Csetnek települést 1243-ban IV. Béla király oklevelében említik először. A Rozsnyói járáshoz tartozó településen 14. századi gótikus plébániatemplom van, korabeli freskókkal. A templomot 1970-ben a kulturális örökség részévé nyilvánították, a templomban Szent László királyt is megfestették.
Szent László életét számos legenda övezi. A látomásról szóló legenda azt írja le, hogy egy angyal hozta neki a koronát. A gonosz Vid ispán tanácsára Salamon király a hercegek ellen támadt. László Oroszországba ment segítségért, Gézát pedig Tokajnál megverte a király. Géza átkelt a Tiszán és találkozott Lászlóval, aki nagy csapattal várta őt. A királyi sereg Rákoson szállt meg, míg a hercegek Vác mellett ütöttek tábort. Akkoriban ott még csak egy hatalmas erdő volt, amelyben senki sem lakott, csak egy Vác nevű szentéletű remete. Róla nevezte el Géza herceg a várost, ami később épült.
Egyik reggel, amikor a hercegek lóháton tanácskoztak azon a helyen, ahol később Szent Péter apostol kápolnája állott, éppen azt fontolgatták, miképpen harcoljanak. Amint ott tanácskoztak, világos nappal mennyei látomás jelent meg Szent Lászlónak, aki megkérdezte bátyjától, Géza hercegtől, látott-e valamit. Semmit – felelte a herceg.
Így szólt ekkor Szent László: Amint tanácskoztunk, az Úr angyala leszállott az égből, kezében aranykoronát hozott, és a fejemre helyezte. Nyilvánvaló tehát, hogy győzni fogunk Salamon felett, aki számkivetve elmenekül majd az országból, s a koronát az Úr neked adja! Géza herceg így szólt ekkor: Ha az Úristen velünk lesz és győzelemre segít bennünket, templomot építek e helyen Szűz Máriának.
A látomás megvalósult. A hercegek csapatai Cinkota mellett, a mogyoródi dombon súlyos csapást mértek Salamon királyra, aki megfutamodott, s a magyarok kívánságára Gézát Székesfehérváron királlyá koronázták. Utána elmentek arra a helyre, ahol a látomás történt. Amint Vác alatt tanakodtak, egy szarvas jelent meg előttük, szarvain égő gyertyákkal. Ahogy megpillantották, egyből futásnak eredt. Az erdőben azon a helyen állt meg, ahol a monostort később felépítették. A vitézek nyíllal rálőttek a szarvasra, de nem találták el. A Dunába ugrott előlük, soha többé nem látták. Szent László így szólt: Nem szarvas volt az, hanem Isten angyala. Ahol a lábát megvetette, azt a helyet jelölte meg számunkra, hogy Szűz Mária templomát felépítsük! Így is lett. De az első látomás helye sem maradt épület nélkül. A hercegek rendeletére kápolnát emeltek itt Szent Péter tiszteletére.
Az ehhez hasonló történetek is a Szent László-kultusz részévé váltak. László ismert volt arról is, hogy az első magyarországi szentté avatások neki köszönhetőek. A László-kultusz mellett a többi szentről is élnek legendák. A magyar szentek tisztelete pedig a templomok faliképein is megmutatkozott, hiszen azok tucatjai készültek, számos közülük elpusztult, de nagyon sok még most is pompázik szépségében.
Kovács László és Görföl Jenő A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban című könyvükben így írnak: Több középkori templomi faliképen mind a három szent királyt (István és László király, valamint Imre herceg) ábrázolták. Csetneken is mind a hárman láthatók.
A település a Bobek családból a 14. században kivált Csetneki család székhelye volt, a gömöri ércbányászat fellendülése után pedig a régió központja. Temploma a 14. század elején épült, késő gót stílusú szentélye az 1460-as években készült el. A főhajó és az oldalhajó festészeti díszítése nem egyszerre készült, a korábbiak a 14. század végén, míg a későbbiek a mellékhajóban az 1420-30-as években, Csetneki László esztergomi kanonok, későbbi prépost, a királyi kápolna ispánja megbízásából. E kiemelkedő papi személyiség határozta meg a faliképek tematikáját, gondolati jellegét – tudjuk meg A magyar szentek ábrázolása című könyvből. „A főhajóhoz kapcsolódó keleti félköríves hevederív bélletében látható a három magyar szent király ünnepélyes, álló alakja. Az egyik oldalon Szent István országalmával és jogarral, fölötte Szent László, Csetneki László védőszentje, lándzsával és pajzzsal a kezében. Szemben fölül Szent Imre karcsú alakja látható” – írja Kovács László. A képen jól kivehető Szent László évek során megkopott alakja. A király tisztelete azonban így is tovább él.
