Szinte visszhangoznak fülemben Menyhárt József szavai, amelyeket a minap a I. Felvidéki Junior Expón tartott előadásán mondott. Amikor arról beszélt, hogy a gazdasági felemelkedés megmaradásunk záloga lehet.
Mint tudjuk, a Felvidék nagyjából Pozsonytól Királyhelmecig húzódik. Utak, vasutak sűrűn nem hálózzák be, a közlekedés, a fuvarozás nehézkes. Gyárak nem épültek, a valaha voltak többsége rég bezárta kapuit, nem sokkal a rendszerváltozás után. Az oly sok embernek kenyeret biztosító mezőgazdaságot pedig szisztematikusan tették tönkre!
Minél keletebbre haladunk, annál inkább szembetűnik a szegénység. A leszakadó régiók száma nem kevés. Főleg Gömör és az attól keletebbre elterülő vidékek lassan elnéptelenednek, a fiatalok elvándorolnak, másutt keresik boldogulásukat, s ott alapítanak családot is. Fogyásunk egy része ennek a kedvezőtlen jelenségnek köszönhető.
Parlagon heverő földek, bizonyos növénykultúrák vetésének „elfelejtése”, nagyjából ez jellemzi tájainkat, mondta egy tornaljai méhész az expón, arra panaszkodva, lassan már nem lesz hová kiengedni méheit virágport gyűjteni. Nincs repce, nincs napraforgó, lóhere… Van viszont 30 százalékos munkanélküliség és teljes agónia, fásultság…
Mikor azt mesélem egy zoboralji ismerősömnek, mennyire megdöbbentett az a csallóközi viszonyokhoz képest szegénység, lepusztultság, amit pár éve Komáromból Érsekújvárra utazva tapasztaltam, azt mondja, mennék csak el az ő falujukba. Tiszta Amerika! Nyitra fejlődése, az autógyár akkora lendületet, gazdasági impulzust adott a térségnek, aminek már most jól láthatók a jelei… Csak sajnos, a magyar iskolák lassan kiürülnek, elárvulnak. Ő is azért költözött Komáromba, mert ott biztosítottnak látja, hogy majdani gyermekeinek lesz hová magyar iskolába járniuk…
A Magyar Közösség Pártjának elnöke a fiatal vállalkozók kiállításán azt mondta, gazdaságilag kell felemelni a felvidéki régiókat, mert ha van megélhetés odahaza, a fiataloknak nem kell a szülőföldjükről elköltözniük. Ha otthon maradnak, ott alapítanak családot és a biztos anyagiak tudatában mernek több gyermekben gondolkodni, akkor virágzásnak indulhatnak falvaink, biztosítva lesz magyar iskoláink, kisiskoláink fennmaradása is. S talán fékezhető népességfogyásunk is!
A tegnapi expón, mi tagadás, jóleső érzéssel konstatáltam, hogy a kiállítók nagy része a mezőgazdasági szektorból érkezett. Kézműves sajtokat, mézet, bort, hazai terméket kínáltak. Miért írom le mindezt? Mert talán a józan paraszti ész és a jó értelemben vett röghöz kötöttség győzedelmeskedhet. S bár út- és vasúthálózatunk messze jár a kívánatostól, nagybefektetők nem érkeznek a déli régiókba, de a föld itt van a lábunk alatt. Azzal kellene megpróbálnunk valamit kezdeni. Ragadjuk meg az alkalmat, húzzuk ki magunkat, hajunknál fogva, a gödörből. Elvégre 2107 a külhoni magyar családi vállalkozások éve.
