még mindig megmaradtunk! Nemcsak az az erőforrás tart meg bennünket, amely a vesztességeinkből és verességeinkből származik, hanem főleg az örömeinkből és sikereinkből.
Biztos mondtuk már szeretteinknek, hogy bánatot okoztam. Milyen szépen mondja a magyar nyelv; bánatot okoztál. Benne van az, hogy a bánatot mi, emberek okozzuk egymásnak. Az, hogy bánatunk van, okunk van a szomorkodásra, az azért van, mert valaki bánatot okozott nekünk.
Ha az örömről beszélünk, azt mondjuk; örömet szereztél. Azt nem okozzuk, hanem szerezzük. Azt meg kell találni, meg kell keresni. Az örömért dolgozni kell. Meg kell keresni. Meg kell találni. Az örömet megpróbáljuk beszerezni. Erről szól ez az ige. Arról, hogy hol is lehet megtalálni az örömöt. Ha meg kell szerezni, meg kell találni a forrását is. Az örömnek a forrása maga Jézus Krisztus. Ami által hiszünk, ami által cselekedni tudunk, ami által szeretni tudunk, ami által örömet tudunk szerezni egymásnak, mindennek a forrása Jézus Krisztus.
Így van ez ma is. A biblia nemcsak a múlt korok embereinek szól, hanem a jelen emberének is. Mi határozzuk meg, mi döntsük el, milyen lesz a kor, amiben élünk. Ha számunkra fontosak a közösségek, azok a közösségek, melyek identitásunkkal azonosak, akkor szerezzünk örömet a társainknak.
Van egy szép nyelv, amelyet kaptunk és használunk, amelyet megtanított nekünk az édesanyánk. Nemcsak azért tanította meg, hogy megértsük egymást. Hanem azért is, hogy legyen egy nyelv, melyen megtaláljuk a forrást. Megtaláljuk az Istent. Az ige is azzal zárul, hogy az Úr közel. Valóban nagyon közel van, tán közelebb, mint ahogy a bőrünk van hozzánk. Nagyon közel van. Azt kívánom mindenkinek, hogy megtalálja ebben az esztendőben a forrást. Találja meg az öröm lehetőségét.
Rabindranáth Tagore azt mondta az örömről: „ Elaludtam s azt álmodtam, hogy az élet öröm. Felébredtem, és azt láttam, hogy az élet kötelesség. Dolgoztam s azt láttam, hogy a kötelesség öröm.” Ez arról szól, hogy szabad álmodni. Szabad álmodni a közösségnek, a családnak, az egyénnek. Szabad nekünk is, itt most, mert ez azt jelenti, vágyunk az örömre. Örömet akarunk egymásnak szerezni. Terveket akarunk szövögetni. Nekünk fontosak az embertársaink, fontosak vagyunk egymásnak. Igen ám, csak azért dolgozni is kell! Fel kell ébredni a valóságba, és tenni kell. Áldozatot kell hozni. Meg kell találni az öröm forrását, ám Isten elvárja tőlünk azt, hogy felelősséget is érezzünk. Észre kell venni, hogy mi a feladatunk. Észrevegyük, hogy mit kell tenni azért, hogy az öröm megmaradjon.
Aki örömet szerez másoknak, az megkettőzi az örömöt. Aki a bánatot akarja megosztani, akkor megfelezi azt. A mindennapjainkban gondoljunk erre. Az a munka, a szolgálat tud örömet okozni, amit egymásért, a közösségét tesszük. Ez bennünket kivezet a hiússágból, és beemel egy magasztosabb közösségbe. A közösségről nem tudjuk milyen lesz holnap, csak azt tudjuk, hogy reménységgel teli lesz.
Pásztor Péter, Felvidék.ma
a szerző felvétele
{iarelatednews articleid=”36948,43088″}
