A hétvégén az első Felvidéki Bajusz Találkozó alkalmával egy rendkívüli esemény valósult meg Marcelházán, melynek célja, hogy a magyar bajuszokat újra meghonosítsák a vidéken. A rendezvény egyszerre volt hivatott betölteni a családi, kulturális, környezettudatos és dohányzásmentes rendezvény szerepét.
A háromnapos találkozó első napján, szeptember 25-én rendhagyó interaktív történelem óra keretében Molnár Kriszta beszélt a Csallóközi Életmesék megálmodásáról, tervezésről és létrehozásról, a több generációt átfogó összefogásról, arról, hogy egy közös álom megvalósításán keresztül hogyan lehet a múltat a jövőbe beépítve élő, átélt történelmet megörökíteni. S hogy mire jó mindez? Arra, hogy a múlt történései által tanuljunk, gondolkodjunk, beszélgessünk. Egymással, gyermekeinkkel, szüleinkkel, nagyszüleinkkel.
Az Életmesék című kiadvány közel harminc életútinterjút tartalmaz gútai és Gúta környéki idős emberekkel. A könyv tudományos-ismeretterjesztő stílusban mutatja be, hogyan formálódik a személyiségünk azáltal, hogy életünk történeteit elmeséljük, és mások történeteit meghallgatjuk, illetve hogy az idős generációval történő beszélgetések által hogyan juthatunk közelebb a környezetünk, közösségünk értékes történelmi és társadalomtörténeti eseményeinek megértéséhez.
Szombaton, szeptember 26-án a kerékpáros felvonulás követően Már megint a gép előtt ülsz? címmel Szabó Csilla előadására került sor a „számítógép nevelte” gyerekkorról. A gyerekeket és a fiatalokat ezernyi veszély fenyegeti a világhálón, sokszor nincsenek tudatában cselekedetük súlyával. A szülők kevésbé értenek a számítógéphez, a gyerekek könnyen ki tudják cselezni őket. A tiltás csak állandó konfliktusokat szül, tovább mélyítve az egyébként sem kicsi különbséget a két generáció között. Mit tegyünk? Erre is választ kaptunk.
Az előadás során bemutatták a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Netlabirintus – Útmutató a média és internet világához című kiadványát, a helyszínen nyomtatott formában megvásárolható volt.
Felvidéki Bajusz Találkozó megnyitója és az Őstermelői és kézműves piac megnyitása keretében a marcelházi Kincses citerazenekar és a Fodros menyecskekórus lépett fel. A „Bajusz alól édes a csók.” – című kiállítás megnyitója keretében szolgált a kamocsai, kisújfalusi ref. gyülekezet kórusa.
A délutáni program további részében a Komáromi szekeres gazdák becsülete címmel tartott előadást Lengyel Ákos. Szorgalmuk, erkölcsi tartásuk és műveltségük szinte fogalommá vált, nem hiába tartották magukat a Komáromot alapító honfoglalók leszármazottainak… „a könnyen engedő városi elemekkel szemben tömör elem áll fenn, mely hajlam és hivatás szerint egynemű, nem vegyül, és csak kevés töredéke veszi fel a divat mázát” – így jellemezte őket többek között Herman Ottó, nagy természettudósunk, aki örökbecsű munkáihoz gyakran Komáromban gyűjtött adalékot.
Ezt követte megemlékezés az 50 évvel ezelőtti dunai történésekről. Mindenki hallott róla valamit. Itt kiderül hogyan zajlott le az áradás és az ezzel kapcsolatos védekezés. Megtudhatjuk, hogy robbantva voltak a csicsói és pati töltések, vagy a Duna vize szakított.
A felvidéki cigánymisszió küldetéséről tartott előadást Tóth Zsuzsanna, Tömösközi Ferenc pedig a Komáromi Református Egyházmegye története 1918-23 között tartott előadást. Csonka Gábor „Szíriából mit nem fogunk már látni”- vetítéssel összekötött úti beszámolót tartott saját élményekből.
Süll Kinga a Ringató családi művészeti nevelési programot mutatta be. Mindenekelőtt fontos számunkra a zenei élménynyújtás, hogy a résztvevő felnőttek és gyerekek átéljék a közös játék és éneklés örömét. Mintát adnunk a szülők számára, hogy hogyan kezdődhet a családban a zenei nevelés. A Ringató nem műsor, nem valamiféle előadás! Közösen – a résztvevő felnőttekkel – hozták létre a foglalkozás élményét.
Több évszázaddal ezelőtt a magyarok hozták divatba Európában a bajuszt. Mégis, manapság a fiatal férfiak túlnyomó többsége inkább borostás, vagy pedig valamilyen szakállt visel.
Szilágyi Péter, a hazai bajuszkirály, a Magyar Bajusz Társaság elnöke Marcelházán elmondta, hogy a bajusz régen minden magyar férfi dísze volt. Akinek nem volt bajusza, annak nem volt tekintélye, és a szava sem ért semmit.
– Az 1848-as szabadságharc után a bajusz és a szakáll a passzív ellenállás jelképévé vált, de nem volt ez másképpen az 1956-os forradalmat követő időszakban sem. A hatvanas–hetvenes években, ha egy vendéglátóhelyen egy asztalnál tíz férfi ült, akik közül csak egy volt bajszos vagy szakállas, a fekete kabátos rendőrök először biztosan őt igazoltatták – mesélte Szilágyi Péter.
A bajuszkirály szerint a mostani fiatal fiúknak a korábbi évszázadokhoz képest kisebb része visel bajuszt, mert most a borostás arc a divat. Ezzel szemben a bajuszmotívum hódít. A fekete pödrött bajusz a lányok nyakláncairól, táskákról és a kiegészítőkről köszön vissza.
„A hagyomány összetartó ereje megszűnt, a kényelem mindennél fontosabb lett. Egy bajszos embernek pedig napi szinten nemcsak borotválkoznia kell, hanem a bajszát is karban kell tartania” – mondta Szilágyi Péter, aki már több mint negyven éve visel bajuszt.
Az elnök napi szinten mintegy öt percet tölt bajszának karbantartásával, ami szerinte jóval kevesebb idő, mint amennyit némelyik fiú a hajának beállítására szán. Évente egyszer pedig, a hosszú hajú lányokhoz hasonlóan, néhány centit vág a végéből.
„Nem kell ezt túlmisztifikálni! Most már nem használunk bajuszkötőt, mert nagyjából fél óra lenne minden egyes szőrszálat ebbe a hajhálószerűségbe megfelelően beállítani. Ráadásul az egész nagyon kényelmetlen, mert nem lehet sem enni, sem csókolózni, sem pedig az ágyban forgolódni. Hajszárítóval ugyanezt az eredményt két perc alatt el lehet érni” – magyarázta az elnök, aki a reggeli bajuszmosást, szárítást leszámítva hétköznap nem használ semmilyen „kenceficét”, mert szereti, ha a bajsza természetesen áll.
450 olyan jelző van a magyar nyelvben – mint például a cédra, a fickós és a subickos –, amellyel le lehet írni, hogy néz ki egy bajusz.
Szilágyi Péter kiemelte, a hagyományok ellenére itthon nagyon nehéz a bajuszápoláshoz szükséges eszközöket beszerezni. Bajuszkefét csak egy hazai cég forgalmaz, de bajuszpödrőt már külföldről kell rendelni.
„Nem volt ez mindig így. A huszadik század elején bajuszpödrő hirdetésekkel voltak tele az újságok. A leghíresebb pedrőt Roykó Sámuel tiszaújlaki patikárius készítette, amely még III. Napóleon császárhoz is eljutott, aki aztán mindig tőle rendelte” – hangsúlyozta az elnök.
Végül megjegyezte, biztatja a felvidéki fiúkat, hogy a most nagyon népszerű szakáll és borosta helyett őrizzék a hagyományokat, mert a divat változik, de a tömött, felfelé ívelő magyar bajusz örök.
Az egyéb programok közül Izsák István„Kerékpározni jó!” – Ezt tudjuk, de sokszor nem tudjuk, hogyan tartsuk karban kétkerekű jószágunkat, vagy rosszul használjuk, ill. nem ismerjük eléggé. A foglalkozás szeretné, hogy minél több boldog kerékpáros legyen a világon. A következő foglalkozások valósulnak meg: Defektjavítás gyorsan és tisztán. Hogyan tartsam tisztán a láncom, úgy hogy ne legyek nyakig olajos. Boldog kerékpározáshoz vezető út rejtelmei.
Este a református templomban megemlékezésre került sor az I. világháborúról.
Az esti program alkalmával a környékbeli borok megismerésével és baráti beszélgetésekben való feltöltődéssel pihenhette ki a dolgos hétköznapokat. Este 9 órától pedig a Foxies zenekar foglalta el a színpadot.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
A szerző felvételei a rendezvényről Képgalériánkban ITT tekinthetők meg. {iarelatednews articleid=”56378,44971″}
