Ahogy arról korábban már beszámoltunk, november 24-én a parlament megszavazta Viliam Jasaň (Smer-SD) képviselő javaslatát, így október 6-át a duklai hadműveletek hőseinek emléknapjává nyilvánították. De miről is szól ez az ünnepnap?
A történet 1944. augusztus végén kezdődik, amikor is az 1. és a 4. ukrán front katonái elérik a Keleti-Kárpátok vonulatát, így Szlovákia határát is. Ez a hely nem épp a legalkalmasabb egy katonai offenzíva megkezdéséhez. Ezenkívül a Vörös Hadsereg az előző harcok következtében pihenőre és az állomány feltöltésére szorult. A legfelsőbb szovjet vezetés, arra számított, hogy a 4. ukrán front a Keleti-Kárpátokon keresztül támadásba lendül.
A helyzet R. J. Malinovszkij, a 2. ukrán front marsalljának romániai sikereivel megváltozott. Azt feltételezték, az ott kivívott sikereknek köszönhetően, a német egységek egy esetleges körbezárástól tartva visszavonulnak. Ezért augusztus 29-én a 4. ukrán front katonáit támadás helyett védekezésre szólították fel.
Nem várt fejleményként még ugyanaznap kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. Két nappal később a szovjet kormány hivatalos felkérést kap Zdenek Fierlingertől és Heliodor Píkától, hogy katonai operációval segítse a felkelést. Szeptember 2-án Konyev marsall kidolgozott egy esetleges hadműveletet, amelynek fő célja Szlovákia területére lépni valahol Sztropkó és Mezőlaborc között.
A tervek szerint a támadó csapatoknak a védelmet a Duklai-hágónál kellett volna áttörni és 5 napon belül elérni Eperjes városát. Szeptember 8-án 125 perces tüzérségi és légi előkészítés után támadásba lendült a 38. hadsereg. Egyes források szerint 13,5 hadosztályból állt, amelyben 97 000 katona, 1700 ágyú és 110 tank volt hadra fogható.
Az első pár óra alatt 6-8 kilométert haladtak előre. A hadművelet kimenetelét befolyásolta, hogy a 67. lövész egység nem tudta bevenni Krosno városát, így a következő napra a 38. hadsereg előrenyomulása is lelassult. Még aznap az 1. csehszlovák hadtest Dukla felé tartva német tüzérségi és aknavető tűzbe keveredett. A harcok során a hadtest 611 katonája halt meg vagy tűnt el. Az egység parancsnokát, Jan Kratochvilt visszahívták, helyébe pedig Ludvík Svobodát vezényelték.
Szeptember 9-én támadásba lendült az 1. gárda hadsereg is, de az ő előrenyomulásuk még a 38. hadseregénél is lassabban haladt. Egyes források szerint ezt a csapattestet 5,5 hadosztály képezte. A tervek szerint a csapattesttől gyors előrenyomulást vártak. Már az első napra tervezték Jaslo és Krosno városok elfoglalását. Az offenzíva megkezdése utáni harmadik napra tervezték a szlovák határ elérését, míg az ötödik napra az Ólubló – Kisszeben – Eperjes vonalat. Szeptember 14-én az előrenyomulást ideiglenesen leállították, majd egy nappal később újraindították.
A szojvet csapatok áttörték a német védelmet és 20-án elfoglalták Dukla városát. Egy nappal később az 1. gárda „felszabadította” az első szlovák települést, Kalenót (Kalinov). Szeptember 24-én érték el a szovjet csapatok Szlovákia határát – a Duklai-hágónál, ahol ellenállásba ütköztek.
Az erők átcsoportosítása után szeptember 30-án a 38. hadsereg új támadásba lendült. Ám a szovjet előrenyomulás továbbra is lassan és nehezen haladt. Október 4-éig a csapatok 5-10 km mélységig jutottak. Az új támadásokra számítva, a megsemmisüléstől tartva a német vezetés elkezdte kivonni csapatait a hágóból. Ezt használták ki a szovjet és csehszlovák csapatok, és október 6-án reggel átlépték a Duklai-hágót, és Szlovákia területére léptek. Felszabadították Felsőkomárnokot, amelynek határában pár évvel később a súlyos harcok emlékére szabadtéri múzeumot hoztak létre.
A csapatok előrenyomulása október 7-én ismételten elakadt. Ez a helyzet maradt október 25-éig, amikor is pár nap szünet után újra támadásba lendült a 38. hadsereg. A hadvezetés a támadás irányának megváltoztatása mellett határozott. Az elkövetkező napokban a legkeményebb harcok bontakoztak ki a Kapišovka folyó völgyében, amelyet „a halál völgyének” is szoktak nevezni. Mindkét harcoló fél elvesztette az itt bevetett harci járműveit, és nagy számban vesztették életüket az itt harcoló katonák.
A kárpát-duklai hadművelet hivatalosan október 28-án ért véget, ám kisebb harcok egészen november 28-áig folytak a térségben. A hadműveletekben az 1. és a 4. ukrán front katonái közül körülbelül 21 000 vesztette életét, míg további 89 000 pedig különféle sérüléseket szenvedett. A harcokban résztvevő csehszlovák katonák közül 1630 személyt tartanak számon elhunytként vagy eltűntként, és további 1069-en pedig sérüléseket szenvedtek.
ML, Felvidék.ma
Fotó: hu.wikipedia.org {iarelatednews articleid=”57672″}
