A XXVIII. Baróti Szabó Dávid Napok keretében került megrendezésre a XXI. Baróti Szabó Dávid Szavalóverseny, amelyen öt kategóriában 48 versenyző mérte össze tudását.
Az ünnepélyes eredményhirdetés előtt a résztvevők megkoszorúzták Baróti Szabó Dávid emlékkopjafáját.
Baróti Szabó Dávid vallásos katolikus székely nemesi család fiaként, 1739-ben született. A gimnázium elvégzése után, tizennyolc éves korában a jezsuiták rendjébe lépett, egyetemi évei alatt görög és latin nyelvet, filozófiát és matematikát tanult, csak ezek befejezése után ment a teológiára, és igen képzett pap-tanárként harmincéves korában — 1769-ben — szentelték jezsuita pappá. A költészet volt a menedéke, benne élt az általa kitűnően ismert latin irodalomban, Vergilius életműve mindvégig a legfőbb olvasmányélménye volt. De ő maga is jól verselt, gyönyörűségből példáit követve, saját magának írt latin költeményeket.
1773-ban Mária Terézia eltörölte a jezsuita rendet. Tagjai mehettek tanárnak. A nagy képzettségű és kitűnően tanító Baróti Szabót szívesen látta bármelyik gimnázium. Előbb egy ideig Komáromban tanított, onnét került Kassára, ahol nyugalomba vonulásig köztisztelt és közkedvelt tanár volt.
Ekkorra már az újjászülető magyar irodalom híre eljutott Kassáig. Állítólag tanártársai biztatták Baróti Szabót, hogy ne latinul, hanem magyarul írjon. És Baróti bátran nekivágott a feladatnak. Kezdetben szinte kerékbe törte a magyar nyelvet, hogy belekényszerítse az antik versformák kalodájába. De belekényszerítette a nyelvet a járomba, és olyan új verselési ízeket hozott létre, amelyeket sohasem ismert a régebbi magyar költészet.
Ugyanakkor a hasonló verselési kísérletekkel bajlódó kitűnő nyelvész, Révai Miklós is megtámadta nyelvi és verstani erőszakosságaiért. Baróti Szabó pedig dolgozott tovább. Előbb magyarra fordította egy latinul író francia szerző, Vanier mezőgazdasági tanító költeményét, Paraszti Majorság címen, azután új verseskötete jelent meg, újra meg újra átdolgozta, finomította régi verseit, Miltont is fordította, és belefogott élete nagy művébe: Vergilius fordításába. Több mint egy évszázadig Baróti Szabó fordítása jelentette a magyarul olvasók számára a vergiliusi szöveget.
Természetesen a politika útján nem tudta követni ifjabb barátait. A Martinovics-perben Bacsányi is, Kazinczy is vádlott volt, elítéltettek. Baróti Szabó értetlenül vette tudomásul a politikai eseményeket. Nem tudott együtt érezni a forradalmárokkal, de még kevésbé azzal az önkénnyel, amely a szerinte is derék magyar hazafiakat elítélte. Nem is maradt számára más menedék, mint a költészet. 1799-ben, hatvanéves korában nyugalomba vonult, egy gyengéden tisztelő, módos, nagy házú tanítványa örök vendégül hívta, hogy nyugodtan dolgozhassék. Hozzájuk is költözött a Komárom megyei Virtre. Még húsz évig élt csendesen, nagy tekintélyben. Nyolcvanéves korában halt meg.
Költőnek nem volt igazán jelentékeny, legföljebb néhány ódája éri el azt a jó átlagot, amely méltóvá teszi, hogy az antológiákból ne maradjon ki Baróti Szabó neve, de mint költészeti úttörő óriási jelentőségű: ő készíti elő azokat a formai lehetőségeket, amelyek azután Berzsenyi Dánielig és Vörösmartyig vezetnek. Műfordítói tevékenysége pedig nemzedékeket nevelt Vergilius ismeretére. Neve ott áll irodalmunk szent öregei között.
A kultúrházban megtartott eredményhirdetésen a győzteseknek az oklevelet, tárgyi ajándékot és pénzjutalmat az egyes kategóriák zsűri elnökei, Zalackó Ilona kultúrfelelős és Dunaradvány polgármestere, Ľubomír Púchovský adta át.
A szavalóverseny egyes kategóriáinak első három helyezettje: I. kategória 1. Gerencséry Erik (Marcelháza), 2. Púchovská Lea
(Dunaradvány), 3. Hámori Diana ( Dunaradvány) és Danis Dorian ( Hetény). II. kategória 1. Bödők Levente ( Dunaradvány),2. Naňo Nimród (Marcelháza), 3. Mádai Csenge ( Dunaradvány) és Vida Szófia (Marcelháza). III. kategória 1.Bödők Bernadett ( Dunamocs), 2.Gál Ádám Vajk ( Hetény)3. Döme Zoltán ( Izsa). IV. kategória 1. Gál Réka Ágota (Hetény), 2. Banga Roland Selye Gimnázium, 3. Kotiers Ráhel (Hetény) és 3. Szendi Emese ( Búcs). V. kategória 1. Szebellai Dániel ( Selye Gimnázium) és Kiss Dóra ( Madar).
Az ünnepség szombaton Virten folytatódott, ahol megkoszorúzták a költő és nyelvújító sírját, majd Dunaradványon megnyitották Chovan József fényképeiből készült kiállítást. Ezt követte a rajzpályázat eredményhirdetése, amelyre 88 rajzzal neveztek a tanulók.
Az alsó tagozatos tanulók közül az első helyet Csintalan Julianna ( Mariánum AI) szerezte meg, 2. Hámori Dalma ( Dunaradvány), 3. Cseh Sándor ( Mariánum AI). A felső tagozatos diákok közül az első helyet Szénássy Levente ( Mariánum), 2. Bödők Bernadett ( Dunamocs),3. Dobrocsányi Friderika ( Marcelháza). Különdíjban részesült az alapiskolásoknál Antal Bence ( Marianum) és a középiskolásoknál Szabó Veronika ( Marianum).
Ezt követte író-olvasó találkozó Szomolai Tiborral, a Felvidéki Saga könyvéről. Az első-kötetes szerző egy magyar család históriáján keresztül mutatja be a XX. század históriájának egy szeletét, a korszak magyar történelmének talán legdúsabb pillanatait. Valóságos legendává, meseszálakon táncoló „szágává” szövődik a mátyusföldi Angyal-család egymást követő nemzedékeinek története. Ez a sajátos, regényes felvidéki családdtörténet a magyar földhözragaszkodást, a becsület, a hagyomány és az élet iránti rettenthetetlen szenvedély jelképének is tekinthető, s az ő történetük által bemutatja a felvidéki magyarság sorsának csaknem 100 éves alakulását, s talán közelebb kerülünk mi, olvasók is – az igazsághoz.
Az esti kultúrműsorban felléptek a szavalóverseny győztesei, valamint a dunaradványi szavalók.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”48054,43893″}
