Mezőköbölkút az erdélyi Mezőség egy félreeső települése. Város legközelebb harminc kilométerre található a falutól, az északi irányban lévő Beszterce, továbbá keletre Szászrégen, délkeleti irányban pedig Marosvásárhely. A környező lakott területektől elzárt, völgyben meghúzódó, elszigetelt falut, egyetlen tömegközlekedési eszköz sem érinti. Ebbe a faluba került fizikatanárnak Orbán János, aki felismerte, hogy az értékeket menteni kell. Így írta le azokat a meséket, amelyeket Nanó, azaz Lakatos Borbála mesélt unokájának, illetve megörökítette az akkor még látható sírverseket – áll a könyv füllapján.
A felvidéki Köbölkút község nemcsak névrokon az erdélyi településsel, hanem az anyaországtól való elszakítottságban is közös a sorsuk. Bolya Dudás Anita könyvtáros március közepén hívta meg a könyv szerzőjét a köbölkúti könyvtárba.
A könyvbemutatóra Orbán Jánost elkísérte és egyben beszélgetőpartnere volt Veres Emese-Gyöngyvér néprajzkutató, újságíró, aki az Erdély keleti kapujában lévő Barcaság falvainak értékeit, néprajzát és történelmét tárja fel és jegyzi le az utókor számára.
Orbán János elmondta, hogy az 1970-es években került az akkor ezer lelket számláló Mezőköbölkútra, amely a falurombolás következtében, háromszázra zsugorodott. Fiatal tanítóként, és fizika szakos tanárként nem igen figyelt az ősi értékekre, mindaddig míg egy irodalmi esten meghallotta Kányádi Sándor Noé bárkája felé című versét.
Hallgatóság a könyvtárban, Bolya Dudás Anita könyvtáros mellett Szőcs Ferenc Köbölkút polgármestere (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
„Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.
A szavakat is. Egyetlen szó,
egy tájszó se maradjon kint.
Semmi sem fölösleges.
Suhoghat akár negyvenezer nap
és negyvenezer éjjel, ha egy
buboréknyi lelkiismeret-
furdalás sem követi a bárkát.
Mert leapad majd a víz.
És fölszárad majd a sár.
És akkor majd a megőrzött,
a meglevő szóból újra-
teremthetjük magát
az első búzaszemet,
ha már igével élnünk
tovább nem lehet.”
Orbán János a mesék lejegyzője és beszélgető partnere Veres Emese-Gyöngyvér néprajzkutató (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Amíg a faluban élt – ahonnan később el kellett költöznie az iskola zsugorodása miatt – megismerkedett a falu értékeivel. Hallotta Bori nénit mesélni és lejegyezte a még olvasható sírverseket is. Mivel Bori néni meséit mikrofon fóbiája miatt nem lehetett rögzíteni, csak hallás után jegyezhette le.
Később kölcsönadta a kazettás magnót Bori néni unokájának, de a felvételek nem igazán sikerültek, mert a magnót el kellett dugni a vánkos alá, az ágy alá, mivel Bori néni, ha meglátta a technikai eszközt, egy szót sem tudott mondani. A kazetták, a jegyzetek és a képek több házkutatást szerencsésen megúsztak. Egyre intenzívebbé vált a falurombolás, a kis falvak ellehetetlenítése, mára mégis megszülethetett a mesekönyv.
„Ha nem is száradt fel még teljesen a sár – melyről Kányádi ír – de a víz már leapadt annyira, hogy ki lehessen jönni a bárkából. Éljünk az igével, már lehet!” – fejezte be emlékezését a fizika tanárból lett mesegyűjtő, Orbán János.
Orbán János felolvasás közben (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Lakatos Borbála a mesék elmondója 1905-ben született, középparaszti család ötödik gyermekeként. Édesanyja nélkül nőtt fel, anyai nagyanyja nevelte, tőle hallott sok mesét. Az iskolában csak három osztályt végezhetett, mert kitört az első világháború. 19 éves korában apja parancsára férjhez ment. Két gyermeke született, leánya gyermekkorában meghalt. Nagyon szeretett olvasni.
Mindent elolvasott, ami a keze ügyébe került. Volt Petőfi Sándor, valamint Arany János verseskötete, és Nyírő József Az én népem című regénye volt a kedvenc olvasmánya. Azonban nemcsak olvasni szeretett, hanem mesélni is. Mesélt a fonóban, kukoriahántáskor, illetve minden adódó alkalommal. Bármit olvasott, azt mese formájában mondta el. Elolvasta az Egri csillagok című Gárdonyi könyvet is, amit Gergely és Vicuska című meseként adott tovább. Gyakran mesélt az iskolásoknak is. Meghívta őt Kolozsvárra Nagy Olga néprajzkutató, de amikor meglátta a mikrofont, gátlásos lett, nem jutottak eszébe a mesék. Bori néni 1990-ben 86 éves korában adta vissza lelkét a Teremtőnek szülőfalujában Mezőköbölkúton. A Nanó megnevezés csángóföldön nagymamát, nagyanyát jelent. Orbán János az erdélyi kisebbségi létet a felvidéki kisebbségi létre cserélte, a Ceausescu-korszak idején hagyta el az országot. Kezdetben Pozsonyban élt, ma pedig Rajkán.
A könyv nem tartalmaz pajzán meséket, azonban sok ismert népmesét igen, és mivel néhány agresszív mesét is elmondott a közlő, ezért lett a könyv alcíme a „mesék nagyoknak” megnevezés.
Kézben a csángóföldi meséket tartalmazó könyv (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A köbölkúti könyvtárban megtalálható a bemutatott mesekönyv, valamint Veres Emese-Gyöngyvér néprajzkutató „A barcasági csángók kálváriája” című könyvét is kézbe veheti az olvasó.
