A Nyitra megyében, az Aranyosmaróti járásában található Barskisfalud község melletti Malonyai Arborétum története 1892-re nyúlik vissza, ekkor alapította Ambrózy-Migazzi István.
Gróf Ambrózy István 1869-ben látta meg a napvilágot Nizzában. A család birtokán, a Vas megyei Tana községben nőtt fel, itt szívta magába anyai ágú őseinek lelkes természetszeretetét. Botanikai tanulmányait Bécsben, Löwenben és Budapesten folytatta, emellett sokat utazott.
Kutatásai során főleg az foglalkoztatta, hogyan lehetne a mediterrán területek növényeit és egyéb lomblevelű örökzöldeket a mi éghajlatunkon meghonosítani.
1892-ben feleségül vette Migazzi Antónia grófnőt – innen származik vezetéknevének második tagja. A gróf először felesége malonyai birtokán kezdett el kísérletezni, igencsak szép eredménnyel: sikeresen honosított meg több száz Kelet-Ázsiából, Koreából és Észak-Amerikából származó örökzöld, fás növényt.
Egy nagyjából 40 hektáros tölgyes-gyertyános területen kezdett hozzá idegenhonos, örökzöld és ezen a területen egzotikusnak számító fás növények kiültetéséhez. Két évtized múltán, 1914-ben már szépen látszott, hogy a tűlevelűek megtalálták a helyüket, legmagasabbra nőtt példányaik koronája már konkurált a tölgyek és gyertyánok csúcsaival.
A hagyomány úgy tartja, hogy Ambrózy-Migazzi gróf 1914 után nem járt a malonyai birtokán. Ennek az évnek a legvégén hunyt el az édesanyja és a temetés után már nem tért vissza. Először a családi ügyek és az első világháború tarthatta távol, Trianon után azonban teljesen elveszítette a malonyai birtokot.
Amit létrehozott, az viszont még a tengerentúlon is elismerést hozott a számára, csodájára jártak, így az eleinte különcnek tartott gróf teljesítményét egyre szélesebb körben kezdték tisztelettel emlegetni. Malonya után, 1922 és 1933 között a Vas megyei Kám község határában létrehozta a Jeli Arborétumot. Életfelfogását mi sem fejezi ki jobban, mint a tőle származó alábbi gondolat:
„Mennyivel boldogabb a névtelenség, mint a rang és az istenverte társadalmi kötelezettségek. Ezért gondolom, hogy a rám maradt vagyonnak csak úgy adok értelmet, ha elvetem. Ha leszek a virágos gróf, a bolond.”
És milyen igaza lett, hiszen olyasmit hozott létre, ami azóta is az egymást váltó nemzedékek gyönyörűségére szolgál. Sírja a Jeli Arborétum közelében van, rajta az életművét meghatározó jelmondattal: Semper vireo – Örökké zöldellek.
A parkobjektum történelme viharos volt, az arborétum megélte a nagy fellendülés, de a lassú pusztulás időszakát is. Mindössze negyven évvel a Malonyai Arborétum létrehozása után, az 1928/1929-es katasztrofális telet követően már az örökzöld fafajták teljes pusztulásáról, az arborétum megszűnéséről beszéltek.
Szerencsére azonban bár a kemény tél nagyon komoly károkat okozott, de elpusztítani nem tudta, a Malonyai Arborétum fái is tartották magukat a „Semper vireo” jelmondathoz.
Az Arborétum jelenleg a Szlovák Tudományos Akadémia tulajdona. Összesen 67 hektárnyi területén mintegy 2300 növényfajta található a világ különböző tájairól. Az egész gyűjteményt járdahálózat fonja át, melynek fő sétaútvonala 4,5 km hosszú. Említésre méltó a park szélén álló, 1894-ben épített kastély. Az arborétumba leginkább májusban, illetve júniusban érdemes ellátogatni, ekkor leglátványosabb a gyűjtemény, de tekintettel annak sokrétűségére, az év minden hónapjában akad itt virágzó növény és számos olyan öreg fa, melyek már az arborétum alapításától itt állnak, dacolva az idővel és a történelem viharaival.
A legeredetibb arborétumok – fagyűjtemények közé tartozik Közép-Európában. Történelme során az örökzöld fafajták akklimatizálódását célzó kísérlet valósult itt meg. A későbbiekben az SZTA Malonyai Arborétuma kiemelkedő helyet foglalt el az idegenszármazású fás növények komplex módon irányított meghonosítását tekintve Európában, és új fitogeográfiai területek létrejöttével lehetővé tette az idegenhonos növényfajok tanulmányozásának nagymértékű fejlődését Szlovákiában.
Mint azt Jana Konôpková, az arborétum vezetője elmondta, rododendronok, más néven havasszépék, rózsák, tavirózsák, hortenziák váltakozó virágzása teszi színpompás látványossággá a területet az év minden szakaszában a fák és cserjék mellett, melyek önmagukban is csodálatos látványt nyújtanak, mint például ősszel a japán juhar.
„Az örökzöld park mellett van további négy területünk, melyeket 1953 után építettek ki, amikor az arborétum a Szlovák Tudományos Akadémia irányítása alá került. Ezek „anyaga“ már a kínai és koreai expedíciókról származik, onnan hoztuk a növényeket, melyek fokozatosan váltak a kelet-ázsiai, koreai és észak-amerikai dendroflóra területének alapjává“ – nyilatkozta egy helyütt a TASR hírügynökségnek Konôpková.
A legutóbbi jelentősebb honosítási tevékenység a Malonyai Arborétum életében a koreai dendroflórát érintő kísérlet volt. Annak köszönhetően, hogy a tudományos dolgozók Észak-Koreába utazhattak, lehetőségük nyílt a gazdag dendroflóra és az egyes konkrét területek tanulmányozására, herbáriumi és magalapanyagok begyűjtésére. Ennek eredménye a kastély teraszai alatt, a park nyugati peremének lejtőin található terület kialakítása.
„A tanösvény tulajdonképpen egy körséta a koreai növényültetvények megtekintésével, melyek között főleg a japán erdeifenyő, a kínai kőris, és a keleti tuja dominál, a gyertyánszil, jezsámen, koreai aranyfa, korai orgona, és koreai lonc elszórt csoportjaival. Azonban a korallberkenye, japánsom, juharlevelű tüskefa és japán hóvirágfa üde bokrait sem lehet szem elől téveszteni. Az itteni sétához a kastély teraszai közelében elhelyezkedő közeli rózsakert látványa is hozzájárul, a magas kocsányos tölgyekkel együtt” – olvasható az arborétum honlapján.
(Felvidék.ma/a Malonyai Arborétum honlapja/teraz.sk)
