A Pozsonyi Szakkollégium szervezésében valósult meg Feledy Botond, a CEID think-thank kutatójának délutánja több helyszínen és kivitelezésben a Gombaszögi Nyári Táborban.
A fiatal generáció nagy része az internetről tájékozódik. A legfrissebb felmérések szerint a felvidéki magyarok egyötöde olvas online sajtót. Az álhírek terjesztésének és konzumálásának ijesztő tényeiről és hatásairól valósult meg workshop a fesztiválon.
A média piacán egyre több fake news jelenik meg, melyek fénysebességű terjedését a facebook, a twitter és az instagram is elősegítik. Solymos Karin felmérései alapján az emberek 71 százaléka nem veszi figyelembe, honnan származik a hír, amit olvas. Elhiszi, amit a barátai, ismerősei megosztanak, lájkolnak vagy kommentálnak.
Az álhírek gyártásának és özönszerű terjesztésének több oka van: profitorientált szenzációhajhászat, megtévesztés, manipuláció, lejáratás. A világhálón egyre több hírcsárda is élősködik. Ha kritikus szemmel fogyasztjuk napi sajtóadagunkat, akkor a tartalomból, a sánta formai kivitelezésből, helyesírásból, egybetűs eltérésekből a doméncímben, a forrás hivatkozásából, vagy a reklámzsúfoltságból megállapítható, hogy fake news-szel van dolgunk.
Szimulált valóság a gombaszögi Tandem sátorban (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
A médiaszimulációs játék alapvetően szerepjáték
Feledy Botond, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének oktatója idén negyedszer hozta el a Médiastorm játékot a gombaszögi völgybe.
„Azt találtuk ki egy volt MTV-s kollégámmal, hogyan lehet egy olyan játékkörnyezetet teremteni, ahol a játékos kénytelen belehelyezkedni azoknak a szerepeibe, akiknek a termékeit naponta olvassa. Ha elképzeli, hogy ő egy fotós, tudósító, szerkesztő, a médium tulajdonosa, vagy akár az érintettek, akikről a naponta megjelenő híranyag szól, érdekes reakciók alakulhatnak ki. A játékosok rájönnek, milyen érv, vagy szempontrendszerek szerint születnek meg a döntések.
Arra voltunk kíváncsiak, ha ebbe a szerepbe belehelyezzük a fiatalokat, át tudják-e érezni egy kétórás szerepjáték alatt, intenzív vitára kivetítve a helyzetet, hogy amit naponta látnak, vagy olvasnak a hírügynökségek oldalán, az is egy rendkívül szigorú szűrőrendszeren megy keresztül.
Felismerjük, ha fake news-t olvasunk (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
A játék egyik pillére is ez, mi mellett döntenek a szereplők, mit adnak ki, milyen formában, és mit nem. Ez most az Iszlám Állam, s az orosz információs hadműveletek miatt is rendkívül aktuális. De a belpolitikai szempontok is befolyásolják azt, miről beszél(het)ünk“ – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak a játék vezetője, Feledy Botond, aki hozzátette, „a cél, hogy tudatosabb médiafogyasztót formáljunk, és ha egy fiatal megnéz egy honlapot, gondoljon arra, mi van mögötte.“
2007-ben jött létre az első játék – a repertoár folyamatosan bővül
„Amikor Brüsszelben dolgoztam, jött az ötlet, hogy rendezzünk egy olyan kurzust, amelynek során több gyakorlatot szerezhetnek a külföldön tanuló magyar diákok. A költségvetési játéknak köszönhetően egy háromnapos vita során megértik a hallgatók az unió sokszínűségét, kihívásait és szükségszerűségét. 2007-ben negyedmagammal alapítottunk egy tárgyalásszimulációs játékot.
Jelenleg Horvát Ádám az, aki ezt egy egyesület képviseletében továbbviszi. Most már több mint tízéves a játéksorozat, roamingdíjakat, menekültkvótákat is érint, mindent, ami számszerűsíthető. A játék óriási előnye, hogy mérhető az eredmény. Számszerű targeteket kapnak a játékosok, nagyon kemény szimulációkról van szó, amely ebben a műfajban szinte egyedülálló. A fenntartható fejlődés terén Kuslits Béla segít“ – nyilatkozta Feledy Botond.
A médiaszimuláció a legkompaktabb játék, a külpolitikai újságírásban és a médiakommunikáció tanszékein szokták bevetni. Az alapvető célközönség a 18-25 évig terjedő korosztály, de játszották idősebbekkel és kifejezetten újságírókkal is.
Feledi B. negyedik alkalommal járt módszerével a GNYT-ban (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
„Ez egy korlátok közé szorított szimulációs játék volt, mindössze két óra állt a táborozók rendelkezésére. Mindenki konkrét szerepkártyát kapott, melyek alapján konfrontálódott a hírszobában a feladataival. Kilencven percen keresztül mindenki a saját szerepébe bújva vitte végig a vitát, melyek csúcspontja, hogy az egyes játékosoknak egy erkölcsi, vagy más szempontból nehéz, kényes kérdésben dönteniük kellett.
Van, amikor a hírügynökségek szerepére fókuszálunk, melyek közül a három legnagyobb felosztotta egymás között a világot, ők tematizálják az életünket. Mit lehet kezdeni az alternatív kishalakkal (TASR)? A játék ideális időtartama hat óra, ez a kettő egy nagyon szerény és gyorsított verzió volt“ – mesélt a gombaszögi szimulációról Feledy, aki azt is elmondta, hogy a facebooknak és más hálózatoknak köszönhetően mindenki fogyaszt médiát, akár akar, akár nem. A többi játék elhivatottságot vagy rákészülést igényel, ezeket gyakorlatilag külön táborokra szervezhetnék rá, viszont nem fesztiválkörnyezetbe valók.
A kutató elmondása szerint egyre több ilyen szimulációs gyakorlatot szeretnének bevinni az oktatásba. Őszre van egy történelmi tárgyú projektjük, mégpedig az 1914-es döntéshozatal szimulálása egy hosszabb, akár egy szemesztert betöltő időszakon keresztül.
