Az energia-előállításban a megújuló források, köztük a szerves hulladék felhasználási arányának fokozatos növelését szorgalmazza irányleveiben az Európai Unió, de az idevonatkozó egyezményt is aláírta Szlovákia. Ennek ellenére komoly előrelépés aligha történt. Miklós László professzor szerint e téren az unióban inkább a sereghajtók közé tartozunk.
Az Európai Unió irányelveinek megfelelően 2010-ig sikerült a hulladéktárolókban a szerves hulladék mennyiségét egy negyedével csökkenteni. A következő uniós elvárást azonban nem sikerült teljesíteni, azaz 1995-höz képest 2013-ig a felére csökkenteni ezt az arányt, szögezte le Maroš Záhorský, a környezetvédelmi tárca tanácsosa szerdai sajtótájékoztatóján. 2020-ra viszont a kötelezettségvállalás értelmében a biohulladék szeméttárolókban lévő arányának egyharmadra kellene csökkennie. Ennek elérést is szolgálja a szaktárca szerint az új hulladékgazdálkodási törvénytervezet, amely jelenleg már túl van a tárcaközi egyeztetésen, s hamarosan a kormány elé kerül. A Föld Barátai szervezet azonban úgy véli, az új törvény a korábbinak enyhébb változata éppen a szerves hulladék kezelését illetően, ezért aligha sikerül a kitűzött cél teljesítése. Branislav Moňok, a szervezet elnöke elmondta, a tárcaközi egyeztetés során a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása nyomására puhult néhány paragrafus. A jelenleg hatályos törvény is előírja a helyi önkormányzatok számára a szerves hulladék szelektálását. Tartalmaz azonban kivételeket is, s ezt a községek 80-90 százaléka kihasználja. „Ez azt jelenti, hogy a szerves hulladékkal eddig nem történt semmi” – jegyezte meg Moňok.
Záhorský viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy az új jogszabály tiltja a szelektív biohulladék tárolókban való elhelyezését, elégetését, az étkezdéknek a maradék csatornahálózatba engedését „Arról van szó, hogy minden erre kötelezett szubjektum részt vegyen a hulladék intenzív szelektálásában, mert e nélkül nem tudjuk teljesíteni idevonatkozó vállalásunkat” – nyilatkozta a szaktárca tanácsosa.
Miklós László professzor, környezetvédelmi szakember is úgy véli, e téren az utóbbi években nem történt előrelépés, s az unióban inkább a sereghajtók közé tartozunk. Csak kis mértékben hasznosítjuk újra a szerves hulladékot, vagy használjuk megújuló energiaforrásként. A nagy állattenyésztő farmoknak sem éri meg a biogáz előállítása, hosszú a beruházás megtérülési ideje. „A környezetvédelmi minisztériumnak nagyobb mértékben kellene támogatnia az egyes községekben meglévő vagy létesítendő komposztálókat, ahová a lakosság elhordhatná a biohulladékot. De ez még nagyon kevés helyen működik.” A volt környezetvédelmi miniszter szerint a nagy állattenyésztőkkel gyakorta az a gond, hogy nem használják fel a hulladékot, ürüléket, trágyát energia előállítására. „A legegyszerűbb megoldást választják, annyi földet vásárolnak, ahová kihordhatják például a trágyalevet, amely nem a legmegfelelőbb módja a likvidálásának, mert egy idő után a termőföld is megtelítődik vele, s árthat a talajnak, a környezetnek” – véli a professzor.
Egy átlagos szlovákiai polgár 2012-ben 323 kilogramm hulladékot termelt, melynek megközelítőleg a fele volt szerves eredetű. A háztartási hulladék háromnegyede ugyanebben az évben lerakatokban végezte.
BA, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47637,45329,44164″}
