A kassai vasutasok már tizennegyedik alkalommal tartották meg sikeres rendezvényüket, a Mozdonyparádét. Mint máskor, most is a nagyállomásról indultak megszabott időpontokban a szerelvények, hogy a depóba vigyék az érdeklődőket, elsősorban a gyerekeket, hiszen számukra ilyen nagy, mamutnyi nagyságú mozdonyokat látni – melyek Szlovákia különböző helyeiről érkeztek -, különösen érdekes. Idén április utolsó hétvégéjén, 26-án és 27-én is számos látványosságban volt része a látogatóknak.
Egyrészt megnézhették a régi gőzmozdonyokat, közöttük a 130 éves Katkát, melyikkel nosztalgiakirándulást lehetett tenni egy rövid szakaszon. Ez a matuzsálem Közép-Európa legrégebbi működő gőzmozdonya. Az U 36 003 számot viselő mozdonyt Németországban gyártották.
Minden látogató egy kis füzetet kapott, melyben térkép tájékoztatta az egyes helyszínekről. Természetesen a vasúttal kapcsolatos szuvenírek árusítása is zajlott.
Ki emlékszik már rá, hogy néhány évtizede még tilos volt az ablakon kihajolni, mert szikra vakíthatta meg az ember szemét. A vonat füstje bekormozta a szerelvényeket, kocsikat, utasokat egyaránt. Az ablakot sokszor be kellett csukni, mert a kormos füst bejutott volna az ablakon. Vagy milyen is volt a harmadik osztályon, fapadokon ülve utazni? Ez már mind a múlté! Az ember egy kicsit nosztalgiázhatott is.
Nem tudom, hogy a mai gyerekek között mennyien kívánnak mozdonyvezetők lenni, de én gyermekkoromban vagy akként, vagy úthenger-kezelőként kívántam elhelyezkedni. Konkoly-Thege Miklós csillagász rendelkezett mozdonyvezetői vizsgával is. Van, aki megvalósítja gyermekkori álmait. Ám úgy a mai fiúkat, mind a lányokat nagyon érdekelte a sok látnivaló. Egyes vagonokba, mozdonyokba fel lehetett kapaszkodni, ami külön is vonzóvá tette a rendezvényt.
Versenyezhettek a mozdonyvezetők és gyermekkönyvet kereszteltek. A gyerekek mozdonyvezetőkként és kalauzként „dolgozhattak”. Szombaton történelmi repülőgépek húztak el a mozdonyok felett, kvázi megtámadva azokat. A parádé egész ideje alatt gyermekfilmeket és vonatokról szóló filmeket vetítettek. A játékházban a gyerekek a különböző játékokat játszhattak, fejtörőket oldhattak meg, de kézügyességüket is kipróbálhatták.
Az első alkalommal megnyitott víztoronyban, mely valamikor a mozdonyok számára biztosította a vizet, Emilián Cvengroš állította ki képeit. Csak mozdonyokat fest. Megkérdeztem tőle, hány szerelvényt, illetve mozdonyt festett le életében. – Sokat! – válaszolta. Majd megnéztem egy külön kocsiban a modelleket, melyek különböző anyagokból készültek. Egy egész vagont kellett igénybe venni. Egy kevés csapadék hullott közben, ami szóra sem volt érdemes.
Kiállítottak egy réges-régi tűzoltófecskendőt is. Jelvények, jelzések és minden, ami a vasúttal összefügg, most megtekinthető volt. Természetesen nem maradhattak el az árusok sem. Kínálták portékájukat, az inni- és ennivalót.
Kellemes kikapcsolódási lehetőséget nyújtanak évente a családoknak. A csemeték meg olyasmit látnak, amit máskor ritkán. S közben önkéntelenül ismerkednek a távolodó múlttal.
További képek az eseményről megtekinthető a Képgalériában ITT >>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
