Rendhagyó történelemóra keretében tartott filmvetítéssel egybekötött előadást a koronázási kincsekről január 27-én a Pozsonyi Magyar Intézetben dr. Pálffy Géza, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, aki a pozsonyi magyar katolikus közösség meghívására érkezett Pozsonyba.
A neves történész, aki az MTA kutató programjának keretében létrejött Lendület Szent Korona Kutatócsoport vezetője, csapatával 2012-től vizsgálja a Magyar uralkodókoronázások és a Szent Korona 1526 és 1916 közötti történetét.
Az előadás megkezdése előtt a pozsonyi magyar katolikus közösség nevében Molnár Tamás atya köszöntötte az előadó-történészt, majd a magyar intézet igazgatója, dr. Molnár Imre nyitotta meg az előadást mondván: „Nagyon jó, hogy amikor újabb és újabb elméletek zúdulnak ránk, azért tisztában vagyunk ennek a csodálatos koronaékszernek a tudományos megalapozottságával is”. Az intézet igazgatója röviden ismertette a jelenlévőkkel dr. Pálffy Géza eddigi munkásságát, kiemelve, hogy a neves történész Szlovákiában már több előadást is tartott. „Külön öröm, hogy próbálja a szlováksággal is elfogadtatni ezt a közös kincsünket” – fogalmazott az intézetigazgató.
Ezt követően került sor a magyar koronázási kincsekről szóló előadásra, amely során az előadó ismertette a Szent Korona Kutatócsoport legkiemelkedőbb eredményeit és felfedezéseit is.
Mint mondta, a koronázások kutatását valójában Štefan Holčík kezdte meg, aki az 1980-as években adott ki először könyvet erről. Pálffy Géza hangsúlyozta azonban, hogy a sok ismeret ellenére, a téma még mindig nincs teljességgel feltárva, Holčík sem végzett alapkutatásokat Európa-szerte. Ezeket a hiányosságokat szerette volna pótolni a Szent Korona Kutatócsoport az újabb interdiszciplináris kutatásaival, amelyben a történészek mellett filológusok, művészettörténészek, numizmatikusok, levéltárosok és muzeológusok is részt vesznek.
A kutatócsoport eddigi eredményei
A kutató-team nemzetközi kapcsolatokkal dolgozik, Európa számos levéltárában és múzeumában folytatott kutatásokat, és együttműködik a szlovák kollégákkal is. A csapat nemcsak írott forrásokkal foglalkozik, hanem tárgyi emlékekkel, például a koronázási jelvényekkel, érmékkel, zászlókkal és ruházattal is.
Eddig 15 kiadványt publikáltak összesen, amelyekben a kutatási eredményeiket és felfedezéseiket tették közzé. A történész szerint ezek közül az egyik legérdekesebb a Szent Korona és koronázási kincseink nyomában című ismeretterjesztő film.
„A könyvek kiadásán kívül számos kiállítást is szerveztünk az elmúlt 5 és fél évben, amelyek segítségével ennek az alapvetően tudományos kutatásnak az eredményét igyekszünk eljuttatni az emberekhez, határon innen és határon túl is” – fogalmazott Pálffy Géza, aki a kiállítások közül például arra az egyik korai kiállításukra hívta fel a figyelmet, amely éppen a pozsonyi várban valósult meg a koronázási érmékről még 2014-ben. „Ez volt az első kiállítások egyike, amely már a felújított pozsonyi várban lehetett, és nemcsak szlovák meg angol, hanem magyar feliratokat is tartalmazott” – fűzte hozzá a történész. A kiállítás később átvándorolt Körmöcbányára, ahol szintén nagy sikerrel mutatták be.
Molnár Imre intézetigazgató Pálffy Géza munkásságát ismerteti a jelenlévőkkel (Fotó: Dunajszky Éva/Felvidék.ma)
Felfedezések, amelyek hozzájárultak a Szent Korona és a koronázások történetéhez
Az eredményeik közé tartozik továbbá az is, hogy új dokumentumok kerültek elő. Megkerült a magyar koronázási jelképek legkorábbi leltára, amely 1622 augusztusában készült itt, Pozsonyban, és előkerült egy másik, Pozsonyhoz kötődő dokumentum is, a pozsonyi koronaőrség legkorábbi jegyzéke 1620-ból, amelyből megtudható, kik őrizték a koronát, amikor Bethlen Gábor elfoglalta Pozsony városát.
De kutatásaiknak köszönhetően előkerült I. Lipót saját kézzel írt hétoldalas német nyelvű kézirata is a Szent Korona 1663-64 évi menekítési történetéről, ami szintén Pozsonyhoz köthető.
A kutatócsoport új forrásokat és új koronázási és nemzeti kincseket is felfedezett, sőt felfedezett vagy újra felfedezett egy további magyar koronázóvárost is. A koronázási nemzeti kincsek közül a történész elsősorban egy alkalmi koronázási tárgyat: egy zászlót említett, amely 1618 júniusában készült, Pozsonyban, és II. Ferdinánd koronázásán a fiatal Esterházy Miklós vitte. „Számunkra, magyarok számára azért olyan fontos ez a zászló, mert ez a legkorábbi olyan zászló, amelyen már a mai címer látható” – fűzte hozzá a történész, aki említést tett még például arról az első budai koronázásról előkerült pálcáról is, amellyel a koronázó ceremóniát koordinálták. Előkerült egy további kuriózum is, Horvátország zászlaja, amelyet szintén Pozsonyban vittek, mégpedig Esterházy Miklós fia, Esterházy László 1647 júniusában IV. Ferdinánd koronázásán, s aminek az a különlegessége, hogy ez a legkorábbi horvát zászló.
Az előadásból megtudhattuk továbbá azt is, hogy a kutatócsoport feltárt nyelvemlékeket is, ez a magyar országház szó, amit szintén Pozsony kapcsán használtak először, korábban ugyanis latinul nevezték meg. 1619 márciusában Thurzó Szaniszló nádor egy levélben azt írta „mindjárt én is Posonba megyek az Ország Házát megfundálni”.
Meglepő volt, hogy előkerült egy elfeledett koronázóváros is: Sopron, ahol a 17. században három koronázást is tartottak: 1622-ben, 1625-ben és 1681-ben. Itt a koronának különleges közszemléi voltak, a már nem létező régi soproni városházának az ablakából többször is felmutatták az összes koronázási jelvényt, mivel bizonyítani kellett, hogy ezek megvannak, s hogy mindenki megtudja, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem visszaadta azokat 1622-ben.
A kutatócsoport további tervei
Az eredményeken kívül a történész a kutatócsoport terveiről is szót ejtett, amelyek közé egyebek mellett egy önálló kötet megjelentetése tartozik a Szent Korona idegenből való hazatéréseiről, merthogy többször is külföldre menekítették azt. Hatnyelvű kötetet szándékoznak megjelentetni továbbá a koronázási zászlókról, valamint angol és szlovák nyelven szeretnék kiadni a teljes koronázási éremkatalógust. Hosszabb távon publikáció kiadását tervezik a koronázási kardról és a koronaládáról, amelyet többször is fel kellett feszíteni, hogy a koronához hozzáférjenek. Több egyéb kiadvány mellett szeretnének összegző monográfiákat megjelentetni magyar és angol nyelven az újkori koronázásokról, továbbá angolul a kora újkori Pozsony történetéről és művészetéről is, valamint szlovákul a Szent Korona zólyomi tartózkodásáról, amiről szintén csak kevesek tudnak.
Ismeretterjesztő film a Szent Koronáról
Az előadást követően került sor kutatócsoport által készített Szent Korona és koronázási kincseink nyomában című dokumentumfilm bemutatására. Az egyórás film, amely a Szent Korona, valamint a magyar felségjelvények és királykoronázásaink eddig ismeretlen történeteinek felfedezésére hívja a nézőt, szakértő-főszereplője Pálffy Géza történész, a forgatókönyvet Bárány Krisztián írta és rendezte és a testvére, Bárány Dániel fényképezte.
A dokumentumfilm számos új részletet közöl a Lendület Szent Korona projekt eredményeiből, amely rendszeres kutatómunkával a Szent Korona történetének fehér foltjait igyekszik feltárni és a nagyközönségnek is bemutatni.
