Az önálló Szlovákia elmúlt 20 éve alatt oda jutottunk, mintha a gazdaságnak nem lenne szüksége szakmákra. A szakma becsületének visszaszerzése hosszadalmas folyamat. Némely szakmát annyira elhanyagoltak, hogy generációk hiányoznak belőle – állítja Vitárius Lajos, a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság (SZMKT) ügyvezető elnöke, és arra hívja fel a figyelmet, hogy Dél-Szlovákiában a fiatalok számára a mezőgazdaság megoldást jelenthet.
„A magyar lakta területeken a helyi adottságokat kihasználva agrárirányzatú fejlesztésekre van szükség. Merem állítani, hogy Dél-Szlovákiában óriási lehetőségek rejlenek, de minél előbb mezőgazdasági rendszereket kellene bevezetni, és családi vállalkozásokkal szép eredményeket lehetne elérni” – nyilatkozta a Felvidék.mának a szakember, miközben arra hívja fel a figyelmet, hogy ma már az állat- és növénytermesztés is magasan szakosított modern tudomány. Magas szintű hasznos ismeretekre pedig a szakközépiskolákon túl is szert lehet tenni. Vitárius magyar példára utal. „Magyarországon a szakképzés nem is annyira központilag finanszírozott, mivel köztudottan a kereskedelmi és iparkamarák vagy az agrárkamarák tagsága kötelező, a tagsági díjak révén megyei és helyi szinten sok forrással rendelkeznek, melyből 30-40-50 órás mesterképzéseket szerveznek, s egy hét alatt rengeteg mindent meg tudnak tanítani. Úgy gondolom, Szlovákiában az a nagy hátrány, hogy a kamarák nem rendelkeznek ilyen hatáskörökkel”. A SZMKT ügyvezetője szerint az lenne a legjobb, ha itt, a magyarlakta területeken is elkezdődne már az érdemi munka, átvennék a magyarországi tapasztalatokat. Mert a munkanélküliség hatalmas méreteket ölt, s ezen belül a fiatalok aránya eléri a 30 százalékot.
„Köztudott, hogy Dél-Szlovákiában általában nem történnek nagy változások, mert nem éppen érdekegyeztetési folyamatok zajlanak. A Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság tagjaival azt szeretnénk elérni, hogy nagyon intenzív együttműködési folyamat induljon meg az agráriumban, az őstermelők között, a növény- és állattenyésztés területén” – mondja Vitárius, hozzátéve, hogy a mezőgazdaságban mindig az őstermelő a legszegényebb része az egész termelési folyamatnak. Ezért is tartja nagyon fontosnak, hogy behozzuk Magyarországról azokat a szervezettségi formákat, amelyek ott már működnek és természetesek. „Ez a vertikális integráció, a klaszterek. Ez azt jelenti, hogy az őstermelő ne adja el a multi cégeknek például a tejet, hanem készítsen termékeket. Abból a tejből legyen túró, vaj, sajt, egyebek. Helyi kisvállalkozásokként telepíteni kell hozzá technológiákat, s elérni, hogy a régióban megtermelt hozzáadott érték, a régióban is csapódjon le” – vázolta a társaság vízióját az ügyvezető elnök.
BA, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”46318,46089″}
