Alig 57 év jutott Znám Istvánnak, a legendás matematikusnak, szerető családapának, a szlovákiai magyar közösségi élet oszlopos tagjának. Nagybalogon született 1936. február 9-én, s ma 25 éve, hogy nincs közöttünk.
„Apám, tanárom, barátom és mentorom volt, s amikor 1957-ben elment Pozsonyba, összedőlt a világ számomra” – mondja róla Bogyó Éva, az unokahúga, aki első éveit a 12 évvel idősebb nagybácsi társaságában töltötte.
Édesapja ács volt és kálvinista, édesanyja szabóműhelyt vezetett, s katolikus volt. Fiuk élete végéig gyakorló katolikus lesz, s mivel gyengébb testalkatú, szülei minden lépését féltőn figyelik.
Znám István édesanyjával (Fotó: Znám családi album)
1942 őszén lépi át a helyi alapiskola küszöbét, s már elsős korában kitűnik a matematikában, negyedikes osztálytársai példáját oldja meg könnyedén. A háború miatt a tanulmányait is kénytelen megszakítani, s mivel a háború után betiltják a magyar iskolákat, szlovák nyelven folytatja a tanulmányait Nagybalogon, majd Rimaszombatban.
Bár először sok gondot okoz számára az idegen nyelv, egy idő után már könnyedén elboldogul a szlovákkal. A nagy szerelem a középiskolában is a matematika, Beracko tanárnő már egy kis matematikai zsenivel találja magát szembe, s jöhetnek a matematikai olimpiák, a kerületi fordulóban második lesz, amelynek következtében Prágában részt vehet az országos versenyen.
1954-ben leérettségizik, majd a pozsonyi Komenský Egyetemen folytatja tanulmányait matematika szakon. Tanárai javasolják a moszkvai továbbtanulást is, de a szülei nem értenek egyet a szovjetunióbeli tartózkodással, így marad Pozsonyban. Már ekkor megfogalmazza tudósi krédóját: „a matematikát és minden egyéb tudományt sikeresen csak belső szükségből lehet jól és eredményesen művelni, s nem külső nyomás hatására”.
Znám István az Ifjú Szívekben (Fotó: Znám családi album)
Az egyetem befejezése után egy éven át Pöstyénben tanít, majd Nagymihályban katonáskodik. Miután leszerel, a Szlovák Műszaki Egyetem Elektrotechnikai Kara Matematika és Ábrázoló Geometria Tanszékének tanára lesz, amelynek akkori vezetője Štefan Schwarz volt.
Ebben az időben az Ifjú Szívekben táncol, s feleségül veszi szlovák barátnőjét, Annát. Két lányuk, Tánya és Olga ekkoriban születik, akik nem véletlenül kapják Puskin Anyeginjének női főhőseiről a nevüket, ugyanis Znám István nagyon szerette Puskin műveit.
István fiuk 1972-ben született. Mindhárman apjuk kivételes tehetségét örökölték, megtanultak magyarul és szétszóródtak a nagyvilágban. Tánya Brünnben, Olga Pozsonyban, míg István az Egyesült Államokban él. Ma már összesen nyolc unokájának örülhetne.
Znám István fiával (Fotó: Znám családi album)
A számelmélet és a Gráf-elmélet érdekelte elsősorban, 1966-ban megvédte kandidátusi disszertációját, egy évvel később RNDr. címet szerzett, 1980-ban pedig nagydoktori fokozatot. 1968-ban a Komenský Egyetem Természettudományi Karának oktatója lesz az Algebra és Számelmélet Tanszéken.
Az egyetemen tutoriális alapon megszervezte az elsőéves magyar anyanyelvű matematika szakos diákok megsegítését, s Turczel Lajossal elindította az egyetemen a matematika – magyar nyelv és irodalom szakpárosítást tanárjelöltek számára. „Egy diákot sosem szabad megalázni és megsérteni” – volt tanári krédója, s talán nem véletlen, hogy a diákjai imádták, s nagyon szerették az óráit, a tanítás során is megnyilvánuló kivételes humorát.
Számos neves matematikus került ki a kezei közül, mint Jozef Širáň, Roman Nedela, Ľudo Nepiel vagy Peter Horák. Tanítványai 50. születésnapjára különleges ajándékkal, egy kétkötetes kiadvánnyal lepték meg, amely a diákjai munkáit tartalmazta.
Znám István professzorrá avatása (Fotó: Znám családi album)
Az évek során egyre több külföldi egyetem hívta vendégtanárnak, így a kanadai Waterlooo-ban, a hamiltoni McMaster University-en, de a Newcastle-i, a Sydney-i egyetemen is előadott, s baráti-szakmai kapcsolatot ápolt a budapesti és varsói egyetemek tanáraival, így Rényi Alfréddal és Erdős Pállal is.
Utolsó útján, pár héttel a halála előtt Ausztráliában járt, ahol egy cseh származású matematikussal, Mirka Millerrel dolgozott együtt. Több mint hatvan tudományos cikke rangos nemzetközi szakfolyóiratokban jelent meg, több tudományos és ismeretterjesztő könyvet is írt, szlovákra fordította Rényi Alfréd Dialógusok a matematikáról című kötetét.
Tudományos ismeretterjesztő tevékenységét 1980-ban a Szlovák Tudományos Akadémia díjával ismerték el. De soha nem feledte azt sem, honnan jött, alapítótagja volt az Ifjú Szíveknek, életre szóló barátságot ápolt Koncsol Lászlóval (aki a Gömörország 2013-as évi tavaszi számában emlékszik vissza legkedvesebb barátjára), Turczel Lajossal, Tőzsér Árpáddal és Nagy Jánossal.
Znám István és Erdős Pál matematikusok a rimaszombati gimnázium bejáratában (Fotó: Znám családi album)
A rendszerváltást követően aktívan bekapcsolódott a szlovákiai magyar szellemi élet szervezésébe, s egyik alapítója, sőt elnöke lesz a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaságnak.
„Pista a nap 24 órájában csak a matematikának élt, nagyon nehezen tudott kikapcsolni, de olyankor szívesen járta a természetet, s boldog volt, ha hazajöhetett szülőföldjére. Azon a tragikus napon is hazavártuk, hogy a nyár egy részét együtt töltsük itt Gömörben” – mondja Éva asszony, az egykori Vitko-lány elcsukló hangon.
De nem jött, csak a tragikus hír, hogy Pozsonyban belefulladt a Štrkovec-tóba. Baleset volt vagy öngyilkosság? – nem igen tudni rá a választ, s 25 év elmúltával már talán nem is igazán ez a lényeges kérdés.
Znám István matematikus (Fotó: Znám családi album)
Ereje teljében, 57 évesen elment egy nagy matematikus, egy különleges szlovákiai magyar tehetség, aki szeretett szülőföldjén („Bejártam a világ nagy részét, de ilyen gyönyörű vidéket, mint Gömörország, nem találtam.”), a nagybalogi katolikus temetőben nyugossza örök álmát.
