Szentpéteri borkóstoló

A Szent Orbán Borosgazdák Társulása első alkalommal rendezett borkóstolót tizennégy szentpéteri borász (86 borminta) részvételével a helyi kultúrházban.

Az ünnepélyes megnyitón Zsidek Vilmos borász, vezetőségi tag köszöntötte a megjelenteket. Ünnepi beszédében elmondta, a bor maga a történelem, s készítőjének lelke érződik minden csepp nedűben. Szentpéteren a szőlőtermesztés és a bor készítése több száz évre nyúlik vissza. Elődeik a természet adottságát, a szép lankákat, melyek körülveszik a falut, szőlővel ültették be. A két világháború között Pozsonyban, Prágában, Budapesten, a híres éttermekben a fogyasztók nagy élvezettel fogyasztották a szentpéteri borokat. Főleg ennek köszönhetően a szentpéteri boros gazdák úgy döntöttek, hogy a széles nyilvánossággal, a borszerető és bortisztelő fogyasztókkal megismertetik a helyi borok íz-és illatvilágát a mai rendezvényen. A szőlő- és bortermelés bizonyos anyagi bevételi forrást jelentett.
Ez a rendezvény is erről szól, hogy a termelő és a fogyasztó megtalálja egymást. Így a bortermelő méltóan megkapná jutalmát az oly becsületes, odaadó munkájáért.
A borászatnak azért kell sokféleképpen gondolkodni, mert ma már a társadalom is sokféleképpen gondolkodik, tudni kell, hogy sok megoldás van, de el kell tudni dönteni,
hogy hova igyekszik, és mit céloz meg a bor. Éppen ezért marketingkutatással fel kell mérni, hogy milyen igények mutatkoznak a különböző borok iránt (fogyasztás, vásárlás), milyen trendek vannak a borpiacon. Ehhez párosul egy kiegészítő szolgáltatástermék, azaz a bor ajánlása, kínálása, tulajdonságainak bemutatása az eladó vagy éppen termelő részéről, amely tovább erősíti a bor bizalmi termék jellegét. A vevő ugyanis általában lezárt palackot vásárol a minőségi borból, nem láthat bele az üvegbe, valójában „zsákbamacskát” vesz, ezt a bizonytalanságot csökkentheti az eladó személye, az a kontaktus, amit képes kialakítani a vevővel.
Minden borásznak az a vágya, hogy olyan bort készítsen, amely minél több fogyasztónak ízlik, hogy a bora legyen finom, telt, harmonikus, friss, gyümölcsös- egyszóval trendi. A borkóstolón a fogyasztók eldönthetik, a gazdák hogyan éltek a lehetőséggel, milyen mértékben tudtak a jó szőlőből minőségi bort előállítani.
A kívülállók talán nem is sejtik, hogy a bornak a kóstolása egy rendkívül összetett folyamat. Sok mindenre épül, talán első sorban a borkóstoló személyiségére, annak fiziológiájára, lélektanára, felkészültségére és még sok minden másra.
Azért is nevezhetjük a borfogyasztást rituálénak, mert nem csupán kóstolást, vagy borivást jelent, annál sokkal többet. Minden mozdulatnak, amely a borfogyasztást kíséri, megvan a jelentősége, érzelmi és szellemi háttere, a gyakorlati hasznán kívül. Bort sohase igyunk, hanem mindig kóstoljunk! Az ivás ugyanis sohasem ad igazi élvezetet, a kortyolgatás azonban megsokszorozza azt. Ahányszor tartunk szünetet a borkóstolás során, annyiszor érezhetjük azt a gyönyörűséget, amit a bor egyszeri felhajtása után érezhettünk volna. Tehát a borra időt kell szánni. Abban a pillanatban, amikor kortyoljuk, a bor legyen a legfontosabb, figyeljünk oda rá.
Illetlenség vendéglátónkkal szemben, ha nem figyelünk a borra, amikor szánkhoz emeljük poharunkat. Hisz azért töltötték nekünk, hogy élvezzük azt.
A borivás (borkóstolás) mindenkori aranyszabálya a mértékletesség. Ennek betartását a bor szépsége, esztétikai értéke is megkönnyíti. A bort csodálatos íz- és illatgazdagságával tulajdonképpen nem is inni, – hanem a pohárban nézegetve, a borról beszélgetés közben – csupán kortyolgatni, ízlelgetni, élvezni kell.
Ezért talán ebben a leírásban inkább a kóstoló, fogyasztó által leginkább használt mozzanatokat szeretném bemutatni. Az úgynevezett szent háromság, amely a látás, szaglás, és ízlelésen alapul. Azaz a szemmel a bor színét vizsgáljuk, amely korára, beltartalmi értékekre enged következtetni, és persze eldönteni velünk, hogy fehér vagy vörös (vagy akár rozé) borról van szó. A szemünket használjuk a leggyakrabban, ezért ez fárad el a legkésőbb.
Egy kicsit fáradékonyabb már az orrunk, a szaglásunk, amely hamar hozzá szokhat bizonyos illatokhoz. Ezért csukott szájjal, mély de rövidke szippantásokkal élvezzük ki a bor által nyújtott illatokat. A pohárban megfogatva, nagyobb felületről tudunk illat mintákat venni.
Végezetül pedig a kóstolás, amellyel egy korrekt kortyot véve, úgy mond „megrágjuk a bort” egy kis levegőt is szívhatunk hozza fogaink között, ha ez lehetséges megforgatjuk a szánkban, hogy mindenhova jusson és lenyelvén egy pillanatra megállva összerakjuk az érzelmeinket, az érzéseinket, és szavakban foglalva megosztjuk a barátainkkal. Járjunk azonban óvatosan el, hiszen a bor nyelvezete szimbólumokra épül, és szubjektív tényezőkre is egyben, nem beszélve a többiről. Itt fontos megjegyezni, hogy: „a bor tanítómester, szerénységre tanít”. Nem vagyunk egyformák, vannak dolgok amiket másképpen érzünk, és esetleg gondolunk. Nem hiába nem ugyanazok az emberek szimpatikusak, és a férfiaknak is megvan az ideális női jelöltjük, amelyet egyébként nagyjából hasonlóan, mint azt a borkóstolásnál teszik, közelítik meg. (Valószínű ugyanez igaz lehet a női szemszögből is.)
Természetesen amikor borbírálatról, borkereskedők beszerzéséről vagy komoly vizsgákról van szó, a borkóstolás egy kicsit másképpen zajlik.
A szervezők gondoskodtak sajtról is, hiszen a sajt és bor évszázadok óta jó párost alkotnak, mert a sajt és a bor, bár eredetük és jellegük egészen különböző, mégis nagyszerűen kiegészítik egymást, kölcsönösen kiemelik egymás előnyös tulajdonságait. Kitűnő párosítás halk hétköznapi estékhez, baráti, meghitt beszélgetésekhez, vagy általában gasztronómiai kirándulásokhoz. Egy dolgot azonban sosem szabad szem elől tévesztenünk: Elsősorban sajtot fogyasztunk kevés borral; nem pedig fordítva, bort iszunk és mellé csipegetünk egy kis sajtot. A sajt egyébként is csak a kisebb alkoholtartalmú, száraz borokat „tűri” meg, amelyeknek íze érezhetően őrzi a szőlő jellegzetes aromáját.
A bor titokzatos ital, és csak annak tárulkozik fel, aki okosan és szépen közelít hozzá. A borkóstolás, a borról való beszéd örömet jelent, hiszen rengeteg érdekes, nagyszerű dolgot fedezhetünk fel, benne egy új világot tudunk bejárni. Amelyhez természetesen a megfelelő előkészületek elengedhetetlenek, minél jobban fel vagyunk készülve, annál nagyobb élményünket leljük, de mindig tudni fogjuk, hogy legközelebbre is ilyen színvonalon kell készülnünk, ahogy ez a „valódi” utazásokkal lenni szokott.
Élményekben gazdag időt töltöttem a jó borok társaságában, mert a barátsággal sosem szabad betelni úgy, mint egyéb dolgokkal, minél régebbi, annál édesebb, miként a borból is az, amely kiállta az idő múlását.