A Kassa 2015 kísérő programjaként, szombaton és vasárnap, március 21-én és 22-én 10 és 18 óra között a DoubleTree by Hilton szállóban Hagyományos/nem hagyományos Kávé • Tea • Csokoládé c. rendezvény zajlott. 30 kiállító és több mint 50 márkás készítmény várta az érdeklődőket. De ez nem csupán vásár volt, hanem szórakoztató műsorokkal és tájékoztató, ismeretterjesztő programokkal tarkított rendezvény.
Karinthy Frigyesnek, aki 1929-ben tartott előadást Kassán, van egy írása, mely arról számol be, hogy azt álmodta, feltalálta a tejeskávét. Nosza, szabadalmaztatni kívánta. Elment a szabadalmi hivatalba, ahol a tisztviselőnek elmondta, hogy milyen világraszóló találmánya van. Egy cserjét kell ültetni, annak zöld bogyóit meg kell pörkölni, utána azt meg kell őrölni és forró vízzel ki kell lúgozni. Majd találni kell egy fűevő, szarvakkal rendelkező szelíd állatot, annak tőgyeit addig kell masszírozni, míg fehér folyadékot nem ad. Azt hozzá kell keverni az előzőhöz és cukorral kell ízesíteni. A tisztviselő egyre nagyobb undorral hallgatta a feltalálót, majd a végén elutasította a szabadalom bejegyzését azzal, hogy ilyen gusztustalan italt senki sem fog inni.
A kávé, tea, csokoládé, fűszerek meg egyéb árucikkek gyarmati árunak számítanak. A kassai Kuhlmann-ház homlokzatán egy hajó látható. Ez a család is ilyen árucikkekkel kereskedett, melyeket akkor kizárólag hajóval szállítottak. Milyen különös a sors, hogy e család leszármazottai ma Ausztráliában élnek.
Az első világháború előtt a kávé luxuscikknek számított és a nagy háború után sem engedhette meg azt magának mindenki, így kávépótlékkal keverték vagy helyettesítették azt. Így pörkölt gabonafélékből is készült pótkávé, úgy mint a cikória gyökeréből, de babból és lencséből, sőt krumplihéjból, fügéből vagy cukorrépából. Ezeket az anyagokat feldarabolták, szárították, pörkölték és megdarálták. De készült pótkávé pörkölt makkból is, ám az nagyon keserű volt. A malátakávé úgy készült, hogy rozs-, árpa- és búzaszemeket vízbe áztatták, hűvösebb helyen csíráztatták. Amikor a gyökércsíra elérte a mag kétszeres hosszúságát, a szemeket vékony rétegben megfonnyasztották és megpörkölték. Kassán a Franck-gyár készített pótkávét. A katángkóró nemesített fajtájának gyökeréből, a cikóriából készült.
A rendezvényen három sikeres kávéház mutatkozott be, előadás hangzott el a kávé egészséges voltáról, milyen kávéféleségeket lehet készíteni és arról is értekeztek, milyen adalékanyagokkal lehet kombinálni a kávét. A kappuccinóra való festésről, a Latte Artról hallhattunk ismertetőt, miközben kávéféleségeket lehetett kóstolgatni. Profi kávéfőzőn lehetett kappuccinót és kávét főzni, kínai gong fu cha szertartást és annak magyarázatát lehetett meghallgatni, sőt kávét lehetett pörkölni, különböző forró teákat lehetett kóstolgatni, jeges kávét és tealimonádékat. Marek Kubínek fotókiállításának címe: Utazás a kávé nyomában is megtekinthető volt.
Vasárnap, március 22-én a valódi teáról hangzott el ismertetés, a kávékereskedelemről, a brazil kávéról és ültetvényekről, a teakeverékekről, a csokoládé történetéről, termesztéséről, feldolgozásáról és egészségügyi hatásáról és miképpen kombinálható a bor a csokoládéval.
A Latte Art versenyben tizennégyen vettek részt. A győztes Miroslav Škovranek lett Nagymihályból (Musetti Caffe), a második lett az eperjesi Ivana Palgutová (Cuba Libre Coffe and Coctail Bar) és harmadikként a szintén eperjesi Vladimír Koč (Yogi’s Coffe Station) végzett.
Végül jómagam tartottam előadást az egykori kassai kávéházi életről és kávéházakról, éttermekről, szállodákról, sörözőkről és bárokról, cukrászdákról. Ha nevük eltérő volt is, nagyjából hasonló cikkeket kínáltak, mégha a hangsúly másutt volt.
Az egyik első kávéház Kassán a Domus Cafferia volt, mely a mai színház telkén állt korábban. Északi szárnyában működött földszintjén a kávéház, emeletén táncterem volt. Az 1780-ban készült várostérképen jelölték. Átépítés után 1788-ban nyitották meg újra. Anton Schweizer és Johann Georg Kitzling tervei alapján Thaller kamarai építész emelte. Itt lett rosszul kártyázás közben a kassai születésű Berzeviczy Vince, az MTA tagja, kora legjobb színházi szakembere, a kassai társulat intendánsa. Önszorgalomból tanulmányozta a színházi szakirodalmat, vándorszínészként is dolgozott, de miután apjával kibékült, visszatért szülővárosába és a magyar színészet színvonalának emelésén dolgozott. Kiadta az első színházi kritikai lapot és színitanodát akart alapítani. Többek között neki köszönhető, hogy a Bánk bán ősbemutatójára Kassán került sor. A rosszullétből nem épült föl hanem 1834-ben elhunyt, 51 éves korában. Abban a házban, ahol most a Márai Emlékszoba található.
A kávéházakban újságírók és írók tanyáztak, akik bizony nem nagy bevételt jelentettek a tulajdonosnak. De akkor miért tűrte meg őket? Mert ahová újságírók járnak, oda eljönnek a gyönyörű nők. Ahol ilyen hölgyek tartózkodnak, nemsokára megjelennek a gazdag férfiak, s ez már üzlet.
1910 szeptemberében az egykori kassai Andrássy kávéházba tért be egy borotvált arcú fiatalember. Ez a kávéház 1899-ben nyílt meg a konzervatívnak számító Czigler Győző által tervezett Andrássy-palotában. A legnagyobbak közé tartozott 485 m2-nyi területével. Szepessi Miksa újságíró – akkor a Kassai Ujság felelős szerkesztője -, számára ismerősnek tűnt az új vendég.
„Az Andrássy-kávéház úgynevezett bohémasztalánál ültem… A kávéház meglehetősen néptelen volt. A törzsasztalnál ketten gubbasztottunk. Színészeink Brassóban voltak, a helyi prés [sajtó] embereit pedig valamiféle sajtóháborúság tartotta távol.”
A pincér nemsokára odaszólt:
„- Szerkesztő úr. Ez a pesti úr színészek és újságírók felől érdeklődik. Megmondtam neki, hogy csak a szerkesztő úrék vannak itt. Nagyon kéreti az urakat, hogy üljenek át hozzá.”
„- Ady Endre vagyok! – mondta erőteljes kézszorítással.”
„- A Csorba-tónál nyaralok. Pihentetem az idegeimet. A társaság igen kellemes. Szentiványiék vendége vagyok és sokat vitázunk, evődünk Wlassics Gyulával. De már nagyon vágytam a város után, így hát beruccantam Kassára. Milyen világ van errefelé? Milyen a színház, a sajtó, az irodalmi élet?
Elmondtunk mindent, ami elmondható, majd némi üvegek felsorakozása nyomán a mi tartózkodásuk is felengedett és egyre jobban belemelegedtünk az általános irodalmi kérdésekbe…”
„Ady akkor testileg is friss ember volt. Barna arcán ugyan rajta volt sok átvirrasztott éjszaka emléke, mélyen ülő szeme tágra nyílt és nyugtalan csillogással nézett felénk. Kiéreztük minden mozdulatából, hogy milyen szakadatlan benne az élet égése és megbámultuk zaklatott agyának csapongó munkáját. (…) Olyan szuggesztív erő áradt ki belőle, amely előtt meg kellett hódolni. Minden szavából érzett, hogy a világot úgyszolván átformálja a maga számára.”
Igaza volt Márai Sándornak, amikor azt mondta: „Kávéház nélkül nincs irodalom.” Ő az egykor híres Megay-cukrászdában ismerkedett meg későbbi nejével, Matzner Lolával. Ez persze legenda is lehet, ma már senki sem tudhatja pontosan.
A kávéházban olvasni lehetett a napilapokat. Cigarettáztak és szivaroztak. Néha zenekar játszott, este táncoltak. A kassai Kisvigadóban táncmulatság van. két búsmagyar a sarokasztalnál iddogál. Azt mondja az egyik a szomszédjának, hogy a féltékenység ördögét felébressze benne:
– Nézd csak komám, a feleséged megcsókolta a táncosát!
Egyet legyint a koma és azt mondja:
– Úgy kell neki, minek táncol vele!
1919-ben az Andrássy-kávéházat a vörösök Lenin-kávéháznak keresztelték át, majd 1948-ban, mint burzsoá csökevényt zárták be. Üzletek voltak helyiségeiben, ma a város legnagyobb cukrászdájának otthona.
A Széchenyi Ligetnél álló Európa-szálló is híres hely volt. Annak helyén korábban Vécsey Miklós, majd Barkóczy gróf kertje állt egy nagy kúriával. Amikor Kassát elérte a vasút, ebben az utcában egymás után épültek a szállodák és éttermek. De megjelentek a kurtizánok is. Ady ugyan felveti egyik írásában, hogy esetleg Kassán kapta egy „csókviperától”, „Mihályi Rozáliától” a vérbajt, de ma már világos, Nagyváradon 1902 nyarán a fiatalon elhunyt Novák (művésznevén: Rienzi) Mária orfeum-énekesnő fertőzte meg.
Az Európa szálló 1870-ben épült Répászky Mihály, G. Valtrini és F. Witzmann számára, 1877-ben építették hozzá a kerthelyiséget, 1890-ben Dresdner bérelte, aki itt kávéházat nyitott. 1911-ben déli szárnnyal bővítették. A város kulturális életének egyik központja lett. Koncerteket, rendezvényeket tartottak falai között. Itt találkozott a kassai elit. Márai itt kezdte írni a Kassai őrjáratot (1941) és a Varázs (1943) c. drámáját, melyet 1945-ben mutattak be. A világháború után a szolgáltatások színvonala egyre inkább leromlott. Sörözője lumpen-elemek találkozóhelyévé silányult.
Régen a jobb helyeken illemszabály határozta meg a söntések viselkedéskultúráját. „A köpőcsészébe ne köpj szomszédod válla fölött. Ne fújjad az orrod ujjaiddal, amelyekkel a fél icce sör után nyúlsz. Ha könnyíteni akarsz magadon, szellentsél a latrinán. A szellentés hangjait szakítsd meg hangos énekkel. A sör habját ne fújd a szomszédodra. Mielőtt leülsz, győződj meg, hogy a pad nincs-e levizelve. Ne köszöntsd a szomszédodat, aki éppen hugyozik. Ha a földre köpsz, a nyálat nyomjad el lábaddal. Ne bámulj a szomszédod sörébe. Az üres sörös iccét ne vidd haza…”
Ma a Sberbank működik e patinás épületben.
Nem hagyhattam említés nélkül az egykori Royal kávéházat, mely a város legszebb szecessziós épületében működött (Fő u. 63). Ifj. Bauernebl Szilárd (1869-1925) és azonos nevű apja (1844-1918) sörgyárosok építtették Répászky Gyula (1969-1925) neves kassai építész tervei alapján (1900-1901) a régi Schifbeck szálló helyére. Alul Schubert Ferenc Vendéglője működött eleinte. 1908-tól a Royal, majd az első világháború után Savoy kávéház otthona. 1925 előtt Slávia lett a neve. 1938-45 között ismét a Royal nevet viselte. Homlokzatán – koszorúban – ledér öltözetű Ceres istenasszonyt, a gabonafélék istenségét láthatjuk pálmaággal, amint egy ugyancsak hiányos öltözetű fiatalember – feltehetőleg Bauernebl Szilárd – sört merít számára nyilván valamilyen hátsó szándékkal.
A házon állatokat lehet látni (nyúl, kakas /e két kerámia a nevezetes pécsi Zsolnay-gyárban készült/ vadkacsa, gólya, hattyú), melyek a kereskedői és vállalkozói erényeket hivatottak képviselni (bőség és ügyesség, éberség és szorgalom, elővigyázatosság, bölcsesség és tisztaság, előrelátás), oldalt szőlő- és komlódísz. A kávéházban volt a lengyel földalatti mozgalom találkozóhelye a második világháború alatt. A megszállt Lengyelországból Kassán keresztül vitték-hozták a híreket Budapesten és Isztambulon át Londonba.
Természetesen a Schalkház szállóról is meg kellett emlékeznem. 1873-ban épült. Helyén egykor öntöde állt. Kodály Zoltán szerint, Közép-Európa legjobb akusztikájú koncerttermével rendelkezett, ahol rajta kívül Bartók Béla, Dohnányi Ernő és sok más jeles személyiség koncertezett. A város kulturális életének központja volt. Magyarország legnevesebb szállodájának számított.
Ebben az épületben született Salkaházi Sára (1899-1944) szociális nővér, akit a nyilasok végeztek ki Budapesten embermentő tevékenységéért. Pályáját újságíróként kezdte, nadrágban járt, cigarettázott és a kávéházban cigányzenét hallgatott. Ami akkor botrányos viselkedés volt egy fiatal hölgy részéről. A család eredeti neve Schalkhaas volt, ebből lett a Schalkház. Monarchikus név: fele német, fele magyar – mondta tréfásan Salkaházi Sára – „De olyan volt jó nagyapám is. Mindig magyar ruhában járt, bár magyarul nem tudott. Anyanyelve német, szíve magyar. Neve: németül kezdődik, magyarul végződik.” Ő építtette a híres szállodát.
A Schalkház cigányzenekarai európai hírűek voltak. Itt muzsikált Illés Béla (1862-1941), Bundzik István (1876-1959), vagy Orgován János (1891-1931).
A régi szállót a kassaiak nagy bánatára lerombolták és 1965-71 között építették helyén a fantáziátlan Slovan Szállót (1971-2007), melyet azután átalakították. 2009. február 19-én nyitották meg a Double Tree by Hiltont, ahol az egész rendezvény zajlott, melyről beszámoltam.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> érhetők el.
