A felvidéki Eperjesen született Hamvas Béla íróra, filozófusra emlékeznek születésnapja alkalmából a hétvégén (március 21-22-én) irodalmi, tudományos, zenei és gasztronómiai programokkal Balatonfüreden.
A szervezők tájékoztatása szerint a programokat úgy állították össze, hogy az a helybéliek mellett megmozgassa a távolabb élő Hamvas-rajongókat is, az esemény egyfajta korai szezonkezdetnek is felfogható a Balaton partján.
A balatonfüredi Önkormányzat és a Hamvas Béla Asztaltársaság a füredi Tagore sétányon 2000-ben, az író özvegye, Kemény Katalin jelenlétében fát ültetett Hamvas Béla emlékére. A „Hamvas-hárs” alatt minden évben, Hamvas Béla születésnapja (március 23.) alkalmából ünnepséget tartanak. Itt minden alkalommal a magyar mellett még egy nyelven (eddig szerb, francia, német, olasz, hindi, angol) „a fára olvassák” Hamvas Béla szövegét a Fák címú esszéből.
A faültetés gondolata Sava Babić szerb írótól, költőtől származik, akinek Hamvas Bélának a balatonfüredi Koloska völgy egyik hársfájáról írt szövege adta az ötletet. Babić Hamvas Béla valamennyi művét átültette szerb nyelvre.
A rendhagyó szellemidézés március 21-én, pénteken esti borkóstolóval folytatódik, ahol Kő Pál szobrászművész, Szkárosi Endre, Költő, Keserü Katalin művészettörténész és Vidnyánszky Attila rendező fejti ki gondolatait.
Másnap ünnepélyes keretek között Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter nyitja meg a Művészet és Tér elnevezésű konferenciát, amelynek végén különleges tárlatvezetéseken is részt vehetnek az érdeklődők. A Vaszary Galériában többek között Nádler István mutatja be erre az alaklomra készített rajzait. Este a Kisfaludy Galériában Rátóti Zoltánnak és Huzella Péternek A bor filozófiája című Hamvas-könyv alapján készült műsorát láthatják az érdeklődők.
Hamvas Béla 1897. március 23-án született a felvidéki Eperjesen, evangélikus lelkészi családba, Hamvas József és Sedivy Jolán gyermekeként. A pozsonyi Evangélikus Líceumban tett érettségit, majd az I. világháborúban az ukrán fronton szolgált, később az észak-olaszországi frontra tartó csapatszállító szerelvényét bombatalálat érte, őt a légnyomás maradandóan megsebesítette. Pozsonyt, ahol első írásai a Tavasz című folyóiratban jelentek meg, azt követően kényszerült elhagyni, hogy édesapja 1919 novemberében megtagadta a csehszlovák hűségesküt, ezért a családot kiutasították az országból és Budapestre költöztek. Élete során huszonöt folyóiratban publikált tanulmányt, esszét, kritikát, recenziót. Latin és görög nyelvű művek mellett németül, franciául és angolul is olvasott. 1968. november 7-én halt meg, 1990-ben poszthumusz Kossuth-díjat kapott. Írásait a világ számos nyelvére lefordították, művei szlovák és cseh nyelven is olvashatóak.
Felvidék.ma
