Az Aggteleki- és Gömör-Tornai-karsztot mutatja be az a vándorkiállítás, amely július 24-én nyílt meg a Kassán, a Rovás Galériában.
Néha hibásan Szlovák-karsztnak nevezik, indokolatlanul tükörfordítást alkalmazva. Ezek a barlangok 1995 óta a Világörökség részét képezik. A 27 panel bemutatja a földalatti és külszíni karsztjelenségeket, a térség geológiai szerkezetét, a barlangok feltárásának történetét, ásványi szerkezetét és hasznosításukat. Tizenegy ezek közül általános tájékoztatást nyújt, a többi az egyes barlangokat ismerteti.
A kiállítást Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója nyitotta meg.
A megnyitón részt vett Ján Hlobil, a Rozsnyói Bányászmúzeum megbízott igazgatója és Gabika Kolesárová, aki az intézmény bányászati és kohászati részlegének munkatársa. A vendégek üdvözlése után bemutatta Székely Kinga geográfust és térképészt, az est előadóját. Ő 2002-ben a Természetvédelmi Hivatal keretein belül működő Barlangtani Intézet vezetőjeként vonult nyugdíjba, de nem „nyugalomba”. A barlangok feltárása, feltérképezése, nyilvántartása, védelme és kutatása területén elért eredményekben oroszlánrésze volt. Részt vett a barlangvédelmi jogszabályok szakmai előkészítésében és az Aggteleki-, valamint Gömör-Tornai-karszt Világörökséggé nyilvánításához szükséges munkálatokban. Erről előadásában külön is szólt.
Ján Hlobil igazgató Gömör nevében üdvözölte a résztvevőket.
Örömét fejezte ki, hogy rövid időn belül megint egy kiállítás megnyitóján vehet részt. Értékelte a két intézmény közötti jó együttműködést és reményét fejezte ki, ez ezután is így lesz. Kovács ehhez csak annyit jegyzett meg, hogy egykor a rozsnyói múzeum munkatársa volt, erre alapozva építették ki a gyümölcsöző kapcsolatot.
Gabika Kolesárová két nyelven tartotta meg a tárlat ismertetését.
Elmondta, 2004-ben született meg a terv, melyet négy éves fokozott együttműködés követett. Az Aggteleki-karszt és a Rozsnyói Minotaurusz Barlangász Klub összefogva a Rozsnyói Bányászmúzeummal valósította meg az ötletet. Ennek eredménye lett ez a kiállítás. Ezeken olyan barlangok is szerepelnek, melyek nem látogathatók. A legfontosabb adatok fent találhatók, alattuk viszont a részletesebb tájékoztatás következik. A kiállítást 2008. május 1-én mutatták be Rozsnyón, majd Budapesten és Magyarországon, Prágában és Csehországban, Pozsonyban és Liptószentmiklóson. A vitrinben a Rozsnyói Bányászati Múzeum gyűjteményeiből láthatunk ízelítőt.
A megnyitó után a vendégsereg megtekintette a kiállítást, majd Székely Kinga izgalmas előadását hallgatta-nézte meg.
A tárlaton először az Aggteleki- és Gömör-Tornai-karszt földtani felépítésével és vízrajzával érdemes megismerkednünk. Majd a két karszt barlangjait tekinthetjük át. Két panel a Világörökség helyszíneivel, illetve a földalatti örökséggel foglalkozik. Az egyik panel a barlangok állatvilágát mutatja be, a további kettő azok ásványait, illetve alaktani változatosságát, formagazdagságát. Külön lapon a barlangok keletkezésének változatosságával ismerkedhetünk. A víz oldó hatásával (karsztos korrózió), a folyóvíz által sodort hordalék koptató, csiszoló munkájával (fluviális erózió), valamint a tektonikai mozgásokkal kell számolnunk. Egy következő panel a barlangok és az ember kapcsolatát ismerteti, egy további a barlanggal kapcsolatos művészetet.
A hátborzongató földalatti világ irodalmi, képzőművészeti és zenei alkotásokban nyilvánul meg. Néha maga a természet alkot mesterműveket. Id. Markó Károly, Tompa Mihály, id. és ifj. Divald Károly neve szerepel a panelon. Viszont hiányoljuk Jókai Mór nevének említését. A lőcsei fehérasszonyban így ír: „A magyar föld természeti ritkaságainak Kohinoorja, a dobsinai jégbarlang még akkor csak kevés ember előtt volt ismerve. Akik tudtak róla, nehéz eskü alatt kötelezték magukat, nem beszélni felőle másnak, mint a híveknek.
Itt e hegy mélyében lakik az egyik demiurgus, a földszellem, aki jégből alakít. Aeonok óta foly a munka. Kezdi mint bányász, mély üregeket váj, vízzel, szénsavval, azután folytatja mint építész, óriási boltozatokat emel a mélységek fölé, rengeteg oszlopokkal jégből, építészi remekeiben utánozza a zuhatagot, a lugast, a szőnyegeket, nem kellenek neki a dóriai, a korynthi módok. Aztán oltárt emel, magasat, széles grádicsokkal. Nem feledkezik meg a boltozatos folyosókról sem, miknek karzatain csak párosával lehet áthaladni, vannak szép tündér grottái, alvószobácskák talán, cirádákkal, cikornyákkal felcicomázva, aztán egy-egy fejszédítő harántlap, csapinós eséssel mélyed alá a sötét végtelenbe, mint egy pyramid oldala, óriásoknak való szánkapálya, a mesebeli üveghegy, hanem a főtermében a tükörpadlaton egész mulatozó emberi társaság számára van elég hely. Azután beáll kárpitosnak, ezüstművesnek, a kolosszusi építményeket betakargatja drága szőnyegekkel, mik a légben függnek, egymást emelik, fenntartják, finom jégkristályból szőtt, font, filigránozott, zsinegmódra tekert cafrangjaik le a padlatig érnek, rengeteg sátorok csupa kristálytűkből. Mikor épít, vakmerő, mint egy titán, mikor díszít, gyöngéd, mint egy tündér.
Mikor a földlakók itt ünnepet tartanak, ezernyi mesterséges fénnyel világítva be a barlang üregeit, akkor az egész isteni Alhambra átlátszó lesz, át- meg átragyog az óriási jégdóm, mintha gyöngyházzal volna kirakva, szivárvány töréseket tündököltet, a kárpitok ezüstje összefoly a merész zuhatagok átlátszó zöldjével, a belül üreges oszlopok, az oltárok továbbadják a keresztültörő fényt. Kívül felcifrázva fantasztikus képletekkel, amik virágot, madarat, lófarkat, csipkézetet mímelnek; áttört ötvösmunkával, gyöngyfüzérekkel pazaron befonva. És a látogató elkezdi számlálni az óriási jégfalon, mely mellett elhalad, az évek sorait. Ahány esztendő, annyi réteg. Mint egy nagy könyv egymáson fekvő lapjai. Ameddig a világosság eléri, talán ezerig is el lehet számlálni. De hát ami a jégpadlón alul van, hány ezredévet számlálhat az?
E jégbarlang bejárását a Gölnitz-völgy felől rég ismerték a dobsinaiak. Azt is tudták, hogy ott jég van. Nyári mulatságaik alkalmával odaeresztették le a sörös hordóikat, de leszállni bele csak e század utolsó évtizedeiben mert két fiatal tudós, akik azután ez isteni remeket a világ előtt feltárták.
A Rákóczi-hadjárat idejében ez volt a találkozási rejteke a kuruc összeesküvőknek.
Rendesen ott a barlang előtt ütöttek össze egy lábtót fenyőszálakból, amiken leszálltak a barlangba, s mikor visszajöttek, a lábtót összetörték, elégették.”
Külön panel ismerteti a felszíni jelenségeket. A fennsíkokat, a kopár, lejtős hegyoldalakon megnyilvánuló karrmezők, melyek a nép fantáziájában ördögszántásokká lettek. A vakvölgyek vízfolyásai víznyelőkben tűnnek el. A túltelített vízforrások mészanyaga kicsapódik és édesvízi mészgátakat alkot.
Majd az egyes barlangok következnek. Megismerkedhetünk a Krasznahorkai-barlanggal és a Martonházi-aragonitbarlanggal.
Megtudjuk, hogy a Buzgó-barlangban található Európa legnagyobb cseppköve (32,6 m). A Gombaszögi- és Jászói-barlang következik. Az előbbiben Szlovákiában elsőként indult meg a barlanggyógyászati tevékenység. Az utóbbiban a husziták feliratot hagytak ránk. A Dobsinai-jégbarlangot külön nem kell bemutatni, hiszen közismert. Jégtömege meghaladja a 110.000 m3. A Ducsa-hegy, amely oldalán van a bejárat, neve a magyar szövegben hibás (Duča). Hozzá tartozik a Sztracenai-cseppkőbarlang. (Neve hibásan szerepel Sztratenaiként). Majd a Domica és Baradla adataival ismerkedhetünk. Tegyük hozzá, a határon egykor rács tette lehetetlenné az átjárást. Azt 2007 februárjában távolították el.
Az előadás ahhoz kívánt segítséget nyújtani, hogy a tárlatlátogatók jobban értsék meg a látottakat. Kifejtve, mit jelent az elismerés, és hol áll az Aggteleki-, illetve Gömör-Tornai-karszt ebben a rangsorban.
A cél elérése nem volt egyszerű – kezdte az előadó. – 1972-ben hozták létre az UNESCO a Világörökség Listáját és a Világörökség Egyezmény kritériumai alapján veszik föl az egyes objektumokat. 1995-ig 440 kapta meg ezt a státuszt, ma 1007-re rúg a számuk. De óriási aránytalanság mutatkozik a kulturális és természeti örökség között. Míg az 1007 közül 779 kulturális jellegű, addig a természeti kincsek száma csak 197 esetben rendelkezik ezzel a státusszal.
Ha megnézzük a listát, akkor látszólag sok barlang szerepel rajta. De ezek zöme kulturális értékei miatt került föl. Rajzokat találtak a barlangban, egyházakhoz kötődnek (barlangtemplom), régészeti leleteik, művészi alkotásaik okán.
Számunkra a wieliczkai barlang a legismertebb. A 13. sz. óta bányászták ott a sót és a bányászok művészi sóalkotásokkal díszítették a termeket. 300 km hosszú és kilenc szintje van. A törökországi kappadókiai sziklatemplomot több ezer év alatt formálták. Templomokat, lakhelyeket vájtak a tufába, ma már szállodákat is. A Mogao-barlang, vagy Ezer Budha Temploma 494-898 között épült.
A longmeni barlangtemplomok együttese 1352 barlangot foglal magába, ahol 97.000 szobor, 39 pagoda és 36.000 felirat található. Az algériai Tassili n’Ajer-barlang (i.e. 6000-i.sz. 300) a Szaharában található. Számunkra ez azért is érdekes, mert Almásy László felfedező, Afrika-kutató és repülős találta meg. (A magyarábokról is ő tudósított először.)
Az argentínai Kezek-barlangja (Cueva de las Manos) festményei 11.000-5.000 között keletkezhettek. Ezeken kézfejet láthatók. Ám a tudósok mindmáig nagyon vitatkoznak e fölött. Az Altamirai-barlang rajzai 15-20.000 évesek. Vöröses-barnás állatábrázolásokat tartalmaznak. A terület magántulajdonban van. A tulajdonos fia fedezte föl a rajzokat, de sokáig hamisítványnak tartották azokat.
A franciaországi Vézère-völgy barlangjai 150 lelőhelyet képviselnek. Ahogy másutt is, vadászmotívumokat örökítettek meg. Ennek része a Lascaux-i barlang, mely 1963 óta nem látogatható (gombásodás lépett föl). A legjelentősebb őskori festett barlang. Darabszámra és értéke miatt, nagyon féltik. 15-17.000 éves. Így elkészítették egy részének mását (1983 óta a műbarlang látogatható).
A pekingi ember barlangja (Zhouzkoudian) a pekingi előember lelőhelye. Leletei 700-200.000 évesek. Itt találták meg a Homo sapiens nyomait is, aki 18-11.000 évvel ezelőtt élt itt. Az ausztriai Halstadt-Dachstein területén (Salzkammergut része) jelentős barlangok találhatók. Jég- és Mamut-barlanggal dicsekedhetnek.
A kubai Viñales-völgy részét képező Két testvér-hegyi gigantikus prehisztorikus festmény szintén rajta van a listán. A horvátországi Plitvicei Tavak Nemzeti Parkban 16 tó taláható, 200 vízesés és barlangok is. De ezek szerepe másodlagos.
Az amerikai Kentucky állambeli Mamut-barlang (212 km2), a világ leghosszabbja. 630 km hosszú és 130 állatfaj lakja. Úgy hozták létre, hogy több barlangot kötöttek össze mesterséges járatokkal. Csak kis része látogatható. Az itt képződő alakzatok nagyon sérülékenyek. Saját súlyuk alatt roskadnak össze. Kutatási célok esetében is nehezen adnak látogatási engedély.
A szlovéniai Škocjan-barlangrendszer rendelkezik a világ legnagyobb vízhozamú folyójával. A barlang 6 km hosszú és 200 m mély. Áradáskor a földalatti folyó 60-80 m-t is emelkedik. Az amerikai Carlsbad-barlangok Nemzeti Park a világ legismertebb és leglátogatottabb barlangjai közé tartoznak (hossza majd 210 km). Alapja egy korallzátony. A legszebb barlangok közé tartozik, a bizarr formájú heliktitek (cseppkőfajta), miatt, melyek olykor bokorformát képeznek. Ezért tartják a világ legszebb barlangjának. A magas fokú védettség miatt, ezeket a törékeny alakzatokat viszont csak néhány tucat kiválasztott láthatja.
Nos, ilyen „konkurencia” mellett kellett fellépni a közép-európai értékekkel.
Jozef Klinka, egykori pozsonyi környezetvédelmi államtitkár szerette volna a Magas Tátrát és a Felvidéki Paradicsomot (ezt is hibásan Szlovák Paradicsomnak mondják, holott eredeti magyar neve nem az!) szerette volna a listára juttatni. De nem járt sikerrel. A határon átnyúló értékeket könnyebb bejegyeztetni. Emiatt kereste föl ismerősét, Tardy Jánost, a KTM Természetvédelmi Hivatal elnökét. Így született meg a Gömör-Tornai-karszt listára való vétele Aggtelekkel együtt. A kihívás az volt, hogy a pályázásnál elsősorban az egyediséget és az érintetlenséget tartják szem előtt. Viszont a nyilvánosság előtt megnyitott létesítményekbe be kellett avatkozni.
Az UNESCO nem a benyújtott anyag alapján dönt, hanem szakértőt küld a helyszínre. Ebben az esetben Jim Thorsellt küldte ki. Ő volt az, aki a Magas Tátra és a Felvidéki Paradicsom felvételét elutasította. Így nagy félelemmel fogadták. Ő mindig elegánsan jelent meg. Nyakkendőben és öltönyben. De azért derékig vízben kellett a föld alatt járnia.
Megmutatták neki az összes jelentős értéke. A zsombolyokat, barlangokat, egyéb természeti képződményeket. Azzal igyekeztek meggyőzni, hogy az itt található természeti értékek sokrétű jelenléte egyedülálló jelenség. Ő vitákat provokált, amelyek keretén belül elutasította a listára való felvételt, a helyiek mellette érveltek. Apelláltak a változatosságra, az érintetlenségre. Végül javaslatára kiegészítő anyagokat adtak be.
Azzal érveltek, hogy a terület a mérsékelt-övi középhegységi karsztosodás egyik legkiemelkedőbb és legösszetettebb képviselője, ahol szinte minden barlang-típus megtalálható. Hiszen ezen a területen 1990-ben Szlovákia 712, Magyarország 273 barlangot tartott nyilván. Azóta e számok változtak. Miután Szlovákia pontosította a nyilvántartását, a barlangok száma 1200-ra emelkedett. Ezek egy része összefügg, mert a vizek nem tartják tiszteletben a trianoni határokat sem. Baradla összefüggő rendszert alkot a Domicával. Ez a leghosszabb mérsékelt égövi barlangrendszer.
Az előadó ezután közölte, ezeket előrebocsájtva, innentől kezdődik a kiállítás. Cseppkövekben gazdag barlangokat találunk e területen. A Béke-barlang 7.183 m hosszú. Aktív patakok találhatók benne. Ezt alkalmazták első ízben gyógybarlangként. Csak néhány terem látogatható, a többit nem érintette a mesterséges beavatkozás. A Kossuth-barlang csak drótkötélpálya segítségével látogatható. Csupán bejárati szakasza ismert. A Vass Imre-barlang 2.185 m hosszú. Jelentős része a szlovákiai oldalon található, de beomlások miatt nincs feltárva. A Meteor-barlang a legnagyobb a régióban. 1.672 m hosszú és 127 m mély.
A zsombolyok függőleges aknabarlangok.
A Vecsembükki-zsomboly a Kárpát-medencében a legnagyobb. Magyarországon a legtöbb párhuzamos aknasorral rendelkezik. A Rákóczi-barlang az Esztramos-hegy belsejében található. Nincs felszíni bejárata. Bányaművelés következtében fedezték föl. Az alulról feltörő meleg vizek alakították. Arról, hogy miképpen keletkeztek jellegzetes alakzatai, a szakemberek még vitatkoznak.
Különlegessége a képződmények ritkán látott változatossága, amiért alakzatai mintakönyvben szerepelnek. Élővilága nagyon változatos, egyes fajok csak itt találhatók (szemercsés vakászka). A 28 európai denevérfaj közül 26 itt röpköd. A Szilicei-jégbarlang a legalacsonyabb tengerszint fölötti jégbarlang. Réz- és bronzkori leleteket találtak benne. A legérdekesebb az emberi koponyákból készült emberi arcot ábrázoló maszk.
A Domicai barlangban találhatjuk a legtöbb cseppkődobot. Egyik cseppkövének méretei okánál fogva bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a világ legnagyobb cseppköve (32×6 m). Azóta azonban már találtak nagyobbat is.
A barlangoknak még egy előnyük van a geológusok számára. Nem kell költséges mélyfúrásokat végezni a kőzetek vizsgálatához. Ezek között azután lehetnek korhatározó barlangok, amikor meghatározható a rétegek, üledékek kora. Így akár 35.000 év rekonstruálható. Néha különleges régészeti leletek is előkerülnek. Hat darab Krisztus-szobor került így barlangokból elő, melyek a tatárjárás idején kerültek oda. Egyikük a rimaszombati múzeumban látható. Máskor meg pénzérmék kerülnek napvilágra, melyeket valamilyen oknál fogva elrejtettek. Az egyik bemutatott érme 1800-ból származott.
Érdekesen alakult a barlangok dokumentálása is. A szilicei barlang rajza 1704-ből való. Az első, mérnök által készített barlangrajz 1794.-ből származik, a Baradlát ábrázolja. 1825-ben a Baradla-barlang a második leghosszabbnak számított a világon. Vass Imre mérnök készített rajzót a barlangról és részletes leírást is, mely Pozsonyban található.
A barlang földalatti múzeum, ahol megtapasztalhatjuk a természet alkotó erejét.
A szakemberek összefogásának, lelkesedésének köszönhetően 1995 Mikulás napján a területet fölvették a Világörökség Listájára. Ez volt a legszebb ajándék. A bizottság a magyar előterjesztést szó nélkül fogadta el. Abban az évben tárgyaltak a Carslbad-barlang felvételéről is. Félő volt, hogy emiatt a javaslatukat félre teszik majd. A folyamat nem zárult ezzel le. Szlovákia javasolta a Dobsinai-jégbarlang felvételét is. Sikerrel járt és 2000-ben felkerült.
Azóta a malajziai Gunung Mulu-barlang is helyet kapott a listán. A Sarawak-terem méretei hatalmasok: 600×415 m alapterületű és 80 m magas. Ez a világ eddig legnagyobb ismert barlangterme. A Dél-kínai-karsztvidék (2007) a legnagyobb a világon (600.000 km2). Változatos arculatú, különböző karsztformákat magába ölelő táj. (A 20 jüanos papírpénzen látható e vidék képe.)
Sokan kérdik, ha valami fölkerül a Világörökség Listájára, az pénzt hoz az országoknak? Nem. Sőt nekünk kell befektetnünk, hogy megőrizzük különlegességét, amit a világ számon tart. Azonban ez nemzetközi elismerést jelent.
Végezetül az előadó azon örömét fejezte ki, hogy a határon átívelő együttműködés kapcsán megtapasztalta, hogy a szakma szeretete és az összefogás mire képes. Ez alatt a szakmai elkötelezettséget mint értéket emelte ki. Szívesen emlékezik a háttérmunkára, mely a sikert megelőzte. Reményének adott hangot, hogy a továbbiakban is lesznek ilyen összefogások.
Szóvá kell tennünk, mert érthetetlen számunkra, hogy Roda István és Herényi László nevét a szlovák és angol szövegben miért írják szlovákra fordított keresztnévvel. Hasonlóképpen járt Ruffini Jenő is, a Dobsinai-jégbarlang feltárója. A Gömör-tornai-karszt írása is következetlen. A magyar és angol szövegben néhol így, helyesen szerepel, de előfordul a magyar szövegben a Szlovák-karszt kifejezés is, ami indokolatlan. Az angol olvasó meg gondolkodhat, miért szerepel hol így, hol úgy ugyanannak a tájegységnek a neve.
A kiállítás július 24-től minden héten keddtől csütörtökig látogatható 14:00 és 18:00 óra között augusztus 24-ig.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
A kiállításon készült felvételek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
