A Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) társulás partnereivel a társadalmi összetartást erősítő programjának részeként felvidéki mozgáskorlátozott fiatalok kortárs segítő csoportjainak létrehozását tűzte ki célul.
„A Peer to Peer” elnevezésű kétéves projekt nagyköveteinek olyan felvidéki mozgáskorlátozott fiatalokat kértek fel, akik képviselik sorstársaik érdekeit és közösségben dolgozva, személyes példájukon keresztül segítik a többi mozgáskorlátozott társadalmi elfogadottságát, beilleszkedését.
A három felkért fiatal nagykövet a 26 éves Kara Mária, a 24 éves Bazsó Erik és a 22 éves Korcsmáros Frederik. A továbbiakban pedig a Szemeten élő 20 éves Orbán Rebekát és a 25 éves búcsi Záborsky Armandot mutatjuk be.
Az első beszélgetés alkalmával a mozgáskorlátozottak munkaerőpiaci lehetőségeiről Korcsmáros Frederiket kérdeztük, akiről azt kell tudnunk, hogy a Tőketerebesi járásban, Szomotoron él és a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem közigazgatási karának elsőéves hallgatója. A 22 éves fiatalember gyermekkori agyi bénulásban szenved, aminek következtében testének bal felén meg vannak keményedve az izmai. Elmondása szerint az orvosi hibából kifolyólag létrejött betegsége nagyon sok nehézséget okoz, tornát, fürdői kezelést, de legfőképpen akaratot és kitartást igényel a részéről.
Hogyan látja, milyen lehetőségeik vannak ma a mozgáskorlátozott fiataloknak?
Szlovákiában a mozgássérülteket és a fogyatékkal élőket munkahelyi törvény védi, miszerint húsz alkalmazott felett a munkaadók kötelesek létrehozni védett műhelyeket és alkalmazni mozgássérült és szellemi fogyatékkal élő embereket. Mégis sok függ a környezettől és a hozzáállástól. Úgy gondolom, mindenképpen lehetőséget kell adni a mozgáskorlátozottaknak is, hogy érvényesülni tudjanak és meg tudjanak felelni az élet kihívásainak.
Az iskola befejezése után milyen munkát szeretne vagy tudna vállalni?
Az elvégzett szak által megszerzett ismereteimmel szeretnék érvényesülni, a könyvelés, adminisztrációs munkák terén, de szívesen dolgoznék egy községi hivatalban is. Jövőbeli munkavégzésem során szeretném kihasználni azt a képességem, hogy kommunikatív vagyok, ezért úgy gondolom, ha kapok esélyt, bármilyen menedzseri poszton, akár civil szervezeteknél is érdemi munkát tudok végezni.
Hogyan látja a munkaerőpiacot?
Sok mozgáskorlátozott képtelen elhelyezkedni, mivel a legtöbb munkahelyen nem biztosított az akadálymentesítés, és sok esetben nincs is a részünkre megfelelő munkakör.
Sajnos a munkaerőpiac nem áll készen, hogy mozgáskorlátozott fiatalokat foglalkoztasson, inkább felveszik az egészséges embert, mert nála nagyobb az esélyt látnak a munka maximális mértékben való elvégzésére.
Ezzel viszont nem értek egyet. Lehet, hogy páran segítségre szorulunk, de nekünk, mozgáskorlátozott fiataloknak is jogunk van a teljes élethez, legyen szó munkáról, vagy a magánéletről.
A helyzete nem átlagos. Mozgáskorlátozott fiatalként hogyan éli a mindennapjait?
Jelenleg egy háztartásban élek a szüleimmel. Az egészségügyi állapotom miatt sajnos nem olyan közösségi életet élek, amilyent szeretnék. Próbálom magam elfoglalni. Imádom a zenét, a vicceket, sokat olvasok, több nyelven is beszélek és emellett a világhálót tanulmányozom zenei téren. A zenéhez visszatérve, nagyon sok magyar és amerikai zenét hallgatok, mert pozitív energiával tölt fel. Mindezek mellett tanulmányozom azokat a zeneművészeket, akik régen alkottak, megismerem a munkásságukat, hiszen tanulságos megfigyelni, hogyan zajlott az életük, hogyan éltek fiatalként, mi történt velük. A zenétől megnyugszom, kiegyensúlyozott és jókedvű leszek. Az én gyógyszerem bármilyen nehézségre a zene és a humor. Ezt a nagyszüleimtől örököltem.
Frederik hitvallása szerint el kell telnie egy bizonyos időnek, míg az élethelyzetek kikristályosodnak, ki kell várni, hogy a tervekből mi fog megvalósulni.
A nehézségeket muszáj megélni, és igyekezni kell boldognak lenni, örülni a mindennapoknak, mert az élet szép és nekünk meg kell találnunk benne a pozitív értékeket.
A projekt az Európai Unió Erasmus+ programjának támogatásával valósul meg.
