Pünkösd ünnepe húsvét után a legrégibb ünnepünk. Története visszanyúlik az Ószövetség világába. A húsvét utáni hetedik vasárnapon és hétfőn, vagyis az ötvenedik napon tartják a keresztények, ezért mozgóünnepnek számít.
Kezdetben aratási ünnep volt, amely során az első termést felajánlották Istennek, de később, s Jézus korában már bizonyos, hogy új értelemmel gazdagodott: a törvényadás és a Sínai-hegyen kötött szövetség ünnepe lett. Azáltal, hogy a Szentlélek azon a napon áradt ki, amelyen az Istentől kapott törvényt ünnepelték, jelzi, hogy ennek az addigi ünnepnek a tartalmát gazdagítja: a törvény már nemcsak kőtáblára van írva, hanem az Őt befogadó emberek szívébe is.
A közös hit megvallása is
Pünkösd ünnepi napján három fontos esemény történt: a Szentlélek eljövetele, mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője; az Egyház alapítása és az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete. Ezek az események Urunk, Jézus Krisztus ígérete alapján történtek.
A Szentlélek kiáradásának történetét az Apostolok Cselekedeteiben (ApCsel 2,1-11) olvashatjuk. A leírás szerint miután a Szentlélek eltöltötte őket, az apostolok mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatja meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő embereket. Ezáltal született meg az első pünkösdkor az Egyház, amely egy, szent, katolikus és apostoli.
Ferenc pápa a következőt tanítja erről: „A Szentlélek az, aki mozgatja az egyházat, ő az, aki dolgozik az egyházban és a szívünkben. Ő az, aki minden keresztényből egy, a többiektől különböző személyt alakít ki, de akik mégis egységet alkotnak. Ő az, aki előre visz bennünket, aki kitárja az ajtókat és aki misszióba küld bennünket, hogy tegyünk tanúságot Jézusról. A Szentlélek az, aki Isten dicséretére indít bennünket és imádságra ösztönöz: Ő imádkozik bennünk! ”
Pünkösdi szokások
A magyar kultúrában rengeteg régi pünkösdi népszokás lelhető fel, amelyek legtöbbje még a kereszténység előtti időkre nyúlik vissza. Például a május elsején állított fákat sokfelé pünkösdkor bontották le.
A pünkösdikirály-választás a középkor óta ismert szokás, amikor is ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) választották ki a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette és aki minden lakodalomba, mulatságra hivatalos volt. A kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl udvarolhattak, kocsmázhattak. Ha valami rövid ideig tart, arra szokás mondani, olyan, mit a pünkösdi királyság.
Régi szokás a pünkösdi királynéjárás, amikor a lányok körbeviszik a faluban a legkisebb, a legszebb lányt. Énekelnek és jókívánságokat ismételgetnek. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak.
Pünkösdöléskor a pünkösdi király és királyné párost a kíséretével jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel. Ez a szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. A gyerekek, vagy fiatalok csapata énekelve, táncolva végigjárta a falut, s adományt gyűjtött.
Nekünk, magyaroknak immár 450 éve a csíksomlyói búcsú jelenti az igazi pünkösdöt, amikor több százezer magyar zarándok, a világ minden tájáról együtt imádkozik a Somlyói nyeregben.
(Forrás: uj.katolikus.hu, wikipedia.hu, hevesihirportal.hu)
