Sarlós Boldogasszony ünnepén a római katolikus egyház arról az eseményről emlékezik meg, amikor Szűz Mária Jézussal várandósan meglátogatta unokatestvérét, az előrehaladott kora ellenére ugyancsak gyermeket (Keresztelő Szent Jánost) váró Erzsébetet. Az ünnep liturgikus neve ezért „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél” (latinul Visitatio Beatae Mariae Virginis). Ehhez a látogatáshoz kapcsolódik Mária csodaszép hálaéneke, a Magnificat.
Az ünnepet a 13. századtól július 2-án tartották, egészen a II. vatikáni zsinatig, amikor május 31-re tették át. Azonban néhány országban – így Magyarországon is – napjainkban is július 2-án tartják. Az ünnep jellegzetes magyar neve – Sarlós Boldogasszony – nem függ össze az eredeti egyházi elnevezéssel, hanem az aratás kezdetére utal.
A Boldogasszony megnevezést Szent Gellért püspök ajánlotta, így tisztelve meg a Szűzanyát. A viszonylag kései ünnepet könnyű a többi Mária-ünneptől megkülönböztetni: az aratás patrónája Szűz Mária. Az ünnepet először a minoriták tartották meg 1263-ban, majd a 14. században VI. Orbán pápa rendelte el az egész egyház számára, aki a nyugati egyházszakadás napjaiban a Szűzanyához könyörgött, hogy töltse el kegyelemmel a bajokkal küzdő egyházat, úgy, ahogy látogatása boldogságot hozott Erzsébetnek.
Mint a magyar neve is mutatja, a Sarlós Boldogasszony ünnepéhez fűződő hagyományok többnyire a búza aratásával függnek össze. A 18. században még az asszonyok arattak sarlóval, s a férfiak kötözték a kévét. Ez vallási értelmezésben összecseng azzal, hogy amit Szűz Mária learat, azt a fia összegyűjti, és elválasztja a búzát az ocsútól, azaz ítélkezik az emberek fölött.
Giotto: Mária látogatása Erzsébetnél (Fotó: wikipedia.org)
Sarlós Boldogasszony napján Magyarország északi vidékein a ház elé virággal díszített széket tettek, hogy ha az áldott állapotban lévő Mária arra jön Erzsébethez tartván, le tudjon ülni megpihenni. E napon az aratók megjelentek a templomban, ahol a pap megáldotta őket és szerszámaikat. Egyes vidékeken szokásban volt a gyógynövényszentelés is. E napon készítették el összefont kalászból a búzaboronát, mellyel azután a szobát díszítették. Volt, ahol miután a pap megáldotta őket, a munkások kimentek a földre, ahol ünnepi ruhában vágtak egy rendet a búzatáblában. Ezután hazatértek ünnepelni, majd az aratás másnap, július 3-án kezdődött. Az aratás során nem vágtak le minden búzaszálat, hanem néhányat országszerte meghagytak az ég madarainak. Az Ipoly mentén úgy tartották, hogy ha Sarlós Boldogasszony napján esik az eső, utána még negyven napig esni fog.
Sarlós Boldogasszony áldott állapotában a várandós édesanyák oltalmazója. A gyermeket váró nők imája e napon kétszeresen is meghallgatásra talált Mária előtt, aki közbenjárásával segítette a szülést, gondoskodott a gyermek és az anya egészségéről.
E nap hiedelmei, melyen az édesanyát, Máriát ünnepelték, természetesen a nők életére, egészségére vonatkoztak. Így például Szeged környékén fodormentát szenteltek e napon, ami egész évben kifejezetten a női betegségek gyógyítására szolgált.
