Egy Ipoly menti településről van szó, de nem a falu neve a fontos, hanem a jelenség, amivel ott találkozni. A legutóbbi népszámlálás szerint a község 522 lakójából 56-an vallották magukat magyar nemzetiségűnek, vagyis a lakosság 10,73 százaléka. Húsz évvel korábban, vagyis az 1991-es összeírás idején az 590 lakosból 109 (18,47 százalék) jelentkezett magyar nemzetiségűnek.
De mi történt a 2001-es népszámláláskor, amikor is 571 emberből 235 (41,16 százalék) vallotta magát magyarnak? Kijelenthetjük, hogy szinte mindegyikük katolikus vallású, mert a településen élnek evangélikusok is, akik többségében inkább szlováknak tartják magukat, bár tisztán beszélnek magyarul.
Az történt, hogy a 2001-es népszámlálás idején jó magyar katolikus pap járt misézni az ottani templomba. Állítólag – így hallottam – figyelmeztette a híveit, hogy ha a népszámláláskor szlováknak mondják magukat, könnyen megtörténhet, hogy az illetékes püspök úr, látva a falu nemzetiségi összetételét, vagyis hogy mintegy 80 százalékban szlovákok lakják, azt fogja mondani, hogy szlovák nyelvű szentmiséket kell tartani, s legfeljebb havonta egyszer engedélyez magyar nyelvű istentiszteletet a közel 20 százaléknyi magyar nemzetiségű hívő részére.
Nem vették tréfára a hívek papjuk intő szavait, és láss csodát, a 2001-es népszámláláskor a korábbihoz viszonyítva több mint a felével „megugrott“ a magyar nemzetiségűek száma a községben.
Mivel a legutóbbi, 2011-es összeírás idején a híveket már egy másik lelkipásztor szolgálta, aki valószínűleg nem tartotta fontosnak a község nemzetiségi összetételének alakulását, így aztán tíz év elteltével, láss újra csodát, 30,43 százalékkal csökkent a településen a magyarság számaránya.
Gondolom, az illetékes püspök nem foglalkozik, vagy nem fárasztja magát holmi népszámlálási adatokkal, mert változatlanul magyar nyelven folynak az istentiszteletek a templomban. És ahogy hallottam, az ottani katolikusok nem is igénylik a szlovák nyelvű miséket, holott túlnyomó többségük szlovák nemzetiségűnek vallja magát.
Ennek okát egyrészt abban kell keresni, hogy az elmúlt több mint 70 évben mindig is szlovák kisiskola működött a községben, az oda járó gyerekeket szlovák nemzetiségűnek könyvelték el, és 15. életévüket betöltvén személyi igazolványukban is automatikusan az szerepelt. Merthogy abban az időben a személyi igazolványban (és még sok egyéb helyen) kötelező volt a nemzetiség feltüntetése.
