Az európai nép kedvelt szentje 1340 táján született a dél-csehországi Pomuk (ma Napomuk) városában. Prágai kanonok lett, s később egyházjogot is végzett; egy ideig pedig IV. Vencel király feleségének gyóntatója volt.
Amikor a királyné gyónásainak elárulására, illetve a gyónási titok megszegésére nem volt hajlandó, Vencel a Károly-hídról a Moldvába dobatta őt. A gyilkosság s az azt megelőző gyalázatos cselekedetek, kínzások azonban nem maradtak titokban, hisz a pap vízben úszó teteme körül sok-sok gyertyaszerű fénypont jelent meg, illetve egy csodás fényjelenség jelezte a királynénak, hol keressék a holttestet. Egy másik változat szerint a Moldva annyira leapadt a szomorú cselekedet után, hogy könnyen megtalálták János tetemét. A prágai Szent Vitus-templomban temették el őt, ahonnan holttestét a protestánsok 1618-ban el akarták távolítani. Ám a legenda szerint a sírásók szörnyethaltak. Az is közszájon forgott, hogy nyelvét a sír felnyitásakor épen találták, tehát nem porladt el.
A prágai pap kultusza halála után gyorsan elterjedt, de az egyház hosszú ideig nem kanonizálta őt. Csak 1721-ben avatták boldoggá, majd 1729-ben a szentek sorába került. Igaz, Prágában a Károly-hídon már 1683-ban szobrot állítottak neki (Csáky: 1993, 111; Uő.: 2005, 150; Liszka: 2000, 65–79; Weisbender: 1990).
Nepomuki Szent János Csehországon kívül Európa számos országában a legkedveltebb szentek közé tartozott. A 
magyar nyelvterületen szintén elterjedt a tisztelete, a hallgatás szentjének is nevezték őt. Kultuszának terjesztéséért sokat tett a barokk kor és a jezsuiták. A népi vallásosság kedvelt szentjének alakját gyakran látni szoborfülkékben vagy szabadon, ahogy karingben, karján feszületet tartva, feje fölött ötcsillagos glóriával áll. Tihanyban az 1920-as és az 1930-as években május 16-án a halászok feleségei virágokkal díszítették fel a szobrot, s közbenjárásáért könyörögtek, hogy „a halászok a pusztító balatoni viharoktól megmeneküljenek”.
Bakonybéli szobráról azt tartották, hogy az a déli harangszót is meghallja, s leveszi fejéről a birétumot. A monda szerint ezt megleste egy herendi atya, s mivel a szent a harangszókor nem tett semmit, bepanaszolta a bencés apátságban. Erre azt a választ kapta, hogy biztosan nem hallotta János a harangszót (S. Lackovits 2000, 209).
Nepomuki Szent János ábrázolásának főbb kisalföldi típusait Liszka József mutatta be kellő alapossággal, megemlítve többek közt, hogy „Annak ellenére, hogy a szent ábrázolása meglehetősen szigorúan behatárolt, attributumai közt némi változatosság mégis megfigyelhető.” Előfordul például, hogy a birétum egyes szobrokon a szent lábánál van, s újabb keletű ábrázolás, amikor „a gyónási titok megőrzésére utalva, a szent bal kezével nyelvére mutat”. Egy szeredi szobron „egy kiöltött nyelvű fejre tapos a szent jobb lábával” (Liszka 2000, 69–71).
Nepomuki Szent Jánosnak kiterjedt kultusza van az általam kutatott területen, az Alsó- és Középső-Ipoly mentén, illetve a történelmi Hont és Nógrád megyében. A XVIII. és a XIX. században a templomokon kívül is számos helyen állítottak szobrot errefelé a folyók és a hidak, a vízimolnárok és a halászok védőszentjének az Ipoly jobb és bal parti településein egyaránt. Az Ipoly és a Duna összefolyásánál települt Szobon az egyik legrégibb köztéri szakrális emlék Nepomuki Szent János szobra, amelynek talapzatán az 1758-as évszám olvasható. A szoborállítás idején még a település vége volt az a hely, ahova az alkotás került, a főút mellé, szemben a Dunához vezető úttal, ahol régen a szobi rév működött. A mészkőből készült szobrot eredetileg színesre festették, de mára a festés igen megkopott. Említi a szobrot az 1813-as canonica visitatio, s megtudjuk, hogy Huszár János szobi lakos állíttatta. A római katolikus templom Nepomuki Szent János faszobra is XVIII. századi munka, „lendületes barokk mű” a településen ( Csáky: 2003, 14; Dercsényi: 1958, 153).
Az Ipoly bal partján szobra látható még többek közt Ipolytölgyesen, Vámosmikolán, Bernecebarátiban, Hont községben és a szomszédos Drégelypalánkon. Ezek részletesebb leírásától most eltekintünk.
Az Alsó-Ipoly mentén, a folyó jobb parti településein ugyancsak megtalálhatjuk szentünk szobrait. Ipolyszalkán a folyó hídjához vezető út mellett áll egy kápolna, melyet 1929-ben állíttatott Isten dicsőségére Molnár Jánosné. A 
négyzet alakú kisebb építmény szegment záródású, homlokzatát falsávkeretek tagolják. A háromszögletű falazott ormot egy angyal kődomborműve díszíti. A kápolnában Nepomuki Szent János polikrómozott szobra látható. Valamikor ide is kijárt a körmenet a szent ünnepén, de a háború után ez elmaradt (Petrovay Resko: 2004, 13).
Lontó figyelmet érdemlő szakrális emléke a XVIII. század végi késő barokk Nepomuki Szent János-kőszobor. Szetén a templom közelében, a főút mellett állt a szent kőszobra egy képoszlopban, amiből a szobrot nemrég kilopták. Az 1898-ban készült alkotást néhány évvel ezelőtt újítottak fel, s az Ipolyba ömlő patak partjáról vitték mai helyére (Csák: 1996, 8; 2003, 14). A távolabbi Hontvarsányban a Szikince-patak régi betonhídján áll egy szép, több száz éves Nepomuki-szobor. A ma szlovákok lakta Báton a Szent Márton tiszteletére emelt gótikus templom egyik mellékoltárán láthatjuk Nepomuki Szent János XIX. századi barokk szobrát (Csáky: 2003, 103).
Nem hiányoznak szentünk szobrai Ipolyságról, illetve a város környéki falvakból sem, ami nem csoda, hisz Ipolyságon a török hódoltság után a jezsuiták tulajdonába került az egykori monostor birtoka, s a szerzetesek sokat tettek a szent kultuszának terjesztéséért. A világháború előtt a város híres kőhídján állt egy Nepomuki-szobor, de ma is van egy kisméretű szobra Szent Jánosnak a Tabán városrészben található forrás közelében. A szentet hosszú papi ruhában, hermelinpalástban és birétummal a fején állították fel, kezében a szokásos rekvizitumokkal (Csáky: 2003, 168). Nemrégiben a híd közelében is kapott a szent egy új szobrot.
Egeg község nagyméretű Szent János-szobra a XVIII. század végéről származik. A szoborról Fábián János, a vidék tudós papja is írt 1866-ban a Magyar Sionban. Ezt olvashatjuk többek közt: „Szabó Márton egeghi földmives nep. Sz. János szobrát állíttatja fel 1798-ban, melynek fenntartására Uhrin Anna, az ő özvegye, 1810-ben 100 ftot hagyományozott. A szent szobor felirata: S. Joannes Nepomucene O. P. N. egyfelől, másfelől pedig: DeVotVs CLIens MartInVs Szabó eX Voto HVIC Patrono, PIetatI et serae Poster ItatI posVIt.” (Fábián: 1866, 769)
A Magyar Sion egyik korábbi számában ugyancsak Fábián János írt az alsószemerédi Szent János-szobor történetéről, miszerint a szobrot Alsószemeréd szülöttje, Pribely Ferenc nagyszombati kanonok állíttatta a falu közepén. Felirata a következő: „Certo Famae Vindici, Divo Joanni Nepom. Patrono Suo Dulcissimo Franc. Joan. Pribely Ins. Colleg. Eccl. Tyrnav. Cantor et Canonicus Hoc amoris sui monumentum pius posuit. 1852.” (Fábián: 1864, 519) Találunk feljegyzést a szoborról a historia domusban is, például: „1911. június 10-én lőn a falu közepén lévő Sz. János szobra drótszövettel bekerítve s befödve.” (Csáky 2005c 112)A szobor ma a temetőben látható.
Gyerken van szobra szentünknek, amit egy korábbi írásunkban már bemutattunk. Az ásványvizéről nevezetes Szalatnya a vidék azon kevés települései közé tartozik, amelynek védőszentje is Nepomuki Szent János. Barokk temploma a XVIII. század első felében épült. Az előtornyos, egyhajós, keresztboltozatos mennyezetű templom a temetődombon áll. Szentélye sokszögzáródású déli portáléja kőkeretes, fölötte kőcímert, a főbejárat felett pedig egy
XVIII. századi barokk faplasztikát látni, ami Nepomuki Szent Jánost, a templom patrónusát ábrázolja. A főoltár 17. századi barokk munka. Egy vászonra festett olajképen is Nepomuki Szent Jánost látjuk a templomban. A papi ruhában ábrázolt, két kezében nagy feszületet tartó szentet angyalok veszik körül (Csáky 2003a, 146).
Palást klasszicista stílusú, színezett Nepomuki Szent János-szobra a faluba vezető főút mellett áll. Valamikor közelebb volt a Csábrág-patakhoz, de a gyakori árvizek miatt a patak vizét elvezették innen a Kövecs nevű falurészbe. Keresztjáró napokon megálltak a szobornál az imádkozó hívek, de útjába esett az a Mária-napi körmenetnek is (Csáky: 2002, 13).
Az egykori jómódú gazdafalu, a ma Ipolysághoz tartozó Pereszlény több szép szakrális emlékkel dicsekedhet. Ezek egyike a XVIII. század végén emelt, az egegihez és a gyerkihez hasonló Nepomuki-szobor, melyről ugyancsak Fábián János tett először említést a Magyar Sionban. Fábián közölte a szobor dedikációját is, amely így szól: „Ex voto nob. Josephus Toldy Anno 1790″ (Fábián 1867, 843)
Nem hiányoznak a szent szobrai az Ipolyságtól keletre elterülő községekből sem. Ipolyszécsénykén a főút mellett, egy a kastélyhoz közeli családi ház kertjében áll egy talapzaton Nepomuki Szent János kisebb méretű színezett kőszobra. A XVIII. század végi alkotás felett egy domború, csipkézett horgonyfedél is van. A szent fekete birétumban, fekete reverendában, csipkézett fehér karingben és barna palástban látható, kezében egy a szobor arányaihoz mérten nagy feszülettel. Már egy régi plébániai alapítólevélben is olvashatunk a szoborról. Ebből megtudjuk, hogy Liptay Julianna 1797. augusztus 12-én kelt végrendeletében 50-50 forintot hagyott „a szécsénkei kálváriának és Nepomuki Sz. János statuájának karbantartására” (Csáky :2003, 216).
A szomszédos Ipolynagyfalun a volt kúria közelében áll egy alacsonyabb talapzaton a szent homokkőből készült szobra. A XVIII. századi alkotás mára igencsak megkopott, kezéből a feszület is hiányzik. Nemrégiben egy új Nepomuki-szobrot is állították a falu régi részében.
Valószínűleg Ipolynyék Szent János-szobra is a XVIII. század végéről származik. A szent alakjához barokk stílusú angyalok kapcsolódnak. Ipolybalogon a falu főterén álló ritka szoborcsoport – a csomószentek – tagja Nepomuki Szent János. A Szent Flórián és Szent Vendel társaságában látható szobor színezett homokkőből készült. A szakállas arcú János fején birétum, fehér inge fölött barna palást és piros stóla látható. Jobb kezében feszületet, baljában imakönyvet tart (Csáky: 2003, 234).
Apátújfaluban a templom melletti patak partján látható Nepomuki Szent János XIX. századi szobra, amelyet 
egyesek szerint egykor egy árvíz sodort a faluba. Van itt egy régebbi Nepomuki-szobor is, mely a temetőben látható. Lukanénye Nepomuki-szobra a patakparton, az új templom kertjében áll. A magas talapzaton elhelyezett kisméretű alak egyenes testtartású, arccal a távolba tekint, két kezében aránytalanul nagy feszületet tart.
Magas, díszes kőtalapzaton áll a patak partján Csáb község Szent János-szobra. Valószínűleg ezt is a XVIII. század végén állították. A szobor mára igen megkopott, s talán nemsokára restaurálására is sor kerül. Az alkotást a faluban csak Jánoskának nevezik, tőle nem messze van a Jánoskai-híd. A szobor közelében egykor, egy nagy vihar alkalmával lecsapott a villám, s a határból menekülő három asszony közül kettőt agyonütött. A harmadik, aki terhes volt, megmenekült, s azóta a család nagy tisztelője a szobornak, évtizedeken át ők tartották rendben a környékét. János-napkor kijártak a szoborhoz imádkozni, s elmondták a Szent János-litániát, de megálltak a szobor mellett keresztjáró napokon is. Jánost a falu védőszentjének tartották, mert „sok mindentöl megmentette a falut, főleg a viharoktol” (Zatyko László, 1914). (A szobrot nemrégiben felújították.)
A Nógrád megyei Ipolyvarbón szintén élt egykor egyféle Szent János-kultusz. Egyházi dokumentumokban olvashatunk arról, hogy a templomban, egy ereklyetartóban Nepomuki Szent János-ereklyét őriztek, amiről egy 1916-os leltárkönyv is említést tesz. 1945-ben szintén megemlítették, hogy van a templomban egy Nepomuki Szent János-ereklyetartó kövekkel. Erről ma már nincs tudomásuk az illetékeseknek. Mindez azért is érdekes, mert a prágai szentnek áll egy szobra a templomkertben. A háború előtt talapzatról nézett az Ipoly felé, a harcok során azonban a talapzatot találat érte. Később Fajcsík Sándor egy új képoszlopot állított, s ebben helyezték el a Bugyi László által restaurált szép faszobrot. A szent, melynek a faluban már nincs különösebb kultusza, újabban a település felé néz, s a tűz- és vízszenteléseket ma is előtte végzik (Mericza Jánosné Galló Veronika 1923; Csáky: 2005, 11).
Befejezésül hadd szóljunk részletesebben három Középső-Ipoly menti falu Szent János-kultuszáról. A prágai szent a védőszentje Ipolykeszinek. A falu neoklasszicista római katolikus temploma 1899-ben épült egy korábbi istenháza elemeinek felhasználásával. Az észak–déli tájolású, egyhajós templom sokszögzáródású szentélyének oltárképe a védőszentet, Nepomuki Szent Jánost ábrázolja, amint a Moldva habjain fekszik. Fölötte egy angyal áll, János kezében feszületet tart, feje fölött apró fénypontokat látni. A művészettörténet szerint ez a kép szinte egyedülálló az ikonográfiában, a szentet a 20. század beköszöntő stílusában, a szecesszió sajátos ízlésével mutatja be (Szilárdffy 1991, 4). A templomot újabban kifestették, az oltárkép a sekrestyébe került, a templomban pedig a festőművész, Lencsés Zsolt Nepomuki-alkotása látható.
A falu jelentős szakrális kisemlékei közé tartozik Nepomuki Szent János ama szobra, mely 1914-től áll az Újfalu részen. Itt a patrónust egy magas talapzaton helyezték el szakállas, hosszú hajú alakként ábrázolva fehér papi ruhában, vállán hermelinpalásttal, fején birétummal, jobb karján nagy feszülettel. A bekerített szobrot a mai napig nagy tiszteletben tartják, s jó állapotban is van. Május l6-án, a szent neve napján a helybeliek körmenettel vonultak ki hozzá, hasonló módon, mint úrnapkor.
Ugyancsak nagy tisztelői szentünknek az Inám községbeli katolikusok. A Honti Lapokban írják, hogy „A községben található népi műemlékek közül említésre méltó az 1772-ből való Nepomuki Szent János szobor” (Nagy:1993, 4). A kőszobor a község keleti, alsó végén, a patak közelében áll egy négyzet alakú, csigadíszítéssel ellátott talapzaton. A népi kőfaragók műhelyéből kikerült szép alkotás – a dedikáció szerint – 1797-ben készült. A papi ingben álló szent fején nincs birétum, viszont öt darab hatágú csillagból készült korona ékesíti őt, jobb karján nagyméretű halotti feszületet tart, bal kezében pedig liliom (pálmaág?) van.
Felsőtúron a Palástra vezető főút jobb oldalán, a Patócsik-patak partján áll Nepomuki Szent János nagyméretű 
barokk kőszobra. A magas talapzatra helyezett szent fején birétum, bal karján hatalmas feszület van. Fekete reverendája felett fehér ing, azon fekete palást látható. A szent lábánál egy hatágú csillag alakú mécstartót helyeztek el. A XVIII. századból származó szoboralakzat dedikációja már nehezen olvasható. Annyit azonban még elárul, hogy az emléket bizonyos Kellio Ádám állíttatta, aki az idő tájt földbirtokos volt a faluban, sokat adományozott az egyházközségnek, alapítványt is tett, nevével a historia domusban is találkozhatunk. 1877-ben a következőket jegyezték be a plébániatörténetbe a szoborról: „Ezen év nyarán a felsőthuri nepom. Sz. János szobor kijavíttatott; azaz eláttatott a sz. Szobor feje föveggel és egész ujonnan befestetett Zólyomi János hidvégi aranyozó által, ki ezen időben a vidéken hasonló munkákat szokott teljesíteni.”
Május 16-a táján, a szent névnapján a felsőtúriak körmenettel tisztelték meg a szobrot. Ha hétfőre vagy keddre esett a névnap, akkor az előtte való vasárnap, ha szerdára vagy csütörtökre, akkor az utána való vasárnap mentek. Velük tartott papjuk, egész úton imádkoztak, énekeltek, a szobornál pedig a Szent János-litániát mondták. Feltámadáskor szintén egészen a szoborig ment a körmenet. A főúton érkeztek a hívek, majd a szobor előtt elhaladva, a Szög nevű falurészen át tértek vissza a templomba.
Szent János kultusza az utóbbi időben alábbhagyott a faluban. Nem megy már ki a szenthez körmenet, nem végeznek mellette ájtatosságot, ám a szobrot nemrégiben igen szépen restauráltatták.
További képek megtekinthetőek a Képgalériánkban ITT>>>
Csáky Károly, Felvidék.ma
a szerző felvételei
