Emlékeimet rendezgetve, pedagógiai-népművelői tevékenységemet áttekintve szeretnék még egy kicsit időzni a Honti Közművelődési Klub keretében szervezett kiállításoknál. Egy olyat emelek ki most külön is a sok közül, melynek szervezése egy életre szóló örömet és élményt jelent számomra. Persze, ez sem múlt el bosszúságok és megbotránkoztatások nélkül.
Nagy János ipolysági kiállításáról van szó. Büszkék lehetünk arra, hogy a kiváló szobrász- és éremművésznek az elsők közt rendezhettünk önálló tárlatot a határ menti kisvárosban. Már az almási műhelyében tett látogatásunk is nagy hatással volt rám.
Többször is megfordultam itt, bámultam a mester vitalitását, nagy műveltségét, ahogy beszélt a történelemről, a különféle kultúrákról, ahogy végigkalauzolt a már kész s a még formálódó szobrok közt. Kiválogattuk a kiállítás anyagát, a nagyméretű szobrokat s a Gilgames-sorozat csodálatos érméit, metszeteit.
Nagy János Havas Judittal az ipolysági tárlatnyitón (Fotó: Csáky Károly archívuma)
A Nagy Jánosnál tett szemle után már csak azt kellett megoldanunk, hogy valami módon a szobrok Ipolyságra kerüljenek, s az egykori zsinagóga, az akkori Ifjúsági Klub karzatán elrendezhessük azokat. Lelkesedésünk akkor nem ismert határt és semmilyen akadályt, így minden gördülékenyen ment. Persze, a művelődési ház igazgatója most is megtekintette a megnyitó előtt az anyagot, s kezdődött a szokásos kiabálás.
Most az volt a legnagyobb baja, hogy a karzaton elhelyezett 5 biliárdasztalt kivittük az egyik kisterembe. Ordítozott, hogy ilyet nem tehetünk, ez itt ifjúsági klub, a fiatalok jönnek biliárdozni, vigyük vissza az asztalokat, elférnek ott azok a szobrokkal együtt. Először azt hittük, csak valamiféle jó viccnek szánja mindezt, de mikor láttuk, hogy szinte belevörösödik nagy dühébe, kicsit megszeppentünk.
Az addig hallgatag művész türömolaja is elfogyott, s mondta, hogy fogad saját költségére egy teherautót, rápakolja a szobrokat, s visszaviszi azokat a műhelyébe. De előtte még idehívja a Szlovák Televíziót, hogy mutassák be, mi történt itt. Ekkor az igazgató is megrettent, beleegyezett az elrendezésbe, s faképnél hagyott bennünket.
Taliga István művészettörténész megnyitja a tárlatot (Fotó: Csáky Károly archívumából)
Nagy János ipolysági kiállítását végül is ünnepélyesen megnyithattuk. A megnyitón részt vett több mint száz ember, s a kiállítást megtekintő ezeregynéhány látogató természetesen az előjátékból mit sem tudott. A tárlatot magas szinten előkészítettük: nyomtatott meghívó és katalógus készült; a kiállító munkáit Taliga István művészettörténész mutatta be, s a megnyitón vendégszereplőként fellépett Budai Ilona népdalénekes és Havas Judit előadóművész.
A népművelői munkát is felvállaló pedagógusnak tehát a fentihez hasonló jeleneteket, stresszhelyzeteket is át kellett élnie. A szégyenkezés és a pironkodás miatt csak az kárpótolta, hogy a művész barátjául fogadta őt; igen sokan elismerően nyilatkoztak a rendezvényről; diákok százai is láthatták a mester munkáit.
