Tavaly emlékeztünk meg az ún. bársonyos forradalom 25. évfordulójáról. Már aki megemlékezett, természetesen, hiszen olyan is van, aki azt mondja, semmit nem vett észre negyedszázaddal ezelőtt. (Tényleg, felmelegíthető a szakállas vicc: ha nincs forradalom 1989-ben, ki lenne ma a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke? Robert Fico, természetesen!)
Bántó volt látni, ahogy a szlovákiai magyar társadalom ignorálta ezt az évfordulót. Tartok tőle, hogy csak az értékrend nélküli emberek képesek erre.
A megemlékezés ugyanis nem azt jelenti, hogy mindent pozitívumnak látunk vagy láttatunk, ami azóta történt. Ellenkezőleg: egy korrekt megemlékezés lehetőséget nyújt egy igazi, mély önvizsgálatra. Ne mondja senki, hogy nincs rá szükségünk.
Mivel bántott a dolog, fogtam magam, s a nyitrai egyetem Közép-európai Tanulmányok Karával szerveztünk egyet az egyetemen. Azt hiszem, méltó volt – de egyébként mély csend honolt a szlovákiai magyar tájakon.
Most ünnepel a KDH is, megalakulásuk 25. évfordulóját ünneplik. Legyen bármi a véleményünk róluk, elvben joggal ünnepelnek. A többpártrendszer a működő demokrácia alapja.
Csak hát ünnepelni sem tudnak tisztességesen. Én névre szóló meghívót kaptam – de ignorálták az MKP-t. Így természetesen nem megyek el én sem a megemlékezésre: nem hagyhatjuk, hogy káderezzenek és leszalámizzanak bennünket. Ez épp a legméltatlanabb az ilyen ünnepléshez.
Azután arra is gondoltam, nekünk is illene megemlékeznünk a saját politikai pártjaink megalakításáról. Én személy szerint ugyanis a létrejött három párt közül kettő megalakításában részt vettem. Önbecsülésünknek tartoznánk annyival, ha mondjuk egy konferenciával megemlékeznénk róluk. Most, márciusban, például az MKDM és az Együttélés megalakításáról…
Már-már ott tartottam, hogy kezdeményezném a találkozó megszervezését. Azután belegondoltam, kit illene és kit nem meghívni rá. Azoknak is ott lenne a helyük, akik most a kétnyelvű pártban magyar nyelven mondják azt, amitől oly sokszor idegbajt kaptunk, ha Mečiar vagy Slota szlovákul próbálta belénk sulykolni? Azt, hogy akkor leszünk jó magyarok, ha a szlovákok szája íze szerint fogunk viselkedni?
Azonnal elment a kedvem a szervezkedéstől.
Ide jutottunk…
Csáky Pál, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”49975,49831,36810,36594,5043″}
