A bajor gyár legnépszerűbb modellje a középkategóriába tartozó 3-as, amely immár a 6. generációnál tart. Tavaly kissé felfrissítették; ezt a verziót kaptuk meg tesztelésre, kombi karosszériával, hátsókerék-hajtással, alulról a 2. dízelmotorral, nyolcgangos automata váltóval és egy mutatós sportcsomaggal.
Alaktan
Szó se róla: nem vitték túlzásba a sminkecset használatát a dizájnőrök. Picit átrajzolták az elülső lökhárító légbeömlőit, ami viszont jól láthatóan dinamikusabbá tette a frontképet. A Touring karosszéria alapformája is maradt, amilyen volt, tehát változatlanul a nyúlánkabbak, sportosabbak közé tartozik a kategóriában. Az a bizonyos sportcsomag (megjelölését lásd az 5. ábrán) pedig az említett légbeömlők fekete keretével, szélesebb „vesebordákkal”, fekete tükörházakkal, dupla küllős alufelnikkel és még néhány aprósággal tette ütősebbé az autó megjelenését.
Belvilág
Itt sincsenek látványos változások, a félidei frissítéskor egyszerűen nem volt rájuk szükség. Amit azért észrevesz a figyelmes szem: szálcsiszolt alumínium keretet kaptak a szellőzőnyílások, de például a váltókar és részben a középkonzol is. A sportcsomag mindezeken felül kitűnő oldaltartású, combtámaszos sportülésekkel, zongoralakk-betétekkel, piros varratú bőrkormánnyal és választható színű hangulatvilágítással gazdagítja az enteriőrt. Ami pedig az általánosságokat illeti: változatlanul elég mélyre kell bezuhannunk az autóba, javult viszont a hátsó helykínálat. A csomagtér ugyanakkor továbbra is a prémium középkategória csaknem pontos matematikai középarányosa (Mercedes-Benz C kombi: 490 l, Audi A4 Avant: 505 l). Ami pedig az egyéb dolgokat illeti: ikszedszer tapasztaltam meg, hogy a bömbik szórakoztató és információs szolgáltatásait komplett kezelő, tekerentyűs-nyomógombos iDrive rendszer mennyivel praktikusabb, gyorsabb és főleg biztonságosabb az örökkön-örökké tapogatandó érintőképernyőknél…
Az országúton
Kezdjük azzal, hogy a 3-as bömbicsaládnak dízelfronton van 1 darab két- és ugyancsak 1 darab háromliteres motorja. Ez, ugyebár, ha nem követtünk el durva összeadási hibát, pont kettő; az autó viszont 6 teljesítménnyel választható… Ez onnan van, hogy a kétliteres olajkályhát ötféleképpen (!) hangolták, jelesül 116, 150, 163, 190 és 224 lóerőre; ehhez jön még a háromliteres sorhatos, a maga 258 tagú ménesével. Amiből az is következik, hogy tesztautónk motorja biz’ a legalsó polcokról származott, de ez itt tényleg relatív dolog. Aki ugyanis 150 lóerő és 320 Nm dízel-nyomaték fölött fanyalog, az sznob, vagy annak festi magát. Nem is beszélve a dinamikai mutatókról, ugyebár, lásd az adatlapot. S ha valaki titokban mégis elmorzsol egy könnycseppet, hogy neki „csak” egy majdnem-leggyengébb BMW 3-as dízelre tellett, hát nézze meg a 10. ábrát. Nem állítom, hogy ezt volt a tesztátlagom, lásd ismét a müszit; azt viszont igen, hogy ilyen érték drámai megszorítások és aszkétikus hajlamok nélkül is elérhető. Persze ECO PRO üzemmódban, amikor azért valamelyest mégiscsak eltompul az autó: lassúbbak a gázreakciói, a nyolcgangos ZF automata pedig nagyon korán pakolászgat felfelé. Ha viszont mégsem ragaszkodunk négy és fél körüli értékekhez, ám kapcsoljuk COMFORT üzemmódba, amikor még mindig kellően takarékos, de már autózásnak nevezhető módon közlekedhetünk. Ha pedig SZÓRAKOZNI is akarunk – nos, arra ott a SPORT és a SPORT+ üzemmód. Villámgyors gázreakciókkal, a határig „kihúzatott” sebességfokozatokkal, sőt kikapcsolt menetstabilizátorral, tehát kizárólag a vezetési tudományunkra bízott autóval…
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1995 cm3
Teljesítmény: 110 kW (150 LE)@4000
Nyomaték: 320 Nm@1500–3000
Sebességváltó: nyolcfokozatú automata
Legnagyobb sebesség: 210 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 8,8 s
Gyári átlagfogyasztás: 4,5 l/100 km
Tesztfogyasztás: 5,6 l/100 km
CO2-kibocsátás: 117 g/km
H/Sz/M: 4624/1811/1429 mm
Csomagtér: 495 l
Üzemanyagtartály: 57 l
A modellcsalád induló ára: 32 800 €
A tesztelt típus induló ára: 39 950 €
Vas Gyula (A szerző felvételei)
