Mai történetünk egy olyan katonáról szól, aki ugyan csak a második világháborúban válik meghatározó tényezővé, de az akkori ténykedését jórészt a Nagy Háborúban szerzett tapasztalatai motiválták:
„Werth Henrik 1881. dec. 26-án született a Torontál vármegyei Rezsőházán, sváb családban. A magyar nyelvet csak később, iskolai tanulmányai során sajátította el. Apja Werth Lőrinc (Lorenz), anyja nevét nem ismerjük. Két fiútestvéréről tudunk. Öccse, Lőrinc is katona volt, 1943-ban ezredesi rendfokozatban szolgált. Másik testvéréről csak annyi információnk van, hogy a negyvenes évek elején odahaza gazdálkodott. 1887-től 1893-ig szülőfalujában járt elemi iskolába, majd a nagybecskereki polgári iskolában tanult tovább.
1897 őszétől a közös hadsereg bécsi gyalogsági hadapródiskolájának hallgatója lett, amit „igen jó” minősítéssel fejezett be 1901-ben. Ezután négy évig a bécsi cs. és kir. 60. gyalogezred Egerben állomásozó 3. zászlóaljánál szolgált. 1905-ben újra Bécsbe került, ugyanis szeptemberben megkezdte tanulmányait a Hadiiskolán, amit 1907-ben, újfent „igen jó” minősítéssel zárt. 1908. május 1-től a székesfehérvári 81. honvéd gyalogdandár parancsnokság vezérkari tisztjeként szolgált, egészen 1911. október 31-ig. November 1-én vezérkari századosként a Honvédelmi Minisztériumba nyert beosztást.
A szarajevói merénylet után a részleges mozgósításkor Pozsonyba vezényelték, Dombrády szerint üdvözölte a háború kitörését. Itt a 37. honvéd gyaloghadosztály törzsébe került, ahol vezérkari tisztként 1915 májusáig részt vett a galíciai, majd januártól a Kárpátokban vívott harcokban.”
Aki az egész történetre kíváncsi, az elolvashatja az most is elolvashatja a teljes cikket a Nagy Háború blogon.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”52078,51294,51161,51043,50943,50771,50658″}
