Nem csak a magyarok sokfélék, de az állampolgárságuk is. Legalábbis a hozzá kapcsolódó egyik legfontosabb jog (és egyben kötelezettség), a választásokon való részvétel módjának tekintetében.
Erről már sokat írtunk akkor, amikor elérkezett a történelmi pillanat: az elszakított területeken élő magyarok – akik erre saját elhatározásukból jogot szereztek – részt vehettek a magyarországi parlamenti választásokon.
A nagy öröm és áhítat közepette akkor talán nem lehetett hallani azoknak a hangját, akik már akkor is felhívták a figyelmet egy visszásságra: a választójog gyakorlása tekintetében lényegében többféle magyar állampolgárság létezik.
E hangok most, éppen ezen a héten erősödtek föl, hiszen Orbán Viktor magyar miniszterelnök március másodikán az Országgyűlés előtt a több százezer külföldre kivándorolt magyar nagyobb megbecsüléséről beszélt. Már csak azért is, mert – mint fogalmazott – kétmilliárd eurót küldenek haza.
Nos, ezek a távolba szakadt „hazautaló” hazánkfiai választójog tekintetében egyáltalán nincsenek elkényeztetve, de megbecsülve sem. Míg ugyanis például az egyszerűsített honosítással magyar állampolgárságot szerzett, az anyaországban állandó lakcímmel nem rendelkező magyarok pofonegyszerűen, postán is leadhatják szavazataikat, addig a „külföldiek” kénytelenek elkutyagolni a legközelebbi magyar külképviseletre. Ami adott esetben sok száz vagy akár ezer kilométernyi utazást jelent, annak minden velejárójával együtt.
A problémát, mint jeleztem, már akkor érzékelték. Beadvány is született az ügyben, melyet azonban az Alkotmánybíróság visszautasított, így az áprilisi parlamenti választásokra semmi sem változott. A kérdéssel azonban foglalkozott a 2014 novemberében összehívott Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) is, sőt maga a Zárónyilatkozat fogalmaz meg kérést a kormánnyal szemben ez ügyben: a MÁÉRT tagjai „kérik olyan lépések megtételét, amelyek egyszerűbbé teszik a választójog gyakorlását a magyarországi lakcímmel rendelkező, de életvitelszerűen külföldön élő szavazópolgárok számára is”.
A téma most ismét az Országgyűlés elé került egy határozati javaslat kapcsán, amely a külföldön élő, de magyar lakcímmel rendelkező állampolgárok választójogának gyakorlását könnyítette volna meg. Igen, volna: a kormánypárti képviselők ugyanis március 3-án – tehát 1 nappal Orbán Viktor beszéde után – lesöpörték az országgyűlési határozat napirendre vételét, melyet egyébként még a szocialisták is támogattak.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azzal érvelt, hogy az Alkotmánybíróság sem talált kifogást a szabályozásban, vagyis abban, hogy az egyszerűsített honosítással állampolgárságot szerzettek könnyebben szavazhatnak, mint a tartósan külföldön élők.
Mondhatnánk persze, hogy van ennél nagyobb gondunk is, és még igazunk is lenne. Ám attól még adott egy igazán abszurd helyzet, amelyet Szávay István országgyűlési képviselő találóan így fogalmazott meg felszólalásában „Most az a helyzet, hogy ha egy székelyföldi és egy Magyarországról ‘kikalandozott’ fiatal egy skóciai nagyvárosban közös albérletben él, akkor a magyarországinak el kell utaznia Londonba, hogy a választáson részt tudjon venni, miközben székelyföldi lakótársa postán kapja meg a levélcsomagot. Ez egy teljesen nonszensz, indokolatlan különbségtétel”.
A székelyföldi természetesen tetszés szerint helyettesíthető. Akár felvidékivel is…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
