Az idei 47. Kazinczy Napokról már röviden beszámoltunk. Most folytatjuk ismertetőinket, hogy azok, akik nem lehettek ennek a rendezvénynek részesei, legalább részben, ismerkedhessenek meg az előadók közzétett gondolataival. Nyíri Péter, a sátoraljaújhelyi Magyar Nyelv Múzeumának főosztályvezetője sziporkázó és gondolatgazdag előadásaival hívja föl magára a figyelmet. Most is örömmel hallgattuk. Azzal kezdte, ha Kazinczy Ferencre gondolunk, fülünkben cseng a kifejezés, édes anyanyelvünk. Számunkra legédesebb a zamata. Tükör a nyelv. A mi világunk van benne. Sokszínű. Simogat, bizserget, szavakkal szeret. Nyelvtarisznyánk azt üzeni, szavainkkal formáljuk a világot. Kincsekkel van teli. Ha csúnyán beszélünk, hazudunk, másokat bántunk, anyanyelvünk elveszíti fényét. A kimondott és leírt szó nyomot hagy! Ha derűs és szép, a világ is ilyen lesz. Ez a nyelv erkölcsi felelőssége, ez a nyelvi öröm forrása. Ha trágár, elvész a sok-sok öröm.
Mindenkinek van tarisznyája, nyelvi képessége. Arra használjuk a nyelvet, amire kell? Amilyenre festjük vele a világot, az olyan lesz. Boldog megelégedéshez vezet?
Nyelvtarisznyánkban gyémánt van, amiről keveset tudunk. Megédesíti az életet és művészetté formál. Van-e tétje, küldetése? Erről Kazinczy Ferencnek határozott véleménye volt. Üzenete, a jó gyökeret ver, a szép készíti az utat. A szép elvezethet a jóhoz és igazhoz. Ez a nyelvvel való foglalkozás tétje. A költészet eszköze, melynek anyaga a nyelv. Ez az irodalom ereje, magasabb rendű célja. Kazinczy hitt ebben. A forma által megnemesített, szellemi táplálék. A klasszikusok mást üzennek, mint a jelenkor irodalmi kiemeltjei. Az egyik legnagyobbnak tartott, sokszor díjazott író kijelentette, a művészet nem megoldás semmire. Ez meglátszik írásain. Itt szembesülünk az írástudók felelősségével. Mondd, mi a célod az írással? Nem lehetek olyan bolond, hogy azt képzeljem, egymagam megváltoztatom a helyzetet, de egy kicsit igazíthatok rajta.
Tehát erkölcsi tétje van. A mindennapi nyelvhasználatnak is van tétje? Az ember szómagok elhintője. Utunkon a Teremető felé, a szavak társaink. Nemzeti létünk hajléka, a lét minőségét határozza meg. A nyelvvel lehet gyógyítani, vigasztalni, téríteni, de öngyilkosságba hajszolni is. Lehet vele vétkezni, hazudni, vagy nyelvi agressziót elkövetni. Élet és halál van a nyelvben! Földi bűvkörében teremtő ereje van.
Túl kevés szó esik a szellemi környezetszennyezésről. A nyelv a Teremtő ajándéka. Miben áll az erkölcsös szó: a kimondott és leírt szó nem tűnik el, nem száll el, nyomot hagy és visszahat. A kulcs a igazmondásban rejlik. A nyelv egyik feladata, hogy a másiknak az igazságot közvetítse. Az ember csak akkor tud szabad akaratának megfelelően cselekedni. Ha hazug, akkor félrevezetjük embertársainkat, kihúzzuk a valóságot a lába alól és megfosztjuk jövőjétől. Ez a diszharmónia forrása, így a lét egyensúlyát megrengetjük. A trágár beszéd és hazugság közösséget bomlaszt, ezért ördögi. Tehát használjuk anyanyelvünket erkölcsösen! Ez nemcsak etikai, hanem technikai kérdés is, mert nem mindegy, milyen az eszközkészletem. Itt jut szerephez az ismertterjesztés, a nyelvművelés hatékonysága. Minél jobban ismerem anyanyelvemet, annál színesebben tudom használni. Minél több a festék, annál szebb festményt lehet készíteni. Tudatos nyelvhasználatra kell nevelni. Mielőtt megszólalunk, meggondoljuk mit mondunk. Úgy válogatjuk meg szavainkat, hogy súlyuk legyen, ne üres fecsegésre pazaroljuk időnket. Célunk, hogy gyógyítsunk és igent mondjunk az életre. Van tehát tétje a művészetnek és a mindennapi nyelvhasználatunknak!
Milyen lehetőségeket kínál a nyelv? A nyelvi gazdagsággal csak akkor élhetünk, ha megismerjük. A nyelvi humor és játék sok-sok örömöt tartogat. Ez rendkívüli kínálat. Az anyanyelvi otthonosság alapvető jelentőségű, Az ember alapvető igénye a játék, mely gyógyít, szórakoztat, közösséget teremt. A játék modellez. Cselekvési stratégiát tanít. Önfelismerést, világfelismerést. A mesében a hős megfejti a rejtvényt, ha nem, ez küldetésébe kerül, vagy meghal. A nyelvi játék beavatás a nyelv titkaiba. A nyelvi cselekvések tudatosításában segít. A fiatalokat közel viszi a nyelvhez, annak humora segítségével. Játszunk a szavakkal! Ne becsüljük alá anyanyelvünk szórakoztató jellegét! Ezt a sajátosságát közvetett módon nyelvi tanításra lehet használni. A kutatás igazolta, a fiatalok 62%-a számára igény, hogy a tanár legyen humoros.
Nagyon jól lehet vele játszani, mert rugalmas, így csűrni-csavarni lehet. József Attila azt mondta róla, ősi és modern, ázsiai és európai. Összetett, rugalmasan szilárd, ami nem ellentmondás, A magyar nyelv 3000 éve önállóan fejlődik, megőrizve ősi szerkezetét, jellegét. Olykor porlik, de nem törik. Nagyon hajlékony, rendkívüli szabadságot és kreativitást biztosít. Ezt bizonyítja a magyar művészet. Nem állítjuk, hogy más nyelv erre nem képes, de a magyar rendkívüli módon. Hajlítgatjuk és igazodunk a szabályokhoz. A humor forrása az eltérés a szabályoktól. Szabad akaratunk van, viszont kötnek az isteni törvények.
Nyelvünk alkalmas a negatív képletek felszámolására. A nyelvi játékok pallérozzák az elmét, közelítik az anyanyelvet a fiatalokhoz, sok lehetőségre mutatnak rá. Agglutináló volta miatt palindrómokat lehet alkotni. Ez annyit jelent, hogy egy mondat elölről hátrafelé és visszafelé olvasva ugyanazt mondja. Ilyen szavunk az Integetni, De létezik 185 szóból álló palindrom levél is. Ez nyelvi hungarikum! Olykor a szó „megfordítása” ellentétes értelművé válik (pl. tág – gát). Ez már a hangok metafizikájához vezet.
Elfogultan de tudományos alapossággal kell anyanyelvünkkel foglalkozni. Szerkezete és játékokra való képessége között szoros összefüggés áll fenn. A nyelvi játék beavat. A nyelv egy hálózat, mely szövetet hoz létre. Egyik gondolatból, szóból, a másikhoz jutunk. Magánhangzó változással is játszhatunk: törül, töröl, torol, tárul, tarol, térül, terül, terel. Vagy: korok, kórok, kórók, körök, kűrök, kerék, kérek, kerek, karok, karók, károk, kárók… Így egymásba „folynak”.
A fiatalokkal gyakoroltatni kell, hogy felelősséggel forduljanak a nyelvhez. Nemcsak sokszínűségével hat. A nyelv mienk. Varázslatosságával, csodálatos teljeséggel lapul a tarisznyánkban. Mi vagyunk azok, akik használjuk és őrizzük, mert csak így tudjuk megőrizni magunkat!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”57288,57235″}