Cseh történészek pontosították a Varsói Szerződés hadseregei 1968 augusztusi csehszlovákiai bevonulása áldozatainak számát. A Megszállás 1968 és áldozatai (Okupace 1968 a její oběti) című, Prágában most megjelent kiadvány szerint 1968 végéig összesen 137 csehszlovák állampolgár halt meg a II. világháború utáni legnagyobb szabású katonai akció következtében.
Eddig 135 áldozatról tudtak a történészek. 1968 augusztusában mintegy 800 ezer szovjet, bolgár, kelet-német, lengyel és magyar katona vonult be Csehszlovákiába, hogy letörje az Alexander Dubček nevével fémjelzett demokratizációs reformfolyamatot.
„A korábbi adatok pontosítását a levéltári anyagok újabb áttanulmányozása és az érintett családokkal való együttműködés tette lehetővé. A családoktól nagyon sok értékes háttéranyagot és fényképet kaptunk” – jelentette ki a pénteki prágai könyvbemutatón Ivo Pejčoch történész, aki Prokop Tomek történésszel együtt társszerzője az új kiadványnak.
A szovjet megszállás fekete könyve
Tomek és Pejčoch évek óta foglalkoznak Csehszlovákia 1968. augusztus 20-ról 21-re történt katonai megszállásával. A korábbi, A szovjet megszállás fekete könyve című tanulmányukban 135 áldozat sorsát térképezték fel. A szocialista rendszer hetvenes és nyolcvanas éveiben e témáról nyilvánosan nem volt szabad írni. A rendszerváltás után, az 1990-es években általában 108 áldozatról írtak a történészek, s ez a szám lett az új kutatások alapján módosítva az említett könyvben.
A történészek szerint a bevonulást követő első tíz napban, tehát augusztus végéig mintegy 80 ember halt meg, szeptemberben 23, októberben pedig 18 volt az áldozatok száma. A helyzet akkor lett nyugodtabb, miután a Csehszlovákiában maradt megszálló szovjet katonaság november folyamán fokozatosan elhagyta az utcákat, a köztereket és bevonult a számára kijelölt kaszárnyákba.
Ivo Pejčoch úgy véli, hogy a 137-es szám már nem igen fog változni. „Nem lehet ugyan kizárni, hogy még van egy-két áldozat, akiről nem tudunk, de lényeges változásokra már nem nagyon lehet számítani” – mondta újságíróknak a könyvbemutatón. A szerzők könyvükben megpróbálták a katonai akció szovjet áldozatainak a számát is felkutatni, illetve ellenőrizni. A különféle szovjet és orosz tanulmányokban, visszaemlékezésekben 102 áldozatról írnak. Ebből 12 katonát állítólag a csehszlovák állampolgárok meggyilkoltak.
Gyilkosságról egyetlen esetben sincs szó
„Megpróbáltuk ellenőrizni az adatokat. Több nevet valóban megtaláltunk a csehszlovák levéltárakban is, de gyilkosságról egyetlen esetben sincs szó. Döntően balesetekben, zavaros lövöldözésekkor, italozás következtében meghalt katonákról van szó” – mutatott rá Prokop Tomek.
Hozzátette: az ügyeket az akkori csehszlovák állambiztonság vizsgálta ki nagyon alaposan, s ha gyilkosságokról lett volna szó, akkor azt bizonyára nem hallgatják el, hiszen ez bizonyítékul szolgálhatott volna arra, hogy Csehszlovákiában akkoriban valóban a szocialista rendszert veszélyeztető „ellenforradalom” volt, ahogy ezt Moszkva állította. A két történész szerint a témát véglegesen csak akkor lehet majd lezárni, ha hozzáférhetővé válnak az egyelőre zárt szovjet levéltárakban őrzött dokumentumok.
Tomek szerint eddig egyetlen olyan eset – Nikolaj Cvetkov Nikolov bolgár katona esete – ismeretes, amikor a megszálló katonát valóban csehszlovák civilek ölték meg. A bolgár katona megpróbált elmenekülni egységétől, s útközben egy civil személyautót állított meg. Az autóban utazó férfiak megijedtek a fegyveres katonától, és később megtámadták, majd megölték.
Erőszakkal véget vetni a prágai tavasz nevű reformfolyamatnak
A Varsói Szerződés öt tagállamának hadserege – köztük a Magyar Néphadsereg – Moszkva parancsára azért szállta meg 1968 augusztusában Csehszlovákiát, hogy erőszakkal vessen véget a prágai tavasz nevű reformfolyamatnak. Csehszlovákia megszállásában Románia nem vett részt, sőt nyilvánosan elítélte azt. Nicolae Ceausescu korabeli román vezető nagyrészt ennek köszönhette, hogy akkor megerősödött a hatalma és sikerült megszereznie a nyugati nagyhatalmak támogatását, bizalmát.
Míg a Varsói Szerződés többi tagállamainak katonái az akció után rövidesen visszatértek hazájukba, mintegy 80 ezer szovjet katona 1990 közepéig maradt Csehszlovákiában. A szovjet megszállók tevékenysége következtében a több mint két évtized alatt összesen mintegy 400 csehszlovák állampolgár vesztette életét. A hetvenes és a nyolcvanas években azonban a halálesetek okai már leggyakrabban különböző balesetek voltak, amelyeket a katonai járművek okoztak.
A megszállás áldozatainak emlékműveinél koszorúztak
Csehországban és Szlovákiában egyaránt hétfőn, augusztus 21-én hivatalos megemlékezéseket tartottak a Varsói Szerződés Csehszlovákia bevonulásának 49. évfordulója alkalmával. Mindkét országban koszorúkat és virágokat helyeztek el a megszállás áldozatainak emlékműveinél, illetve azokon a helyeken, ahol a tragédia megtörtént.
Prágában a központi megemlékezésre a Cseh Rádió (az egykori Csehszlovák Rádió) Vinohrady sugárúton álló épületénél került sor, ahol az 1968 augusztusi napokban nagyobb összecsapásra került sor a katonaság és a civilek között, amely hét emberéletet követelt.
A lakosság ellenállását a megszállás ellen
Jan Hamáček, a képviselőház elnöke beszédében méltatta a lakosság ellenállását a megszállás ellen, s úgy vélte: az akkori csehszlovák politikai elit végül is gyáván viselkedett, és gyakorlatilag elárulta a lakosságot. Ugyanakkor tudatosítani kell azt is, hogy a korabeli Csehszlovákia mellett gyakorlatilag senki sem állt ki, nem voltak igazi szövetségesei, akik a nehéz helyzetben kisegítették volna.
Pozsonyban a Komenský Egyetem épületénél, ahol 49 éve három civil személyt lőttek le a megszálló katonák, tartották meg a központi megemlékezést vezető politikusok nélkül.
Robert Fico miniszterelnök az évforduló alkalmával felkereste Alexander Dubček, 1968-as kommunista pártfőtitkár sírját, ahol virágokat helyezett el. A kormányfő újságíróknak nyilatkozva elmondta: Csehország és Szlovákia nagy árat fizetett az 1968-as reformfolyamat meghiúsításáért. Ha ez nem történt volna meg, akkor ma Szlovákia és Csehország is jóval előbbre tartanának.
