A medvesaljai néptánchagyományok feltárásának színhelye még mindig Tajti, folytatjuk az 1985. július 11-én rögzített, Pál Máriával készült beszélgetés közreadását, akit a továbbiakban a valamikori fiatalok ismerkedési, szórakozási szokásairól faggattunk.
Mari néni, Tajtiban hogyan zajlott az ismerkedés? Télen, farsangkor ismerkedtek a fiatalok egymással?
Mi, lányok egész télen, mindig jártunk a csapatba. Ahányan voltunk, annyi helyre mentünk, oszt úgy jöttek a legények utánunk. Osztan elkezdtek kártyázni, s aki azt megunta, az ment a magáéhoz. Ki kit akart szeretni, ahhoz ült, vagy azzal elment haza.
A lányok is kártyáztak, vagy kézimunkáztak?
A lányok is kártyáztunk meg a fiúk is, de ez csak vasárnap esténként történt. Akkor nem dolgoztunk.
Vasárnap nem lehetett kézimunkázni, meg fonni sem?
Nem, csak szórakozni. Kártyázni, meg dalolni járnyi. Mikor a fonóba jártunk, ott már daloltunk. Ott fontunk is, meg a szánk is járt mindig.
A fonóba minden este elmentek a legények is?
El.
Ott nem lehetett táncolni, vagy ott is lehetett?
Lehetett, de akkor nagyon kevés fonalat vittünk haza.
És ilyenkor megkérdezték otthon, hogy hol a fonal?
Meg bizony. Az édesanyám megnézte az orsómat mindig, de én olyan huncut voltam, hogy kicseréltem. Tudtam, hogy hol van a teli. Azt vettem magamhoz és vittem be, mert megvert volna nagyon, ha be nem mutatom, hogy mit hozok. Szigorú volt az anyám. Egyszer a legények farsangkor kedden fogadták a cigányt. És ő megmondta nekem, hogy éjfélre gyere haza, mert nagyon megverlek, ha nem jössz, mert már hamvazószerda jött, a böjt. Akkor már ott volt a leendő férjem, ő hozott be a házba is. Biztatott, hogy majd együtt hazamegyünk, és akkor nem bántanak. Bizony nem bánta édesanyám, megvert előtte is. Hány óra, kérdezte? Nem sokáig voltam, mégis, amiért mondta, hogy böjt van, keresztény módra kérte betartani. Volt olyan lány is, akinél rá se hederítettek, lehetett akar reggelig is.
Itt nem volt az a szokás, hogy kedden éjfélkor, amikor már vége a farsangnak, kifordítják a ködmönüket, hogy oláhosnak tűnjön, mert azoknál később van vége a farsangnak, hát mulathatnak tovább?
Itt ilyesmi nem volt.
Olyasmi sem volt, hogy ha a táncolással áthúzták az éjfélt, megjelent a katolikus pap és bottal verte szét a társaságot?
Nem, itt nincs pap, templomunk sincs. A szomszéd faluba járunk istentiszteletre.
1. Felszántatom, felszántatom, sej, a tajti lapost,
Vetek bele, vetek bele, piros rózsa magot.
Piros rózsa, kék nefelejcs, hullajtsd leveledet,
Te meg kedves kisangyalom, felejts el engemet.
Felszántatom, felszántatom, sej, a tajti temetőt,
Vetek bele a lovamnak legelőt.
Magamat is belevetem virágnak,
Aki szeret, majd leszakít magának.
2. Barna legény, hova hajtod az ökröd,
Talán bizony kiskertembe bekötöd.
Oda bizony barna legény nem kötöd,
Gyenge a rozmaring ága, letöröd.
Ha letöröm, megfizetem az árát,
Barna kislány, mégis járok tehozzád.
Ezt is szokták lassúban, meg gyorsban is énekelni?
Igen, ez is olyan kétfajta már.
És az Ityóka, pityóka… dal?
Azt is, illetve azt inkább a gyorsban.
1. Ityóka, pityóka, lipityóka.
Szerelmes vagyok a kisasszonyba.
Szeretném megölelni, de még jobban megcsókolni,
De nem merem, istenem, sírba tesz a szerelem.
Ennek csak ez az egy verse van?
Csak ez az egy.
Ezt az ugrósba szokták húzni?
Ott is, ezen már lehet osztán csárdást járni.
Csárdást is járni, meg ugróst is járni, akkor ez jó táncnóta?
Az. Ilyen gyorsan húzzák, ni.
(Felgyorsított tempóban újra elénekli a dalt. A lányával, özvegy Simonné Molnár Annával táncolnak is rá és a dalt is elénekelik.)
1. Jaj, de furcsa kis uram van, hopp!
Három arasz gatyája van, hopp.
Annyit hajtok a szavára,
Mint a papucsom sarkára, hopp!
Még arra is többet hajtok, hopp!
Még arra is többet hajtok,
Mert az mindig kipig, kopog,
Ho, ho, ho, hophophopp!
Erre mit szoktak táncolni?
Ez csak olyan lassabban megy, de azért csárdásba is játsszák.
Amikor ezt énekelték, akkor lábbal kopogtak, dobogtak is a záró sor ritmusára?
Igen, lehetett, meg kopogtunk is.
Ha a fonóban énekelték, akkor ott is kopogtak hozzá lábbal?
Akkor is mozgott a lábunk.
1. Jertek ide, jertek ide, híres cigány legények,
Húzzátok el azt a nótát, lányok isten veletek.
Húzzátok el azt a nótát, lányok isten veletek,
Három évig, hat hónapig nem beszélek veletek.
Azért, hogy a kalapomnál piros pántlika lobog,
Azt beszélik a faluban, hogy én katona vagyok.
El kell menni katonának, besorozott a császár.
Bízd rám pajtás szeretődet, hogy el ne szeresse más.
A Jaj, de furcsa kis uram kezdetű dalra nem szoktak valamit táncolni, a hoppnál nem szokták megemelni a táncospárt, a lányt?
Szoktak rá csárdást táncolni. Vicces volt a szövege a dalnak. Néha viccből a lány megemelte a párját, az meg ugrott.
1. Kelet felől jön egy üveghintó.
Abban ül egy besorozó bíró.
Bíró, bíró, tedd le a tolladat,
Ne keserítsd, ne szomorítsd az édesanyámat.
2. Zajlik a Tisza, sáros, nem tiszta, félve lépek a partjára,
És lemegyek én, szóba ne tegyék, sáros lett a cipőm sarka,
A jó anya alszik mélyen, nem is sejti, hogy a csalfa lánya,
Éjjel a kapuban, bársony papucsban, baka szeretőjét várja.
3. Nemsokára menyecske lesz ebből a lányból,
Kerek kontyot csavarunk, kerek kontyot csavarunk a hajából.
Ő lesz az én kedvesem, ő lesz az én drága violám, esztendőre elveszem,
Ő lesz az én kedvesem, ő lesz az én drága kis feleségem.
Ezt nem táncra, inkább hallgatóra húzta a cigány?
Nem is nagyon húzta a cigány, csak úgy maguk a lányok énekelgették.
1. Részeg vagyok rózsám, mint a csap,
Teleittam sörrel, borral magamat,
Hazamennék, jaj, de nem tudok,
Reggelig rózsám, nálad maradok.
Nincsen abban az üvegben csak egy csepp,
Még az éjjel magamnak is kevés lesz.
Ha kevés lesz, telehozatom,
Reggelig rózsám, nálad aluszom.
Ezt a nótát szerették csárdásban is húzatni?
Ezt igen, ezt lehet is, mert olyan pattogós…
(Elénekli még egyszer, de most már pattogósan, ahogyan a csárdásban húzták, guisto tempóban.)
Erre járták az ugróst?
Ó, ez már nagyon jó víg nóta volt. Amikor a pálinkáról van szó, ha nem is részeg, jó kedve van az embernek.
1. Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta,
Most akartam hozzád menni rajta.
Most akartam véled beszélgetni,
Itt van az idő, el kell masírozni.
Ne vigyenek engem katonának,
Meghasad a szíve a babámnak.
Meghasad a kisangyalom szíve,
Ha engemet három évre elrabolnak tőle.
Ez olyan katonanóta, toldotta meg a dalt Mari néni.
Ezt a dalt szokták akkor is énekelni, amikor vitték a regrutákat?
Igen.
A regrutáknak csináltak búcsúbált?
Igen, mindig volt bál. Minden évben volt regrutabál. Még akkor is, ha csak egy legény rukkolt.
1. Új a cipőm, híres tajti suszter varrta,
Híres tajti sarkantyú van rajta.
Összeverem, olyan betyár módra,
Mind egy szálig lepereg a rozsda róla.
Összeverem, olyan betyár módra,
Mind egy szálig lepereg a rozsda róla.
A dal alatt csárdást táncoltak. A táncot filmre vettük. Rövid szünet után folytatták a táncolást.
1. Sár lesz abból, tudom én azt,
Ezt én szeretem,
Esik eső, csepereg,
Kenderesről lepereg az alvégre.
2. Sár lesz abból, tudom én azt,
Jön a babám, várom én azt,
Esik eső, csepereg,
Az ereszről lepereg az alvégre.
3. Sár lesz abból, tudom én azt,
Jön a babám, várom én azt.
Esik eső csepereg,
Az ereszről lepereg az alvégre.
4. Sár lesz abból, tudom én azt,
Jön, a babám várom én azt.
Esik eső csendesen,
Lepereg az eresz, az ereszen.
Esik eső csepereg,
Az ereszről lepereg az alvégre.
Sár lesz abból, tudom én azt,…(kifut a film és leáll a táncolás)
(A gyűjtésbe bekapcsolódott Takács Judit)
Saját énekükre karéjt táncolnak: Molnár Mária, Pál Irén és Simon Anna.
1. Itt hagyom a falutokat, kimegyek belőle,
Nincs szeretőm, kit sajnáljak benne.
Olyan könnyen kimegyek belőle,
Nincs szeretőm, kit sajnáljak benne.
2. Sej, a tajti szőlő közepébe,
Megérett a ropogós cseresznye.
Olyan piros, mint a kifolyó vér,
Meghalok az első szeretőmért.
Olyan piros, mint a kifolyó vér,
Meghalok az első szeretőmért.
Olyan legény akart hozzám járni,
Ki az ajtót nem tudja bezárni.
Megtanulja, lesz még rá ideje,
Három évig leszek szeretője.
Három évig leszek szeretője,
Azután meg a kedves felesége.
Köszönöm a beszélgetést.
