2018 végén lesz száz éve, hogy a felvidéki magyar közösséget erőszakkal leszakították a Kárpát-medencei egységes magyar nemzettestről. Közösségünk – „megfogyva bár, de törve nem” – mégis megmaradt, hiszen mai létének erős pillérei az egyéni és közösségi vállalás voltak. Az „ÉRTÉKEINK – Százéves a szlovákiai magyar közösség – Hetvenéves a Csemadok” című könyv ezeket a belső megtartó pilléreket mutatja be, csaknem 400 oldalon keresztül.
Ez a kötet az első része annak a Csáky Pál által kezdeményezett könyvsorozatnak, amely bemutatja a felvidéki magyarság sorsát, történetét.
Az első kötet tehát – amelyet most mutatunk be – az elmúlt 70 év vállalásairól, a második világháború utáni újjáépítkezési és közösségfenntartó folyamatról számol be. E kötet főhajtás kíván lenni. Főhajtás ama ezrek vállalása, energia- és időáldozata előtt, akik a szó legszorosabb értelmében a saját vállukon vitték a (cseh)szlovákiai magyar közösség ügyét.
A második kötet 2019-ben jelenik meg, melyben történészek, irodalmárok, politikusok, kultúrtörténészek segítségével emlékezünk vissza a múlt évszázad két háborúja közötti időszakra, s annak folytatásaként – más szemszögből – a század második felének történéseire.
A mostani – első – kötet tehát nem azt a célt szolgálja, hogy felvonultasson mindenkit, aki fontosabb szerepet vállalt az elmúlt 70 évben közösségünk érdekében. Ez lehetetlen volna, hiszen – hála Istennek – ezrek nevét kellene felsorolnunk. Ezzel a kötettel inkább a folyamat belső rejtelmeire, törvényszerűségeire, illetve a közösségi önszerveződés szükségességére szeretnénk felhívni a figyelmet.
A második világháború utáni történetünkben külön kiemelt fejezet illeti meg a közeljövőben 70. születésnapját ünneplő Csemadokot. Ebben a kötetben a Csemadok által kínált lehetőségkör vonatkozásában a felvidéki magyar megmaradási energiákat és a népi találékonyságot szeretnénk tehát elsősorban felmutatni. Mert az tény, hogy a Csemadokot lényegében moszkvai sugallatra, a kommunista párt döntése alapján, elsősorban a párt ideológiájának terjesztésére hozták létre. Az emberek azonban nem fogadtál ezt el. A kettősség: a diktatúra elvárásai és a nép igényei között mindvégig megmaradt, s a szervezet életében az utóbbi dominált.
A kötetben erőteljesen jelen van a második világháború utáni felvidéki magyar hivatásos színjátszás hiteles története is, amely – a Csemadok tevékenysége mellett, illetve azt kiegészítve – meghatározó kulturális, művészeti hatással volt a felvidéki magyar közéletre.
A kötetben megjelent Fábry Zoltán üzenete, Dobos László és Szabó Rezső egy-egy régebbi írása, felszólalása, valamint Tőzsér Árpád egy-egy verse a tárgyalt nemzedék életérzéséről. Fontos írása a kötetnek Popély Árpád és Tarics Péter tárgyszerű történeti elemzése, értekezése. A személyes visszaemlékezések sorában nyilatkozik Dunajszky Géza, Újváry László, Dolník Erzsébet, Bárdos Gyula, Hrubík Béla, Görföl Jenő, Mézes Rudolf, Lacza Tihamér, Takács András, Balassa Zoltán, Dániel Erzsébet, Kantár Éva, Csáky Pál, Végh László, Csonka Ákos, Szvorák Zsuzsa, Mihók Gábor, Szőllős Sándor, Török Alfréd.
A kötetet minden olyan magyar szíves figyelmébe ajánljuk, aki részleteiben (is) szeretné megismerni a felvidéki magyar közművelődés elmúlt 70 évének történetét.
