Ismerik azt a viccet, amikor Mórickától megkérdezi a tanító néni, mit szeretne kapni karácsonyra. Mire Móricka rávágja, hogy szifiliszt, mert az anyukája múltkor azt mondta, hogy na, nekünk már csak az hiányzik. Ez jutott eszembe, amikor a facebookot pásztázva szemembe ötlött a Most-Híd kulturális államtitkárának szenzációhajhász posztja a Szlovák Kultúra Profiljáról. A vegyes párt kalapjából előrángatott Rigó Konrád – aki eddig a politikai térben teljesen ismeretlen volt, most pedig hirtelen megyeelnök akar lenni – nagy csinnadrattával, dobpergéssel és miegymással jelentette be a Szlovák Kultúra Profilja nevű világraszóló weboldal elkészültét.
Mázsás kő gördült le ezzel a szívünkről, a szó szoros értelmében tűkön ültünk, hogy mikor fog már elkészülni, de hála Istennek a magyar államtitkár nem késlekedett és élére állt a dolognak. Azt inkább hagyjuk is, hogy mennyi közpénzt emészthetett fel ez a hiánypótló kezdeményezés, a tartalma mellett viszont nem mehetünk el szó nélkül. Ha már ennyire büszke rá az államtitkár úr, és ő volt a projekt fő szorgalmazója, akkor azt feltételezhetnénk, hogy szakmailag is felügyelte és koordinálta a kivitelezést. Az oldalon böngészve viszont több aggasztó dologra is felfigyelhetünk, amiről nem tudjuk eldönteni, hogy ha szakmailag lektorálta az államtitkár, akkor számára ennyit jelent a szakmaiság, vagy magasról tett a lektorálásra, és csak olcsó kampányelemként ezt is eladja sajátként (nem tudom melyik a jobb…).
Na, de térjünk is a kifogásokra. Az első legfájóbb szembetűnés, hogy az oldal „nem beszélni magyar”. Csak angol és szlovák nyelv választható – isteni szerencse, hogy magyar az államtitkár…
Ha ez mellett szemforgatva el is megyünk, hiszen tapasztaltunk már ilyen dőreséget Érsek miniszter kollégájától is (aki képtelen volt különbséget tenni a vasútállomás és megálló fogalma között, így a kétnyelvű feliratok a törvényük értelmében csak az előbbire vonatkoznak). Szóval nem lep meg, vagyis dehogynem, de már megszoktuk, így haladjunk tovább a témában.
Most őszintén, tegyük a szívünkre a kezünket, és miután Fico megsimogatta a kobakunkat, a kapitánnyal pedig jót bratyiztunk, legalább egymás között, csendben valljuk be, hogy a szlovák kulturális értékeknek azért valamicske magyar vonatkozásuk mintha lenne, nem? Mondjuk minimum szimbiózis volta miatt is, amire a vegyes párt elvileg a politikáját eleve alapozza. Az oldalon viszont még csak egy fél magyar vonatkozás sincsen jelezve. Nuku, nein, nothing. Mondjuk Mednyánszky László festőről hallhattak már, s ha igen, ilyen kontextusban a neve még csak fel sem merült? Nem is szólva Jókairól, Mikszáthról, Madáchról, Márairól, Balassiról, urambocsá’ Rákócziról? Esetleg a kortársak? Dobos László, Duba Gyula, Kassák Lajos, Mécs László, Ozsvald Árpád, Kaszás Attila? Nem? Semmi? Művészetek, építészet, történelem, tudomány, satöbbi? Ezer év együttélés nyomtalanul?
Na, jó, azért a történelemben van pár kapcsolatocska. De olyan sajátos kivitelezésben, hogy abban köszönet nincsen. Az vitathatatlan, hogy óriási, lexikális anyagot sikerült összegereblyézni, de mintha tudatosan (és kínosan) ügyeltek volna rá, hogy az információk csakis szigorú nemzeti szelekcióban kerüljenek fel. Hol is találkoztunk már ilyesmivel? Hm, hm, hm… Hát, mondjuk a szlovák történelemkönyvekben! Az ott jól bevált csúsztató és félig, vagy annyira sem igaz állítások persze itt is hemzsegnek. Matej kráľ Bratislavában alapította meg az Academia Istrapolitanat, de azt is megtudhatjuk, hogy Szlovákiát a 11. században alapították Uhorsko keretén belül, mely egyfajta vajdaság volt Nyitra központtal, ahol az aktuális Árpád-házi király öccse uralkodott. Folytathatnánk az ilyen ínyencségek ízlelgetését tán napestig, de inkább meghagyjuk Leslie L. Lawrence számára, aki minden bizonnyal kimeríthetetlen ihletet tudna innen meríteni jövőbeli sci-fi és fantasy regényeihez.
Kávéválság esetén, a reggeli fekete helyett viszont esetleg olvasgatható. A vérnyomásemelkedés hatása garantált…
