Hulják Pál (Barsújfalu, 1881. január 25. – Léva, 1958. október 29.) pedagógusról, muzeológusról, a lévai múzeum újrateremtőjéről halálának ötvenhatodik évfordulóján emlékezett meg a lévai magyarság.
A tanítóképzőt 1900-ban Léván végezte, majd 1907-ben Budapesten képesítést nyert beszédhibás gyermekek oktatására. Tanítói pályafutását a ruszin Csíszón kezdte, majd Alsó-Rakoncán, Barsbesenyődön és a részben szlovák lakosú Pilisszentlászlón folytatta.
Itt az iskola igazgatásán túl a falu kántori, postamesteri, segédjegyzői teendőit is ellátta. 1919 után tanítói tevékenységét Solymoson folytatta, ahol a községi krónika vezetését is vállalta. 1922-től a csejkői népiskola igazgatója lett, ahol teljes mértékben kibontakoztatta tanítói tehetségét, rátermettségét és megszerzett tudását. Ezzel egyidőben a lévai polgári iskolában természetrajzot és geometriát is oktatott. 1923-ban a lévai tanítóképzőben elvégezte a rajz szakot is. 1946-ban nyugdíjasként vette át a lévai múzeum igazgatói posztját.
Neki köszönhetően került sor a háborúban megtizedelt múzeumi gyűjtemény újrarendezésére és az új tárlat elkészítésére. Részt vállalt Baratka régészeti feltárásának megszervezésében. Két új irodahelyiséget, valamint három új munkahelyet biztosított a múzeumnak.
Ugyanekkor felújította a városi könyvtár és olvasóterem tevékenységét, melynek vezetését maga vette át. Szaktudásának, társadalmi tekintélyének, emberiességének köszönhetően megnőtt a múzeum iránti érdeklődés és annak látogatottsága is. Mai napig nosztalgiával emlegetik irodalmi estjeit, a város történelméhez kapcsolódó előadásait, valamint felejthetetlen honismereti kirándulásait. A múzeum ígéretes fejlődését 1954-ben megzavarta a gyűjtemény városházából az öreg, volt piarista kolostorba való átköltöztetése.
Az idősödő igazgatót ezek a nehézségek sem keserítették el. Igazgatói posztját 1956-ban adta át, de a múzeumban egészen haláláig dolgozott.
Wirth Jenő, Felvidék.ma
