Két eredménytelen versenytárgyalás után Komárom városa vevőt talált a volt Aranyhordó, más néven Grand Kávéház épületére. Komárom dicső történetének e jeles épületét a dunaszerdahelyi székhelyű DS Property részvénytársaság 564 ezer euróért vásárolta meg, mely nem hivatalos értesülések szerint Világi Oszkár nagyvállalkozó, a Slovnaft vezérigazgatójának érdekeltségi körébe tartozik.
A korábbi versenytárgyalások során első alkalommal 600 ezer, második és harmadik alkalommal pedig a hivatalosan becsült érték, azaz 559 ezer euró szerepelt kikiáltási árként. A nyertes erre ígért rá 5 ezer eurót, s ezáltal jutott az épülethez, melyben a város tájékoztatása alapján szállodát kíván majd kialakítani.
A tervek szerint tehát a patinás épület visszatér eredeti rendeltetéséhez, melynek gazdag története mindenképp megérdemli, hogy néhány mondatban felelevenítsük. 1898-ban a Kis-Duna partján végighúzódó, példásan ápolt Darányi liget mögötti Ferenc József rakpart új arculatot öltött. Lebontották a kishídra vezető Baross utca sarkán álló négyes számú házat, Horváth György vendéglőjét és az így szabaddá vált telken hamarosan nagyszabású építkezésbe kezdtek.
Alig telt el három év és elkészült Komárom legszebb szecessziós stílusú épülete, amelyhez foghatót akkoriban legfeljebb a császárvárosban, vagy a jóval távolabbi Karlsbad fürdőben láthattak az oda eljutó, jobb módú polgárok.
Nem tudni, hogy eredetileg is kávéháznak és szállodának szánta-e az építtetője, de annyi bizonyos, hogy az új épületet ábrázoló első fekete-fehér levelezőlapon még ez a felirat olvasható: Grünfeld bérpalota. Grünfeld Adolf dúsgazdag komáromi vállalkozó volt, aki a századforduló idején a Thaly Kálmán utcában lakott. A későbbi levelezőlapokon már Grand Kávéházként és szállodaként szerepelt az épület.
Sajnos a város később, az első csehszlovák köztársaság idején eladta az államnak a gyönyörű Darányi liget területét, ahol kikötő épült, teljesen elzárva a várost a vízparttól. Az utolsó boldog békeévben a helyi lapokban megjelent hirdetések tanúsága szerint Horváth Laci és cigányzenekara, valamint Lévai Laci, a hírneves cigányprímás bandája húzta a földszinti kávéházban a nagyérdeműnek a talpalávalót. Az asztaloknál a helyőrség tisztjei tették a szépet a komáromi hölgyeknek, az egyik sarokban Fülöp Zsigmond főszerkesztő és Baranyay József szerkesztő diskuráltak a Komáromi Ujság készülő legújabb számának tartalmáról.
És ilyen volt hajdanán… (Németh István archívumából)
Megsárgult fényképek őrzik a földszinti kávéház és étterem gyönyörű tükörborítású falait, csodás faragott bútorait és ugyancsak az ebek harmincadjára jutott további berendezési tárgyainak az emlékét. A helyi tisztikar tagjai, köztiszteletben álló polgárok és jómódú környékbeli birtokosok pihenő- és találkozóhelye volt itt, míg az emeleten ugyancsak szépen berendezett szállodai szobák várták a pihenésre vágyó vendégeket. Amikor az időjárás engedte, a Duna-partra néző oldalon esőtől és napsugártól védő féltető alatt kávézhattak, fagylaltozhattak, kortyolgathatták a jóféle neszmélyi és monostori borokat a vendégek.
Ám gyökeresen megváltozott itt is az élet a vesztes első világháború okozta impériumváltás után. Az épület Duna-parti oldalának földszintjén 1921-ben nyílt meg a Hoffmann vendéglő, immár cseh tulajdonossal, s az épület az Agrosol szövetkezet tulajdonába került. 1938-at követően a Kereskedelmi Grémium székelt az egykori Grand Kávéház épületében, majd ugyanebben az esztendőben Koncz Lajos komáromi pincér nyitotta meg a földszinti helyiségekben „Aranyhordó” kávéházát és vendéglőjét.
Majd a történelem ismét közbeszólt. A második világháború utolsó esztendejének márciusában rövid ideig a kifosztott épületben ütötte fel főhadiszállását Holosztyakov ellentengernagy, a szovjet dunai flotilla parancsnoka és vezérkara, s attól kezdve hosszú évtizedeken át a szovjet hajózási kirendeltség bitorolta a jobb sorsra érdemes épületet.
A rendszerváltás után a Selye János Egyetem és a város között létrejött ingatlancsere-megállapodás alapján 2017-ben a város tulajdonába került. Az előző választási ciklusban komoly viták folytak a testületben, vajon eladja-e vagy bérbe adja-e a város az épületet. Az eladást ellenzők azzal érveltek, hogy nem szabad elherdálni a város vagyonát, a másik tábor viszont a Klapka téri volt egészségügyi központot hozta fel elrettentő példaként, mely a város tulajdonában van, s évek óta üresen áll, miközben az állaga egyre romlik.
A volt Grand Kávéház tehát gazdára talált, s mi csak reménykedhetünk, hogy méltó gazdára, aki visszaadja annak régi fényét.
