Bensőséges keretek között nyitotta meg a Szepsi Csemadok Alapszervezete a Fábry Zoltán Közéleti Napokat az évfordulók jegyében.
A Szepsiben október 11-én zajlott eseményről ITT számoltunk be, most nézzük részletesebben az előadásokat.
A somorjai magyar gimnázium nyugalmazott igazgatójának, Kovács László történésznek az előadása „A nagy háború története” címet kapta. A komáromi Selye János Egyetem történésze, Simon Attila „Kettős szorításban. A dél-szlovákiai zsidóság útja Trianontól Auswitzig” című előadását is meghallgatta a közönség. Bezárólag elhangzott még a „Kárpát- Ukrajna tragédiája” előadás, mely nagy érdeklődéssel párosult, hisz az alig néhányszáz négyzetkilométeren élő lakosság a XX. század elejétől öt államban élt, pedig ki sem mozdult otthonából.
Kovács László előadásának hatalmas az íve. A kezdeti események soráról, beleértve az I. világháborúra való felkészülés időszakát elemzi. Nem beszélve a Balkánon zajló törökellenes háborúkról, s az azt követő területi osztozkodásról Bulgária, Románia és Szerbia között, amelyről valljuk be, az iskolai történelemtanítás csak mellékesen emlékezik meg, ha a történelemtanár felkészültsége megfelelő.
Sokan még napjainkig is úgy emlegetik, hogy az 1848-as szabadságharc bukása utáni emigrációba indulók, – beleértve Kossuthot is – hogy Törökországba emigráltak, holott ő (Kossuth) Aradról menekülve a Dunánál, a Vaskapu szorosnál éri el a török fennhatóság alatti szerb területet. Ilyen tömören, szemléltetve az I. világháborút követő változásokat így összefogva, ritkán lehet hallani. Az egyes eseményekről készített felvételek, azok vetíett képes bemutatása élményszerűvé tette az előadást még azok számára is, akik iskolai tanulmányaik, a még esetlegesen élő nagyszülőktől élőszóban hallottak a piavei, vagy a sok áldozattal járó doberdói csatáról.
Simon Attila már eddigi munkáiban is jelentős, történelmi szempontból fehér területet tárt fel a szlovákiai zsidók életéről – legyen az bármely nemzetiségi, nyelvi közösségbe tartozó egyénről, vagy közösségről szólt. Ma a kibővített – úgymond a köznyelvi használatban élő 1938-ban Magyarországhoz visszacsatolt területek zsidóságáról is szólt előadása során. Teljesen ismeretlen, történelmileg feldolgozatlan területe ez történelmünknek. A magyar történetírás nem foglalkozik vele, mert kívül esik a II. világháború után kialakult politikai határokon. Nem foglalkozik vele, nehogy bármely ide tartozó állam belügyeibe való beavatkozásnak tekintse az ilyen irányú kutatásokat. Még akkor sem, ha a kassai gettó parancsnokát Argentínából hazahozatva bíróság elé állították.
Szinte teljesen ismeretlen még a kutatók előtt is Kárpátaljának a Szovjetunióhoz való csatolása. Az 1943-as moszkvai Beneš–Sztálin úgynevezett karácsonyi találkozásukkor még szóba se került Kárpátaljának a hovatartozása. Beneš természetesnek tartotta, hogy a trianoni határok visszaállítása a II. világháború befejezése után megtörténik. Nem ez történt.
Előadásában ezt a körülményt járta körbe Horkay Sámuel egyetemi tanár Beregszászból. Mint mondta, röviddel a „felszabadulás” után összeülő parlament 150 tagját választás elé állították: szavazzanak, hova akarnak tartozni: Csehszlovákiához, Magyarországhoz, vagy a Szovjetunióhoz. A képviselők nagy része Magyarországra szavazott. Újabb szavazást rendeltek el. Annak megejtésekor a képviselők a földszinten voltak. A terem karzatára ekkor az egyik oldalra a szovjet katonaság vonult fel teljes felszerelésben, géppuskával, kézifegyverekkel. A karzat másik oldalára a partizán egységek körtáras géppisztolyai villogtak. A szavazás eldőlt. Százszázalékos hozzájárulással a követek úgy „döntöttek”, hogy Kárpátalja a Szovjetunióhoz szeretne csatlakozni.
Gyüre Lajos, Felvidék.ma
A rendezvény képriportja ITT>>> tekinthető meg.
