Belesajdult a szíve-gyomra-zúzája a „véleményünket” mindig megmondó egyetlen magyar nyelvű szlovákiai napilap néhány vezető újságírójának, amikor a Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért civil mozgalom aktivistái kiléptek a névtelenségből, ezáltal kiderült, hogy közülük négyen az MKP listáján indulnak a márciusi parlamenti választásokon.
Kikötötten és szigorúan függetlenként és önálló csoportként – ezt már én teszem hozzá, ahogyan azt is: az MKP mostani választási listája előre bejelentetten nyitott lista, amin a Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért Mozgalom aktivistái mellett más, pártokon kívüli, de civilként tevékeny emberek is helyet kaptak, és a magyar összefogás listájaként hirdetik. Hogy mi ebben a probléma? Csak annyi, hogy most kiderült: „az egyik legjobb szlovákiai magyar projekt”-nek mutatott fügét Bugár pártja annak idején, amikor a Kerekasztal magyar-magyar összefogást akart tető alá hozni.
A coming out-ot (‘színvallást’) követően persze kapásból rájött a vegyes – pardon, már polgári – párt, hogy milyen nagy fogás lehetett volna a kampányban ez a négy ember az ő listáján a kétszámjegyű eredményért indított küzdelemben. Ám mivel ez a vonat már elment, a „dögöljön meg a szomszéd kecskéje is” jegyében napilapjában munkálkodó emberei rögvest meg is fogalmazták az egyedüli helyes „véleményünket”: „Ebben a helyzetben azonban az lett volna a korrekt, ha a szóban forgó személyek egyidejűleg kivonulnak a civil kezdeményezésből, a kettő ugyanis nem fér meg egymás mellett.” Sőt, egyenesen eltitkolják, hogy ők a rendszerváltást követő „egyik legjobb szlovákiai magyar projekt” névtelenjei, hiszen a civil szféra és a politika összefonódása nem normális jelenség…
Azért nem az, mert kiderült: valamit már letettek az asztalra ezek a fiatal emberek, olyasmit, amit nem sokan mertek megtenni előttük? Nekem és a normális civil embernek a Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért minden cselekedete mindvégig kemény politikai kiállás volt, amivel kapcsolatosan civil kurázsit szoktak emlegetni, s a pártatlan szlovákiai magyar embernek nem az jut eszébe, ha rájuk tekint, hogy bújjanak el minél jobban, vesszenek bele a névtelenség homályába. A választási jelöltlistán is a helyükön vannak. Többet, szakszerűbbet és jobbat lehet remélni tőlük eddigi tevékenységük alapján.
Hogy pártlistán szerepelnek? Olyan a választási rendszer Szlovákiában, hogy másképpen, mint pártlistán nem is tudnának részt venni a parlamenti megmérettetésen. Ettől még nem kell megválniuk civil szervezeti önmaguktól. A Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért (vagy a Csemadok) nem gazdasági vállalkozás, amiben törvények tiltanák a tevékenykedést, ha valaki képviselői mandátumot szerez. A civil szervezeti munkának még csak a pártfüggetlenség sem feltétele. Egy civil szervezet tagja bármelyik pártnak is tagja lehet, nem kell megválnia a véleményétől és a meggyőződésétől, sehol, semmilyen törvény nem írja elő, hogy aki társadalmi szervezet tagja, annak semmi köze nem lehet a politikához. Ellenkezőleg: aki egy közösségért munkálkodik, azt illeti meg, hogy képviselje is a közösséget. Senki nem születik kész politikusnak. A politikához is fel kell nőni, meg kell érni, s ehhez jó iskola a civilként végzett jogérvényesítő akciózás. Kell hozzá helyzetismeret, a törvényi közeg ismerete, szakmai tudás, no meg bátorság is. Orosz Örséknek hát nem róható fel, hogy színt vallottak, hogy elárulták, kik is ők. Nem a mások tollával ékeskednek.
Az egyedüli üdvözítő „véleményünket” szívesen és gyakorta megfogalmazó napilap pártatlanságot, függetlenséget dörögve oktat: a civil szféra és a politika maradjon tartósan távol egymástól, mert a közösség számára az a jó. (Tényleg? Szavazni – választani – is csak a politikusok járjanak?)
Persze az újságírók is megfogadhatnák saját jó tanácsukat, a pártatlanságot, a függetlenséget, no meg hogy tartósan távol maradjanak a (párt)politikától. Furcsa ugyanis véleményformáló okítást olvasni pártatlanságról és függetlenségről – naponta – egy egészen konkrét párt volt kormányhivatali tisztségviselőitől vagy miniszteri szóvivőjétől, akik a kormánytagság elmúltával laza könnyűséggel vedlettek át újságíróvá akkor is, ha ez még Szlovákiában sem divat és nem ildomos.
Neszméri Gyurkovits Róza, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”58808″}
