A legértékesebb bagolyfajtánknál, a különleges szépségű gyöngybagolynál tavaly Szlovákia-szerte az utóbbi minimum nyolc év legjelentősebb szaporulatát jegyezték. Az országban található hat pár összesen 53 fiókát nevelt fel a Szlovák Ragadozómadár-védő Szövetség adatai alapján.
A civil szervezet szerint az örvendetes szaporulat főként a mezei pockok nagy mennyiségben való előfordulásának köszönhető, melyek fő táplálékforrásul szolgálnak a ragadozó madarak, így a nesztelen repülés koronázatlan királya, a gyöngybagoly számára is.
A gyöngybagoly legfőképp éjjel vadászik, így hang alapján határozza meg áldozata elhelyezkedését. Halk röpte elősegíti, hogy meghallja zsákmányállatai, a pockok surranását, és egyben csökkenti annak esélyét, hogy azok meghallják közeledtét. Nesztelen suhanásának titka a szárnyak nagyfokú íveltségében rejlik, miáltal képes kevés szárnycsapással, lassan repülni.
A szárnyak tollvégei is különlegesen finom kidolgozásúak, az egyes tollak közti súrlódás hangja is minimalizálódik selymes felületüknek köszönhetően. Emellett a bagoly egész testét igen sűrű tollazat borítja, a baglyoknak több tolluk van, mint bármely más, hasonló termetű madárnak. A puha, tömött tollazat pedig elnyeli a madarak repülés közben kiadott hangját.
Erdei fülesbagoly, Magyarországon az év madara (Fotó: Molnár Emőke)
A mezei pockok tavalyi nagy számban való előfordulása egyéb madárfajok szempontjából is jelentős volt, a vörös vércsék és az erdei fülesbaglyok többszöri költését is eredményezte, ami ezekre a fajokra kevésbé jellemző, hiszen általában évente egyszer költenek, többnyire áprilistól júniusig. Az elmúlt évben azonban ismételt költést is megfigyeltek, a második költésből származó fiókák augusztus végén, illetve szeptember elején repültek ki.
Az elegendő táplálékmennyiség kedvezett a hamvas rétihéjának is. Ez a fajta ugyanis Szlovákiában az utóbbi években nagyon elenyésző számban költött, s túlélése több intézkedés függvénye. Mivel az idők folyamán a természetes élőhelyeik összeszűkültek, eltűntek, sok pár kísérli meg a költést különböző mezőgazdasági kultúrákban (főként őszi búzában, őszi árpában), ahol a fészekaljak gyakran megsemmisülnek a betakarítási munkák következtében. A kalászos kultúrákban fészkelő madarak számára nagy veszélyt jelent az aratás, mivel a még röpképtelen fiókák könnyen áldozatául esnek a kombájnoknak. Tavaly a madárvédőknek sikerült felkutatniuk a fészkek többségét és megegyezni azok védelméről a mezőgazdászokkal. Ennek eredményeként legalább 18 pár költött, összesen 37 fiókát nevelve fel.
Hamvas rétihéja (Fotó: vm-magazin.hu)
A civil szervezet tavaly fellépett a ragadozó madarak pusztítóival szemben is, tagjai a rendőrséggel együttműködve, erre a célra kiképzett kutyák segítségével kutatták fel Szlovákia-szerte a ragadozó madarak számára kihelyezett mérgezett csalikat.
Legjelentősebb mentőakciójuknak a Leoš névre keresztelt parlagi sas megmentését tartják Inócon. A fiatal példány mozgását műhold segítségével követték, s október végén gyanús jelekre lettek figyelmesek, majd legyengülve, törött lábbal, válságos állapotban találták meg. Kivizsgálás után Pozsonyba szállították, ahol sikeresen megműtötték. A fiatal parlagi sasnak ezt követően oly mértékben sikerült megerősödnie, hogy szabadon lehetett engedni. Nem sokkal ezután a Balatonhoz repült, majd visszatért Szlovákiába.
Parlagi sasból egyébként a madárvédők szerint mindössze 75-80 pár van Szlovákiában, holott a feltételek alapján ennek akár a duplája is lehetne. A legnagyobb gondot szerintük a pockok túlszaporodás miatti tömeges mérgezése okozza. A mérgezett rágcsálók könnyű zsákmányul szolgálnak a ragadozó madarak számára, melyek fogyasztása rájuk nézve is végzetes következményekkel jár.
Parlagi sas (Fotó: imperialeage.hu)
A madárvédők szerint a rágcsálók méreggel történő tömeges pusztítása a fő oka annak is, hogy az elegendő rendelkezésre álló táplálék ellenére Szlovákia-szerte mindössze 29 kerecsensólyom pár fészkelt, melyeknek csupán 70 százaléka költött. Ám ezek sem neveltek olyan számban fiókát, mint korábban. Ezért a madárvédők arra szólítanak fel, hogy a rágcsálók pusztítását mérgek alkalmazása helyett hagyjuk a természetre, a nagy számban előforduló rágcsáló ugyanis odacsábítja a ragadozó madarakat, melyek természetes úton megoldják a kellemetlen túlszaporodás kérdését.
Az 1975-ben alakult Szlovák Ragadozómadár-védő Szövetség civil szervezet, mely a szabad természetben élő ragadozó madarak és baglyok megfigyelésével, védelmével foglalkozik. Alapítója Štefan Danko, az egyik legnevesebb szlovákiai ornitológus. Jelenleg több mint 150 tagjuk és szimpatizánsuk van Szlovákia-szerte, akik között egyaránt vannak hivatásos és önkéntes természetvédők, szakemberek és főiskolások is.
(Felvidék.ma/SITA)
