Ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a fiatalon, csupán 23 évesen elhunyt Vasvári Pálról. A rendezvény keretében került sor a Vasvári Pál-díjak átadására, melyben idén Felvidékről posztumusz dr. Tamás Aladárné Ilonka nénit részesítették.
2018. június 2-án, a Budapest 18. kerületi Vasvári Pál Egyesület ismét, immáron hatodszor emlékezett meg a fiatalon, csupán 23 évesen elhunyt Vasvári Pálról, aki a Rákóczi-szabadcsapat parancsnoka volt, és akit 1849-ben gyilkoltak le 400 társával egyetemben (embertelen módon) a Gyalui-havasokban a mócok.
Az ünnepség a református templom udvarán elhelyezett kopjafánál kezdődött, ahol katonák álltak díszőrséget, majd a himnusz és egy rövid beszéd elhangzása után koszorúkat helyeztek el a résztvevők (HM, Pest megyei önkormányzat, XVIII. ker. polgármestere, a Vasvári Pál Egyesület és a Körösfői /Erdély/ Vasvári Pál Egyesület képviselői.) A Szózat elhangzása után a résztvevők felsorakoztak a Honvédség Központi Fúvószenekara mögé és a pattogó indulókra vonultak a kerületi Sportkastély sportpályájára. Itt kezdődött a Vasvári Toborzó Fesztivál, amely késő estig tartott.
Déli 12 órakor került sor a Vasvári Pál-díjak átadására, melyet ebben az évben ifjabb Tóth György, a Kossuth rádió szerkesztő-riportere és posztumusz dr. Tamás Aladárné Tamás Ilonka néni kapott. Az Ilonka néninek adományozott díjat lánya, dr. Fehérné Tamás Judit vette át, aki az alábbi szavakkal mondott köszönetet az édesanyjának adományozott díjért: „Édesanyám nevében szeretném megköszönni ezt a megtisztelő díjat. Onnan fentről biztosan mosolyogva nézi ezt az eseményt, és az itt összegyűlteket. A maga nemében édesanyám is forradalmár és harcos volt. Az iskola négy fala között buzdította a gyermekeket és szüleiket magyarságuk megtartására. Ehhez pedagógusként is sok útmutatást, titkos tanácsot adott. Később, nyugdíjas korában a rimaszombati Nyugdíjas Körben történelmi és irodalmi előadásokkal, vetélkedőkkel tágította társai tudását, azzal, hogy ezt adják az utódaiknak és az unokáiknak. Így nevelte környezetét magyarságtudatra” – mondta, majd folytatta:
„Amikor 2011-ben visszakérte a magyar állampolgárságát, remélte, hogy sokan, ezrek-tízezrek fogják követni példáját. Nem így történt. Sokan felvették ugyan titokban a magyar állampolgárságot, de csak heten hozták nyilvánosságra. Mind a hét jogfosztott – az Emberi Méltóság Tanácsának és dr. Lomnici Zoltánnak köszönhetően – minden elképzelhető szlovák és nemzetközi fórumot végigjárt, végigharcolt – eredménytelenül! A húgom és édesanyám kivételével, akik már a temetőben vannak, Szlovákiában mindnyájan jogfosztottak, és jelenleg is nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Édesanyám haláláig harcolt és vitte az élen a képzeletbeli zászlót. Nem adatot meg neki, hogy a „harc” végét megérje, de mint a Szlovák Köztársaság legidősebb „nemzetbiztonsági kockázatot” jelentő személye, reflektorfénybe került” – fejtette ki.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy „101-102 évesen tüntetett Kassán az Alkotmánybíróság előtt, részt vett az Alkotmánybíróság két tárgyalásán, petíciót vitt Pozsonyba a miniszterelnöknek és a belügyminiszternek. Sokan példaképüknek kezdték tekinteni. Szűkebb pátriájában, de az egész Kárpát-medencében köztisztelet és szeretet övezte. A szülőföldön maradás megalkuvás nélküli kiállásának jelképévé nemesült. Ezért is megható számomra, hogy a 2012-kapott Petőfi-díj, és a 2014-ben adományozott Körösfő tiszteletbeli díszpolgára cím mellé most átvehetem a posztumusz adományozott Vasvári Pál-díjat. Így személye összeköti Erdélyt, Felvidéket és az anyaországot. Köszönöm!” – fejezte be beszédét dr. Fehérné Tamás Judit.