Annak ellenére, hogy Zselíz egy jelenleg is többségében, a múltban pedig még inkább katolikus többségű város volt, profán tere mégsem bővelkedik szakrális jellegű emlékekkel. A város mai értelemben vett közigazgatási területén összesen 17 szakrális kisépítmény található. Ebből négy esetében ugyan még találhatóak feljegyzések és nyomok létezésükről, de már nem léteznek.
Ez a szám egy több mint 7000 lakosú település esetében nem számít soknak. A felkutatott kisépítmények több mint a fele (11) kereszt vagy feszület, 5 szent szobor, 2 kápolna, egy képesfa és egy harangláb van összesen. Folytatólagos cikksorozatunkban Zselíznek ezeket a szakrális kisemlékeit mutatjuk be.
Keresztek, feszületek
Az első feszület, amelyet bemutatunk, a település egykori szélén, ma bőven a belsejében található. A Comenius utca és a Nálepka százados utca kereszteződésétől pár méternyire a gesztenyefák lombjai alatt találhatjuk ezt a meglehetősen régi kőkeresztet. Egy 19. századi térkép alapján itt húzódott a város határa, ezért joggal feltételezhető, hogy akkoriban helységnévtáblák híján ez hivatott Zselíz határvonalát jelezni. A térképből az is kiderül, hogy ma az út jobb oldalán, a múltban azonban a bal oldalán helyezkedett el, ami arra enged következtetni, hogy a főút vonala megváltozott. Különböző elmondások szerint egy grófnő állíttatta. Ezt az információt és a kereszten lévő évszámot figyelembe véve világossá válik, hogy valószínűleg a kastély építőjének, gróf Esterházy János Károlynak a felesége, Rozina lehetett az a bizonyos grófnő, aki férjével egyetemben közismerten nagy támogatója volt a kultúrának.
További kereszttel találkozhatunk a Nagysalló irányába vezető úton is (a vasúttól jövet). Ez a kereszt már a lakott résztől bőven kijjebb található, nagyjából egy kilométerre a helységnévtáblától az út bal oldalán köszönti az arra járókat. Állítói kilétére sajnos nem sikerült nyomot találnunk, ám egy érdekes legenda fennmaradt róla. Korabeli források szerint a kereszt egy kereszteződésben állott, melynek egyik útja Lekér és Párkány-Esztergom felé vezetett. Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc egyik dicsőséges győzelme, a nagysallói csata után a huszárkatonák Komárom és Esztergom várába vonultak vissza. Nagysallóból Esztergom felé pedig ezen az úton kellett, hogy menjenek. A legenda szerint ebben a kereszteződésben pihentek meg, aminek büszke emlékére később a zselíziek e keresztet állították. Felirat sajnos nem árulkodik erről, és anyagát tekintve is biztosra vehető, hogy nem élt meg 165 évet, de könnyen elképzelhető, hogy a történet a kereszt egy elődjéről szól, ami helyébe később a ma ott található betonváltozatot állítottak. Könnyen elképzelhető, hogy a történet valódiságát örökre homály fogja fedni, ám hagyománytörténeti szempontból egy kimondottan értékes történetként tarthatjuk mindezt számon.
A Váci úti feszület – A Garam hídon túl, a kőtörő üzem mellett balra fordulva egy földútra térhetünk. Jelenleg ugyan sorompóval van lezárva, ám az idősebbek emlékezetében még Váci útként él ez a földút. Megnevezése onnan eredhet, hogy régen ez az út nem csak olyan rövid szakaszú volt mint most, hanem egészen akár Vácig vezethetett. Valószínűleg egy középkori út zselízi szakaszának maradványáról lehet szó, ami logikai alapon Lévát Váccal hivatott összekötni, mivel így elkerülhető lehetett a két jelentősebb folyón, a Garamon és a Dunán való átkelés is. Lévától Vácig ma már bizonyosan nem juthatunk el, de vadregényes, növényzettel benőtt útvonalon még a mai napig megközelíthető Nemesoroszi. Ezen út mentén a bokrok és fák ölelésében, sűrű növényzet között lelhető fel egy fafeszület bádog corpusszal. Nagyjából ebben az irányban volt hajdan a garami komp, úgyhogy joggal feltételezhető, hogy esetleg ennek a keresztnek is útjelző szerepe lehetett egykoron. Mivel eléggé messze van a lakott területtől, a lakosok többsége még csak létéről sem tud. Állapotából ítélve a múlt század első felében állíthatták. Állapota mára olyannyira rossz, hogy napjai gyakorlatilag meg vannak számlálva. Felújítására nem sok remény látszik, és értelme sem lenne, mivel a gerendák elkorhadtak, a korpusz megrozsdásodott. Az egyetlen esély, ha egy teljesen újat készítenének helyébe, de figyelembe véve elhanyagoltságát, erre nem sok esélyt látunk. Hacsak a mellette naponta több tízszer elhaladó kavicshordó teherautósok, mezőgazdasági munkások vagy erdészek, vadászok nem éreznek némi késztetést megmentésére …
A felsoroltak mellett még említést érdemel a temetőben található kereszt, mely a sírkert központi részén helyezkedik el. Zselízen is, mint ahogy mindenhol a középkor folyamán, a templomok körül alakultak ki a temetők, ám ennek elöregedésével és a település beépülésével véhetőleg új temetőt alakítottak ki. Egy 1794-es térképen már jelölve van a mostani temető is. Mivel pedig a temető távolra került a templomtól, azt a profán teret is szakralizálni kellett egy feszület vagy egy kápolna létesítésével. Zselíz esetében mindkettő érvényes volt, ám mára egyik hajdani objektum sem létezik. Valószínűleg ahogy sok értékes építménye a térségnek, ezek is a II. világháború borzalmait szenvedték meg. A mai kereszt kevert gránitkő anyagából ítélve a háború után a hatvanas években keletkezhetett. Tekintettel arra, hogy máig működő temetőben található, így állaga, környezete rendezettnek és jónak ítélhető.
Missziós kereszt a plébánia falán – A város szívében, közvetlenül a templom tőszomszédságában található a plébániahivatal. Ennek homlokzatán egy két méter nagyságú fakereszt látható. Kora egészen pontosan meghatározható, hiszen egyidős az épülettel, ami 2000-ben készült el. Ugyanezen a helyen állott sok évig a régi plébánia is, 1985-ben a városvezetés ezt a helyet szemelte ki az új kultúrháznak. Ezért a plébániát elköltöztették, az épületet lebontották. A hívők viszont nem nyugodtak bele, hogy az Isten háza mellett kultúrház álljon, így intenzív harc kezdődött az egyházi telekért, aminek végére az 1989-es rendszerváltás tett pontot. Ezt követően rövidesen meg is indult az új plébánia építése.
Csonka Ákos, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48492,47796,46915,46340,46532,47391″}
