Az utóbbi években minden nagyhéten végigolvasom, átelmélkedem és újabb cikkekkel, vallomásokkal gördítem tovább lelkemben és az Olvasók lelkében azokat az időszerű üzeneteket, amelyeket az Úr Lelke tesz hangsúllyá az adott esztendőben. Úgy jó, ha ebben az értelemben mindenkinek megvan a maga személyes „passiójátéka”.
„Szép az, amire szeretettel nézünk. Szép az, ami szeretetet ébreszt bennünk” (Chr. Morgenstern)
Ha nem csak szemlélője, hanem részese is mély, imádságos, istencsendben átgondolt Ige-olvasással a szenvedés-, és megváltás történetének. A sanyarú hét, a gyászhét, a vádhét szent hétté válásának, a világtörténelemnek új irányt és célt nyitó üdvözítéstörténetnek.
Mivel az egész Szentírás ilyenkor különösen is lelki látószögünkbe kerül, olykor egy-egy részlete az Üzenetnek páratlanul kifényesedik. Így fordította mennyei Gazdám a tekintetemet olyan összefüggésekre idén, amelyek az évek hosszú során át csiszolódtak lelkemben. Mert valóban meg kell érni bizonyos látásokra, felismerésekre, amelyek addig rejtve, szunnyadva voltak előttünk. És egyszer csak kipattan a felismerés az üzenet-rügyből.
Fotó: Dr. Békefy Lajos archívumából
Nekem 2021-ben erről: eddig nem vettem észre azt a nagy kegyelmet, hogy az első ember engedetlensége ellenére a teremtett világ nem esett bűnbe. Ártatlan, teremtettségbeli állapotában maradt meg, mintegy megszentelő, halk keretét kínálva a mi megváltás történetünknek.
A Szentlélek most lepattintotta szemeimről a pikkelyeket, s felismertem azt is, milyen hatalmas és lenyűgöző összhang van a teremtett világban, a „természetben”, ahol nem tört össze a szépség és a jóság Istentől megformált ölelkezése. Ezért lehet beszélni, bizonyságot tenni a teremtés-esztétika és a teremtés-etika Istennek kedves valóságáról és romlatlan egységéről.
Hétszer mondott atyai „jó”
Az a szó, amit Bibliánk használ a görög fordításban, a LXX-ban, a Septuagintában és az Újszövetségben a „jó” kifejezésére, a héber tób fordítására, igen érdekes fogalomként rezeg a görögség és a fordítók lelkében. Ugyanis a görög kalosz szó egyszerre jelenti az erkölcsi értelemben vett jót és az esztétikai értelemben vett szépet. Ez a szó az egészséges, szent, teljes, rendezett állapotot jelöli, ami külsőleg és belsőleg valósul meg (W. Grundmann).
S mivel Isten a teremtéstörténetben, 1Mózes 1-ben hétszer is kimondja: „Ez jó – és látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó” (1,31), boldogan ismerhetjük el: amit Ő alkotott, az egyszerre jó és szép. Azaz tetszett az Alkotónak alkotása, a szeretett világ, a Föld, s minden, ami rajta van. A lét és a létezés istenminőségű, jó és szép. Hogy Morgenstern fenti idézetét erre alkalmazzuk: szép az a világ, amit Ő létre hívott, mivel szeretettel tudta szemlélni Lelke alkotását.
Szép és jó, mert rend és szimmetria van benne, és szinkronitás Isten akaratával. Szédítő még bele is gondolni: ha ezt az isteni teremtésszemléletet meg tudta volna őrizni az emberiség, akkor bizonyosan nem tartanánk ma ott, hogy ezen a nagyhéten a pandémia rettenete mellett a klímakatasztrófa egyre nagyobb kihívásaival is szembe kell nézzünk.
A teremtésesztétikát és a teremtésetikát mélyebben és gyakorlatiasabban át kellene gondolnia a mai keresztyénségnek, egyházaknak, hittudósoknak, prédikátoroknak, gyülekezeti elöljáróknak, egyházi iskoláknak, közoktatásnak, hogy mit lehetne kicsiben, a magunk szintjén tenni a további romlás és rombolás fékezéséért!?
Látta Isten, hogy jó – ebből is kiviláglik, hogy a jóságnak és a szépségnek láthatóvá, tapasztalhatóvá, kézzel foghatóvá kell válnia. Mert még jó önmagában és valamennyire hozzánk is a teremtett világ minden emberi beavatkozás, génmanipuláció és – milyen nagyképű szó – feljavító emberi belepiszkálás nélkül is.
Az ember haszonelvűen, profitorientáltan piszkál bele a teremtett világba, hogy még több termést, még nagyobb, szemre még tetszetősebb, de ízre már rég eredetiség-vesztes fajtákat hozzon létre. Elképesztő diszharmónia abban a teremtett világban, amelyik Isten akarata, természeti törvényei szerint – eo ipso, önmagától és önmagában – normálisan élte az életét addig, amíg nem jöttek okos eleink és el nem kezdték a természet „mindentudó” átalakítását, „újabb aktuális bűnbeesés” elé kényszerítve a világot.
Fotó: Dr. Békefy Lajos archívumából
Teremtésetikai vagy öko-bűnbánat hetvenhétszer
A tempora passionisnak, a szenvedés hetének közel két ezredév óta az is egyik feladata volt, hogy Jézus Krisztus érettünk vállalt szenvedésének, javunkra mondott drága Igéinek, szavainak, szenvedést hordozó lelkületének a tükrében önvizsgálatot tartson a keresztyén ember, gyülekezet, egyház, s megkérdezze: Uram, ott vagyok-e a Téged hozsannával köszöntők között szív szerint?
És: vajon megkísértett-e engem is, és hányszor a harminc ezüst átka, amikor a pénz még nálad is fontosabbá vált az életemben? Továbbá: Uram, hányszor voltam gyáva, mint oly’ nagyhangú hitvallód, Péter, aki a helytartó udvarában, a hatalom közelében már nem mert vállalni Téged?
És vajon meghallom-e belső füleimmel a keresztyén feleségnek hatására Rólad így nyilatkozó Pilátus szavát: Ecce Homo – íme, az ártatlan, az igaz, a teljes Ember? Vajon tudok-e Cirénei Simonod lenni, s nyilvánosan, a töviskorona és a gúnyolás közben is vállalni Téged, átvenni valamit testvéreim keresztjeinek a terhéből? Legalább egy életszakaszban? Tudok-e szeretett Jánosoddá válni, aki olyan boldogan hajtja fejét vállaidra? És ott, a kereszt alatt merem-e megláttatni másokkal, hogy családodhoz tartozom?
Mai, posztmodern bűnök között tudok-e annyira tudatos lenni, hogy megvallom Néked, milyen szemetelő, minden tekintetben hulladékot termelő életet élek, s kérni megtisztító, szabadító kegyelmedet?
És bevallani: tudatlanságból vagy önzésből, a fogyasztói társadalom örvényébe kerülve mennyire bántottam meg teremtett világodat? Növényeket, állatokat, erdőt, mezőt, vizeket, mert alig vagy nem is vigyáztam rájuk? Nem teremtéstársaknak, hanem jólétem eszközeinek, öko-rabszolgáknak tekintve őket?
Bizony, van mit letenni a golgotai kereszt alá. Készen van-e erre a nagyheti teljesebb bűnbánatra és bocsánatkérésre a mai keresztyénség, mi magunk, nem mutogatva se Keletre, se Nyugatra, mert bőven van mit sepregetnünk a magunk háza táján!? Uram, irgalmazz, Krisztus kegyelmezz népeden, rajtunk, s kezdd el kérlek, megtisztító munkádat nálam!
Fotó: Dr. Békefy Lajos archívumából
A teremtett világ hódolása – vedd el éncentrikus önzőzónánkat, Uram
A virágvasárnapi és a nagyheti, valamint e pandémiás nagyhét során kirobbanó, virágpompába öltöző drága Kárpát-medencénk is Isten teremtő és megtartó jótetszésének a működését hirdeti.
Azt, hogy még nem bánta meg Istenünk, Atyánk, hogy jónak és szépnek teremtette „komfortzónánkat”, amiből mi éncentrikus önzőzónát bütyköltünk össze. Mert ilyen a bűnös ember teremtő ereje. Dilettáns torzó Isten művészi kezemunkájához képest. Rontani, lerontani tudja az Ő szép világát. Pedig: ma is ünnepel a teremtett világ. Alkotójuk benedictusát zengik a zöld ágak, rügyek, a virágözönös, színpompás tavasz.
Minket megszégyenítő pompás ökológiai hódolat ez! Ökológiai benedictus!
Hangtalan hódolás, de látható, mint ahogyan Isten meglátta a teremtés hajnalán mindenben a szépet és a jót. Egy angol utazó, aki 1714-ben az elbűvölő thüringiai Weimarban járt, naplójában lejegyezte: csodálatos zeneművet hallott egy bizonyos Bach mestertől virágvasárnap, ami Jézus jeruzsálemi bevonulását „szólaltatta” meg.
Akkor, március 25-én volt a Himmelskönig, sei willkommen, Mennyei Király, Isten hozott! kezdetű kantáta (BWV 182) bemutatója. A közel harminc perces zenemű Tempore Passionis, a passzió hetének kezdetén, virágvasárnap szólaltatta meg a megváltás drámája első nagy taktusát, mozzanatát, a Hozsannás bevonulást Jeruzsálembe.
Fotó: Dr. Békefy Lajos archívumából
Bach szövegkönyvének alapjául a virágvasárnapi evangéliumot választotta Máté 21,1-11 alapján, hozzávéve a Filippi levél gyönyörű Krisztus-himnuszát, az önmagát megüresítő Jézusról (Fil 2,5-11).
A zene protestáns fejedelmének szavával szólunk mi is, ma is: Himmelskönig, sei willkommen! Mennyei Király, Isten hozott! – közénk, nálunk, nálam! Nagyon vártunk. Nagyon várunk. Életünket mint felsőruhát bűnbánattal terítjük Eléd. Fogadd el Urunk, s könyörülj rajtunk, népeden, a népek világán, egész meggyötört, pandémiás világunkon!
A Mennyei Király, Isten hozott meghallgatható youtube-on:
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
