Ha kultúrkörökben Ebed községet említjük, a legtöbb embernek rögtön az ebedi citerások jutnak eszébe.
Az ősi magyar falu gyökerei a XI-XII. századig nyúlnak vissza. A jelenleg 1160 lakost számláló község Párkánytól alig 5-6 kilométernyire fekszik a Duna bal partján. Szent István temploma is az ősi szakralitás bizonyítéka, egykor talán a környék egyik legvallásosabb települése volt.
Számos neves szülötte van (köztük Buga László doktor, Szőcs Ferenc fizikus, tudományos kutató), de még a szocializmus idején is a legtöbb értelmiségi innen került ki a térségben.
A falu 1976-ban elvesztette önállóságát, melyet nehéz körülmények között 1999-ben kapott vissza Párkány városától. A huszonhárom év bizony rányomta bélyegét a lakosság egykori nagy egységet alkotó, összetartó lelkületére. Sőt még „kilakoltatással” is fenyegették egy időben a települést, „veszélyes földrajzi fekvése” miatt.
Mindezek az ott maradt emberek lelkében is nyomot hagytak, megtépázták a közösségi érzést, mint szinte valamennyi magyar település esetében, s bizony volt időszak, amikor az ifjak szinte menekültek a faluból.
Mégis él újra, és megint van egy-egy közösség, mely továbbviszi a falu egykori hagyományait, öregbíti jó hírét.
Az egykor jól működő Csemadok-alapszervezet ugyan megszűnt, de van nyugdíjasokból álló éneklőcsoportjuk, s egy már csaknem világhírű citerazenekaruk.
Nagyon régen ismertek nemcsak a régióban, de Felvidék-szerte. Ha elhangzik a nevük, felcsillan az emberek szeme. Nemcsak az öt csinos hölgy láttán, két férfi is színesíti a csodaszép ősi népi hangszert megszólaltató zenekart.
Az Ebedi Citerazenekar vezetőjével, Potfay Bernadettel a kezdetekről, a jelenről és a jövőről beszélgettünk.
„Citerazenekarunk a magyar népzene szépségét és örökös értékét hirdeti. Célunk, hogy megmutassuk a hitelesen megszólaló magyar népzene XXI. században is megtartott friss, lendületes aktualitását, és az új kor zenei ízlésének is megfelelő formátumát. Küldetésünknek tartjuk a magyar népzene hagyományainak ápolását és továbbadását a jövő nemzedéknek.”
A kezdetekre emlékeztetve Potfay Bernadett elmondta: „Az ebedi citerásokról már a hetvenes években lehetett hallani. Az akkor alakult csoport 1986-ig működött, sok-sok szerepléssel főleg helyben és a járási ünnepélyeken. Az egyik alapítónk Szlávik Rutai Judit volt, aki ma is körünkben van. A következő generáció 2000-től foglalta el helyét a citeraasztalok mellett, és pengeti a húrokat azóta is.
Az újjáalakulás óta folyamatosan szerepelünk. Nyaranta Kecskemétre és Tiszakécskére jártunk szakmai továbbképző táborba hosszú éveken keresztül. Az itt alakuló barátságoknak köszönhetően szinte Magyarország minden részében szerepeltünk, meghívást kaptunk különböző rendezvényekre. Itthon szintén az ország különböző területein, városaiban, falvaiban lépünk fel ma is: fesztiválokon, falunapokon, borversenyeken, de egyházi ünnepek rendezvényein is. A legtöbbször visszahívnak bennünket az első szereplés után.
Nemrég világot járt a csoport, meghívást kaptak egy afrikai nemzetközi népzenei fesztiválra. Hogy került az ebedi csoport egy ilyen rangos rendezvényre? – kérdeztük a zenekar vezetőjétől.
„2016-ban és 2018-ban a Prágai Nemzetközi Folklórfesztiválra kaptunk meghívást, ahol a hetven országból érkező népzenei csoportok között egyedüliként képviseltük Szlovákiából a magyar népzenét és az ebedi népviseletet. Itt ismerkedtünk meg a marokkói szervezőkkel, akik citerazenénktől elragadtatva meghívtak a Marokkói Folklórfesztiválra, 2019 március végén. Marrakesh városában 28 ország 860 szereplője között énekeltük és játszottuk a legszebb magyar népdalainkat, s képviseltük a felvidéki magyarokat. Életre szóló élményt jelentett ez számunkra, és sok-sok tapsot, barátságot, szeretetet. Büszkék vagyunk erre a magas színvonalú rendezvényen való fellépésünkre, ahol a világ különböző országaiból érkezett nemzetek, nemzetiségek mutatták be kultúrájuk, népviseletük sokszínűségét.”
A jelenről és jövőről kérdezve, támogatókról érdeklődve, a csoport vezetője elmondta:
„Amióta a Csemadok alapszervezete 2014-ben megszűnt, polgári társulásként jegyeztettük be magunkat. Támogatást a helyi önkormányzattól, pályázatokból, és fő támogatónktól, az ebedi Potfay Attilától kapunk. A külföldi útra a hazai Kult Minor pályázaton nyertünk pénzt. Alapító tagunk, Szlávik Rutai Judit párkányi tanítónő az iskola mellett vezet egy gyermekekből álló citerazenekart, melynek felnövő tagjaiból már ott vannak az ebedi ifjak is a csoportban. Tehát az utánpótlás biztosított. Tagjai vagyunk a már megalakult Felvidéki Száztagú Citerazenekarnak, s a közeljövőben lesz bemutatkozó fellépésünk a hazai fesztiválokon, majd ősszel debütál a száztagú Nagykéren a citerazenekarok fesztiválján.”
Az ebedi citerások repertoárjában elsősorban a magyar népzene legszebb dallamai csendülnek fel, húros hangszereik és énekük által. De kívánságra már egyéb stílusú húros hangszerre írt zenét, dallamot is játszanak. A nemzeti dalok mellett főleg ünnepi eseményeken a magyar himnusz is felcsendül énekük, zenekíséretük által.
A héttagú citerazenekar tagjai valamennyien főállásban végzett munkájuk mellett zenélnek, népszerűsítik a magyar népzene csodálatos dallamait. Tagjai: Páldi Erzsébet, Szlávik Rutai Judit, Potfay Bernadett, Mandák Adrianna pedagógusok, Páldi Dóra és Őszi Bálint egyetemi hallgatók, valamint Buglos János mester.
Végezetül Bernadett még ez idei meghívásukról is szólt:
„Októberre kaptunk meghívást India fővárosába, Újdelhibe, szintén egy nemzetközi folklórfesztiválra, melynek International Ethnic Folklore Festival a neve. Az anyagiakon múlik, hogy résztvevői leszünk-e ennek a számunkra is sok-sok élménnyel kecsegtető újabb nemzetközi fesztiválnak.”
Az ebedi citerások már nemcsak falujuk, régiójuk jó hírnevét öregbítik a nagyvilágban, a fesztiválok színpadain, de a felvidéki magyarság képviseletében is népszerűsítik a magyar népzene kincseit. S ez a képviselet egy amatőr csoport esetében sokszorosan értékelendő.
