Szülők nélkül felnőni az egyik legnagyobb fájdalom az életben. Aki családban nevelkedett, el sem tudja képzelni, milyen nehéz árván, elhagyatva, biztos, szerető családi háttér nélkül élni. A szülőktől tanuljuk meg a kötődést, a bizalmat, a feltétel nélküli szeretetet; ők biztosítják számunkra azt az érzelmi alapot, mely később követendő példa, minta lesz felnőttkori kapcsolataink alakításában.
Mégis sokkal kevesebb gyermeknek adatik meg az, hogy támogató érzelmi biztonságban nőjön fel, mint gondolnánk. A gondoskodó szeretet, mely körülölel, félvértez és megtart az életben – sokak számára az egész gyerekkoron át ismeretlen fogalom.
A leggyakoribb ok, amiért a gyerekek gyermekotthonba kerülnek, hogy a szülők nem tudnak róluk gondoskodni (meghaltak, vagy olyan élethelyzetbe kerültek, ami nem teszi ezt lehetővé számukra), a következő népes csoportot pedig azok alkotják, akikről nem is akarnak gondoskodni. Az Úsmev ako dar (Mosoly mint ajándék) civil szervezet elnöke, Jozef Mikloško szerint, aki már évtizedek óta foglalkozik a gyermekotthonok kis lakóinak segítésével, jelenleg mintegy 4 500 gyermek él gyermekotthonokban.
Márpedig a gyermekotthonban történő növekedés,
történjék akár a legjobb gondoskodás mellett, lelkileg nehezen feldolgozható a gyermek számára, s az ilyen gyermek felnőve, szülőként rendszerint maga is képtelen megfelelni.
„A gyermekotthonok lakói, akik haragszanak a szüleikre, felnőttként ugyanazokat a hibákat követik el” – állapította meg Jozef Mikloško.
Tudományos kutatások igazolják, hogy ha a gyermek nem kap szeretetet egy számára közeli személytől, ez károsan hat a felnőttkorára, s a problémáinak gyökerévé válik. Nem tud harmonikus kapcsolatot kialakítani, depressziótól szenved, szorong és nem képes kinyilvánítani a szeretetét, érzelmeit mások iránt.
Jozef Mikloško szerint a családnak azt megelőzően kell segíteni, hogy szétesne. Ha a szülők nem képesek gondoskodni a gyermekekről, azok számára az a legelőnyösebb és legszerencsésebb megoldás, ha a szülői szeretetet, gondoskodást a nagyszülők tudják számukra pótolni.
„Az idős emberek alkotják a nevelőszülők legnagyobb és legnépesebb csoportját, komoly támaszt jelentve az unokák számára ott, ahol a szülők nem tudtak helytállni”
– hangsúlyozta Jozef Mikloško.
További komoly segítséget jelentenek az örökbefogadó vagy hivatásos nevelőszülők. Tekintettel arra a traumára, melyet a gyermekeknek a szülők nélkül történő felnövekvés jelent, a nevelőszülők feladata komoly nehézségekkel jár, s végtelen türelmet igényel részükről, hogy mindezzel megbirkózzanak. A szakemberek szerint azonban minden támogatás, segítség, melyet a szülő nélkül növekvő gyermek élete bármely szakaszában kap, elősegíti egészséges fejlődését, traumáinak feldolgozását.
(Pravda/Felvidék.ma)