Befejeződött az európai polgári kezdeményezés aláírásgyűjtésének lehetősége. Már nem lehet újabb aláírásokat gyűjteni. Erre figyelmeztet a fenti honlap képernyőfotójának a szövege. A honlap legalján a „legutóbbi aláírók” között négy belga mellett egy román látható. E tényből következtetni lehet arra, hogy ismét megváltozott az országsorrend: Belgium lett az a 11. ország, amely teljesítette a jelenlegi európai polgári kezdeményezéstámogató nyilatkozatainak minimálisan előírt számát!
Az alábbi honlapon „Összes ország megjelenítése” részére kattintva megjelenik egy színes Európa-térkép. Szerencsére már nagyon régen nincs piros színnel jelzett ország, ahonnan nem érkezett támogató nyilatkozat. Sajnos az országok nagy része kék színű. Ezzel a színnel azokat az országokat jelölik, ahol a támogató nyilatkozatok száma nem éri el a minimálisan előírt számot (17 ilyen ország van összesen). A legfontosabb szín ebben az esetben a zöld, mivel ezen országoknál a támogató nyilatkozatok száma már elérte a minimálisan előírt számot (végül 11 ország lett „zöld”).
Ha a térkép alatti táblázatra tekintünk, megállapítható, hogy sok országnál a támogató nyilatkozatok százalékos aránya 5% alatti (11 ilyen országot mutat a táblázat). Vagyis Európa nagy részén nagyon kevesen támogatták ezt az európai polgári kezdeményezést. Hogy ennek mi az oka? A legfontosabb ok – gondolom –, hogy rossz volt a tájékoztatás. De más ok is előfordult.
Amikor az észt nagykövetségtől kértem a támogatók száma növelésének elősegítését, a válasz érdekes volt. Ebben az országban a kisebbség a „volt megszállókat” jelenti. Vagyis az észt állampolgár érthető okokból nem akar közvetve a baszk, a fríz, a katalán, a szorb kisebbségnek, vagy például a finnországi svédeknek – és természetesen az észtországi oroszoknak – segíteni; hiszen a II. világháború óta már túl sok rosszat tapasztalt.
Más országok esetében, például Lengyelországnál különleges ok magyarázza a csekély támogatást. A Civil Összefogás Fórum rendezvényeire több alkalommal sok ezer lengyel jött Magyarországra, Budapestre. Kértem e szervezetet – ha már ilyen jó a kapcsolatuk a lengyelekkel – kíséreljék meg ennek alapján a lengyelektől a kezdeményezés támogatását kérni. Lengyelországból rövid válasz érkezett: nem akarják aláírni! De, hogy ennek a baráti nemzettel kapcsolatos „ellenállásnak” mi az oka, sokáig nem volt világos! Később megtudtam: azért kevés a támogatók száma, mert a szervezők (köztük talán a lengyel szervezők is) nem figyeltek minden részletre. A közmondás szerint az ördög a részletekben lakozik! A lelkiismeretes lengyel állampolgárnak egy olyan számot kell az érvényes támogatáshoz megadnia, ami a saját országa adóhivatalával is kapcsolatban van. Ezek után minden világossá vált.
Elhatároztam, hogy megnézem: mely országok milyen kitöltést igényelnek, illetve mi szükséges a helyes elektronikus kitöltéshez.
(Jelenleg már nem közli a honlap, hogy mit kellett tennie az Egyesült Királyság lakójának a támogatáshoz – a Brexit előtt. A papíralapú kitöltés az aláírásgyűjtés utolsó évében szinte elhanyagolható volt.) Az elektronikus kitöltés előtt felszólítják a támogatót: „Minden mezőt ki kell tölteni”. Emellett az összes állam az alábbi szöveg kitöltésére kéri a kezdeményezés támogatóját: „Kérjük, válassza ki azt a tagállamot, amelynek állampolgára és/vagy ahol lakóhelye van”. Ugyanis az állampolgár választhat, hogy állampolgársága szerinti, vagy lakóhelye szerinti ország előírásai szerint tölti ki a rubrikákat. 10 állam az útlevél- és 11 állam a támogató személy személyi igazolványának száma iránt érdeklődik. 1 ország az okmányt kibocsátó hatóság adatát kéri. 11 ország (a rövidség miatt itt nem részletezett) egyéb számok megadására is kötelezi a támogatót. 26 ország az utónév/utónevek (teljes formában) valamint a családi név/nevek nélkül nem fogadja el az adatokat. 2 ország az apa nevére szintén kíváncsi. 3 ország igényli a születési név leírását. 17 ország megköveteli a születési idő megadását. 11 ország esetében meg kell adni a születési helyet. Minden ország esetében meg kell adni az állampolgárságot. 13 országnál feltétel a lakcím (utca, házszám), irányítószám és a város neve, valamint a lakóhely országának közlése. Írország egyetlen kitöltést tart szükségesnek: „Ön Írországban rendelkezik lakóhellyel”? A válaszra csak kétféle lehetőség adott: 1. igen, 2. nem. Mindenki ellenőrizhette a fentieket a brüsszeli honlapon (a gyűjtés lezárása {hivatalos kifejezéssel inaktiválása} óta ez természetesen már lehetetlen)!
Jeleztem korábban, hogy papíralapú gyűjtés esetén a külföldiek mindig csak a saját országukra érvényes formanyomtatványon adhatták meg az érvényes támogatást. Sőt, egyes országok állampolgárai választhattak, hogy az országukra érvényes többféle formanyomtatvány mely nyelvű változatát használják.
A jelen európai polgári kezdeményezés szerint Belgium állampolgárának áll a rendelkezésre a legkedvezőbb (legtöbb) lehetőség: választhatott flamand, francia vagy német nyomtatvány közül. A luxemburgi állampolgár francia vagy német; a máltai állampolgár az angol és a magyar ember számára nagyon furcsa máltai nyelvű változatát használhatta. Az imént említettem, hogy az ír állampolgárnak milyen könnyű volt a helyzete az elektronikus kitöltés esetén, hiszen vagy igen-t, vagy nemet kellett választania az érvényesség betartása mellett (ez a tény feltételezhetően elektronikus hiba miatt következett be).
Nos, az ír ember választhatott, hogy anyanyelvén írül, vagy angolul tölti ki az adatokat a papíralapú nyomtatványon. (Ezért a személyes gyűjtésem idején minden ország lapjából (lapjaiból) állandóan vittem magammal elegendő példányt, nagyon vastag lett a paksamétám!) Megtaláltam az angol és ír nyelvű formanyomtatványt. A rovatok az alábbiak Írország esetében: az utónév/utónevek valamint a családi név/nevek, a lakcím (út, házszám, irányítószám, város, ország), a születési idő, az állampolgárság, a kitöltés ideje és a saját kezű aláírás.
Felteheti az olvasó a kérdést: miért foglalkozom ezzel a nyelvi témával ilyen részletesen?
Az előző (a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezés) idején Szlovákia állampolgárai is választhattak: vagy szlovák nyelvű, vagy Szlovákiára érvényes magyar nyelvű formanyomtatványt tölthettek ki.
Az itt látható magyar nyelvű formanyomtatványt már muzeális értékűnek kell tekinteni, hiszen az aláírások gyűjtése 2018 áprilisában befejeződött. Nem hinném, hogy ebből a lapból sok példány forogna még közkézen. Örülök, hogy véletlenül megőriztem egy példányt, amit láthatnak most a kedves olvasók.
Az alábbi fénymásolaton lehet látni a most lezárult európai polgári kezdeményezésnél használt szlovák nyelvű formanyomtatványt. Egy nyomtatvány három személy adatát tartalmazhatja, amint itt felül a Minority SafePack formanyomtatványán látható; e cikkben a helytakarékosság miatt a szlovák adatlap középső részét „kivágtuk”.
Miért csak szlovák nyelvű formanyomtatvány volt használatban idén Szlovákiában? A felvidéki magyarok miért nem igényelték a magyar nyelvűt a mostani aláírásgyűjtéshez? Esetleg a „Híd” zárta el a két nyelv közötti „átjárást, azaz a választást”? Vagy Szlovákia hivatalosan csak így járult hozzá ehhez az újabb aláírásgyűjtéshez? Költői – egyelőre megválaszolatlan – kérdések!
2019 őszén a budapesti Bálna épületében több napos jellegzetes erdélyi étel-, népviselet- és országismertető rendezvény volt. Magyarországiként a „külföldi” aláírások gyűjtésének növelése érdekében elmentem oda, hogy minél több „román” aláírást szerezzek. Szinte az összes stand magyar kiállítója kitöltötte a – román nyelvű formanyomtatványt. Csupán egy, kb. 65-70 éves, Székelyudvarhelyről érkezett, házi készítésű sajtokat kínáló, bő ujjú ingbe és zsinórozott székely harisnyába (ami tulajdonképpen gyapjúnadrág), valamint szép mellényű népviseletbe öltözött úriember tagadta meg az adatközlést. Csodálkoztam ezen, kérdeztem az okát. Földbe gyökerezett a lábam a válasz hallatán. Majdnem 100 évvel Trianon után, a valószínűleg erőltetett román nyelvoktatás „csúfos” eredménye: „NEM TUDOM ELOLVASNI A ROMÁN SZÖVEGET, NEM TUDOK ROMÁNUL!”.
Ekkor eszembe jutott ismét Belgium. 3 nyelv között választhatnak a „boldog” belgák. A belgákon kívül a máltaiak, az írek, vagy a luxemburgiak vajon magasabb rangúak, mint Románia állampolgárai? Hiszen ők is több (legalább két) nyelven adhatnak választ; tehát előnyösebb helyzetben vannak! Vajon miért nem sikerült magyar nyelvű, Románia felségterületére érvényes formanyomtatványt az erdélyiek részere hivatalosan kinyomtatni?
Ha esetleg a mai Szlovákiában élne olyan személy, aki csak magyarul beszél és nem tudna szlovákul, neki szeretnék segíteni. (Nem ismerhetem még most a legfrissebb, a nyelvismeretre vonatkozó népszámlálási adatokat!) Az itt látható (támogató nyilatkozat formanyomtatványa az európai polgári kezdeményezéshez, melyet Brüsszel adott ki, a lap Magyarországra érvényes) fénymásolatból következtethetnek ezek a személyek arra, hogy nagyjából mi olvasható a Szlovákiára érvényes – szlovák nyelvű – kitöltésre szolgáló íveken. Itt is „kivágtuk” a lap közepét. A cikk elején írtam a különböző adatokról, melyeket meg kell adni a támogatáshoz. Észrevehető, hogy a szlovákiai és a magyarországi kitöltőktől másfajta adatokat kérnek.
Mindenesetre javasolni szeretném Romániában, Szlovákiában – és ha addig Szerbia EU-tag lesz, akkor ebben az országban is – a következő európai polgári kezdeményezés alkalmával a magyar nyelvű formanyomtatvány kötelező használatát! Költői kérdést teszek így fel, amire e helyen nem kaphatok választ: véletlenül hagyták ki a magyar lapot?
Ausztriában, Horvátországban, Szlovéniában kevés magyar él; tehát csak ezért nincs szükség ezen országokban magyar nyelvű kitöltésre szánt adatlapra?
E hírportál 2021. május 9-én közölt „Lezárult az aláírásgyűjtés” című cikkében olvasható az alábbi szöveg, melyet a közlő (Székely Nemzeti Tanács) fogalmazott meg: „Magyar (luxemburgi) idő szerint éjfélkor, 1,167,571 online aláírásnál leállítottuk az aláíró felületet.” (Magyarázat: Romániában a helyi idő nem egyezik a luxemburgi helyi idővel.) Tehát a kezdeményező – és nem Brüsszel – kezeli a számláló szerkezetet. Az első „leállítás”-nak 2020. január 31-e éjszakáján kellett megtörténnie. Ugyanis 2020. február 1-je és 2020. december 31-e közötti átmeneti időszakban az Egyesült Királyság már nem volt az EU tagja, noha az uniós jog nagy részét valóban alkalmazni kellett rá. Kivétel volt viszont minden, az uniós polgárokra vonatkozó szabály, így az európai polgári kezdeményezés is, ami miatt a jelzett időszakban már nem lehetett brit támogató nyilatkozatokat szerezni egyetlen ilyen kezdeményezéshez sem.
Itt látható a különböző időszakokban megállapított országok sorrendjének táblázata (a táblázat neve: „utolsó táblázat”). A nagy táblázat a gyűjtés kezdete utáni időhöz közeli időponttól, 2019. június 19-étől az adatgyűjtés befejezéséig, 2021. május 7-ig mutatja az összes adatot.
Az „utolsó táblázat” összesen 67 oszlopot tartalmaz. A két év sok adata miatt, a könnyebb kezelhetőség érdekében e hatalmas táblázatot négy részre bontottam. Így a cikk olvasása közben az adatok könnyebben követhetők.
Sajnos a 2019. évből csak két adatsorom van: június 19. és 22. napoké. A számadatok vizsgálatánál nem a támogató nyilatkozatok abszolút számát, hanem e számok százalékos arányát kell vizsgálni az összehasonlításhoz. Alig valamivel több, mint egy hónap telt el az aláírásgyűjtés kezdete óta. Ezért a kevés adat miatt mindkét nap még sok ország áll holtversenyben; az azonos értékkel rendelkező országokat egyforma színnel jelöltem a táblázatokon. Gyorsan csökken azoknak az országoknak a száma, ahonnan nem érkezett támogató nyilatkozat. A brüsszeli térképen – annak idején – piros színnel jelezték ezeket az országokat.
A történészeknek általában nem feladata a „mi lett volta” kérdés feltétele és megválaszolása. Ennek ellenére érdemes lehet egy kicsit az Egyesült Királysággal foglalkozni.
2019. június 22-én az országok sorrendjében az Egyesült Királyság már az előkelő 6. helyen áll; akkor a 96 támogatással a 0,18%-os arányt érte el. Ha a szervezők előre ismerték volna a későbbi, a 2019-es év végi Brexit-viták eredményét, biztosan megkeresték volna főleg a skótokat a nagyobb támogatás érdekében. A britek nem biztos, hogy az első helyre kerültek volna, de a Románia, vagy Szlovákia utáni helyet könnyen elfoglalhatták volna az országok közötti versenyben!
Kár, hogy 2020. február elseje (azaz a Brexit előtt) nem kísérelték meg jobban „megdolgozni” az Egyesült Királyságban élő és dolgozó lengyel, magyar, erdélyi, felvidéki és egyéb Közép- és Kelet-Európából érkezőket. Február 1-én az Egyesült Királyság a 28 között már a 11. helyre csúszott le az országok sorrendjében (348 támogatás = 0,64%-os arány). Ha ez a „megdolgozás” időben – azaz jóval korábban – megtörtént volna, akkor Magyarország után talán a 2. ország lehetett volna az Egyesült Királyság az országok közötti nem hivatalos versenyben ezen a napon. Április 9-én (tekintettel arra, hogy a támogatók száma már nem változhat [azaz nem növekedhet] a Brexit előírásai miatt!) a 19. helyet; május 7-én a 26.; november 7-én a 27. és december 23-tól már állandóan az utolsó, a 28. helyet foglalja el az Egyesült Királyság. Ha a „megdolgozás” megtörtént volna, akkor az Egyesült Királyság nem a leghátsó – hanem 23-27. hely valamelyikére került volna. Abban az esetben, ha Bulgária, Görögország, Málta és Portugália támogatói korábban jelentősen gyarapodtak volna, az Egyesült Királyság sokkal előbb jutott volna a „szégyenletes” legutolsó helyre. De ez a hajó már elment! Utólag már nem érdemes ezen lovagolni.
Az utolsó táblázat következő országsorrendje a 2020. február elsejei állapotot mutatja. Ekkor még csak Magyarországnak sikerült 2019. május 7-e óta összegyűjtenie a támogató nyilatkozatok minimálisan előírt számánál jóval nagyobb értéket (37 045 támogatás = 235,21%). Látható, hogy a támogató nyilatkozatok százalékos aránya Franciaország és Spanyolország (0,79%), valamint Csehország és Szlovénia (0.22%) esetében „holtversenyben” azonos értéken áll.
2020. március 2-án Románia, (tulajdonképpen helyesebben ERDÉLY-t, azaz Székelyföldet és Partiumot kellene írnom!) is 100 %-os lett (24 008 támogatás = 100,03%). Görögország és Málta (0,13%) holtversenyben van.
2020. április 9-én viszont Szlovákia (azaz inkább FELVIDÉK) összeszedte a támogató nyilatkozatok minimálisan előírt számát, tehát ezt az országot is 100 %-osnak kell nyilvánítani (9 751 támogatás = 100,01%). Horvátország és Luxemburg (0,87%), valamint Lengyelország és Olaszország (0,32%) ugyanolyan százalékos értékeket értek el.
A következő fontos időpont 2020. május 7. Valószínűleg a kedves olvasó nem tulajdonít nagy jelentőséget e napnak. A 2019. május 7-i gyűjtés kezdeti időpontja óta már egy év telt el.
Ezen a napon jár le a gyűjtési időszak. Azaz az aláírásgyűjtés eredménytelenül, sikertelenül zárult volna le! Furcsa arra gondolni, hogy sokak betegsége és szenvedése ellenére a Covid-járványnak volt jó oldala is. Mire gondolok? Az aláírásgyűjtők – a járvány miatt – 2020. november 7-ig féléves haladékot kaptak. Vagyis hivatalosan folytatódhatott az aláírásgyűjtés az EU jóvoltából.
Ez a lehetőség pont jókor jött, hiszen ekkor még mindig csupán 3 ország teljesített sikeresen; és még csak 816 829 támogatás jött össze a várva várt 1 millió helyett. Az egymilliós szám az egyik szükséges feltétel a sikerességhez (a másik feltétel: hét különböző országból összegyűjtött meghatározott mennyiségű támogatás).
2010. július 18-án végre megvan az 1 milliós összes támogatás. Csak egymás közt jegyezzük meg, hogy ennek 78,6 %-át a mai Magyarország adja. Ha pedig a Kárpát-medencei összes támogatást összeadjuk, akkor az a támogatások 98,2 %-át jelenti. Az Európai Unió azért írta elő, hogy legalább hét országból kelljen a támogató nyilatkozatok minimálisan előírt számát összegyűjteni, nehogy csupán egy kis csoport érdekei érvényesüljenek.
A következő országsorrendet 2020. november 7-én határoztam meg. A járvány miatt ez volt az az időpont, ameddig az összes gyűjtési feltételnek teljesülnie kell. E napon járt le az első engedélyezett hosszabbítás ideje. Még mindig csak két újabb ország (Horvátország november 7-én 14 óra 12 perckor {13 817 támogatás = 167,48%} és Litvánia szintén november 7-én 19 óra 30 perckor {8 353 támogatás = 101,25%}) lett sikeres; öt eredményes ország van már ekkor összesen. Örülnünk kell a Covid-járvány sajnálatos folytatódásának, hiszen nem sikerült még mindig legalább plusz két országból összegyűjteni a szükséges támogatók aláírását. Ugyanis minimum 7 különböző országból kell összegyűjteni az 1 millió támogatást. Szerencsére a legnagyobb járványcsúcs idején az Európai Unió a gyűjtés „következő végső időpontját” 2021. február 7-re tűzte ki.
Jézuska hozta meg a karácsonyi ajándékunkat a jelképes – európaiak nem mindenütt felállítható – „karácsonyfája” alá: a hatodik eredményes Svédországot. 2020. december 23-án 23 óra 7 perckor a minimális mennyiségnél eggyel több támogatót mutatott a számláló szerkezet: 15 000 helyett 15 001 eredménnyel 100,01 %-os értékkel az előző mérésnél egy sorral feljebb került. A 6. ország lett ekkor tehát Svédország.
2021. január 1-én nem történt jelentős változás, csak egy új év kezdete ez a nap. Összesen 1 097 138 támogatás gyűlt össze a 2020-as év végére.
2021. február 7-e már a második engedélyezett hosszabbítási időpont, szintén egy jelentős nap. Három új ország (Spanyolország [134,24%], Lettország [110,91%] és Szlovénia [109,35%]) érte el a várva várt 100%-os értéket. A pontosság kedvéért korábban sikeres lett Spanyolország (2021. január 31-én hajnali 1 óra 23 perckor {40 504 támogatás = 100.01%}) az 5. helyet érte el, illetve Szlovénia (ugyanezen a napon, de később, éjfélkor {6 006 támogatás = 100,1%}) a 7. lett. Hatalmas versenyfutás volt e két ország között. Lettország később: 2021. február 6-án (17 óra 6 perckor {6 000 támogatás = 100%}) érte el a 100%-os állapotot, azaz e napon a 6. előkelő helyre lépett.
Húsz nap alatt Írország csodát tett. A 2021. február 7-i csupán még 21,68%-ról „hirtelen” február 27-én éjfélre 131,1%-ra tornázta fel magát. 2021. február 27-én 11 óra 51 perc óta (8 259 támogatás = 100,11%) Írország is a sikeresek csoportjába tartozik. Tehát ekkor ez az ország lett az akkori 6. helyezett. Két ország: Lengyelország és Olaszország (2,83%-os) azonos százalékos értéken áll holtversenyben.
2019. után két évvel mindenképpen le kell zárulnia az előírásoknak megfelelően az aláírásgyűjtésnek. És milyen gyönyörű lett a végeredmény! Az EU „fővárosa megadta magát” 2021. május 7-én! Belgium hatalmas hajrával lett a 9. sikeres ország; 2021. május 7-én 12 óra 3 perckor érte el a 15 751 = 100,01% értéket. Vagyis a minimális 7 helyett összesen 11 sikeresen záródó országgal fejeződött be ez az izgalmas időszak. Belgium aznap éjfélkor az alábbi értékkel fejezte be a versenyt: 17 071 támogatás = 108,39%-os arány.
Aki a www.irdala.hu honlap, illetve a jelenlegi európai polgári kezdeményezés hivatalos honlapját nézi, a „Legutóbbi aláírók” szövege alatt szinte csak BELGIUM országnevét olvashatja. A májusi napokban Belgium naponta jóval 1000 feletti támogatást; sőt egyszer 2500-nál több támogatást nyújtott. A belga expresszvonat szinte „hangsebességgel” robogott a cél felé! És menetrendszerű pontossággal be is futott az „elképzelt” brüsszeli főpályaudvarra.
Ne legyünk elégedetlenek, hiszen a magunknak célul kitűzött (nehezen teljesíthető) két millió helyett 1 167 571 támogatás lett a végeredmény 28 országból. Köszönjük meg Pesty László kampányfőnök úrnak a szép eredményt.
A kitöltött formanyomtatványokat és az elektronikus kitöltés adatait ezután országonként a saját ország ellenőrző hatóságának kell átadni az ellenőrzés elvégzése érdekében. Nehéz lehet majd a feladat a sok adat miatt?
Egyelőre nem ismert, hogy országonként hány papíralapú támogatást gyűjtöttek és adnak most be ellenőrzésre, helyesebben mondva hitelesítésre az erre illetékes nemzeti hatóságokhoz. Mindenképpen nőni fog az összes támogatók száma – hála a különböző országokban leadott, remélhetőleg nagyszámú papíralakú kitöltésnek. (Egyes hírek szerint eddig 240 000 ezeknek a száma.) Az általam közölt számadatok a hivatalos honlapon látható elektronikus (online) támogatások számával egyeznek meg, melyeket az Európai Bizottság által biztosított tárhelyen őriznek. Hány formanyomtatvány lesz érvénytelen? Feltételezem, hogy az elektronikus kitöltésnél a program kevesebb érvénytelen támogatót eredményez. A papíralapú kitöltésnél könnyebb hibát elkövetni! Az összes támogató (papíralapú + elektronikus) adja majd a végeredményt. Érdeklődve, kíváncsian várjuk azt az egyelőre ismeretlen számsort, vagyis az országsorrend akkor lesz valóban végleges! Reméljük, hogy az „érvénytelennek” minősített támogatások száma miatt nem csökken a 100%-os országok száma.
Bizakodni lehet abban, hogy megvalósul, ami a hivatalos kiírás „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért” szövegében a kezdeményezés fő céljainak megfogalmazásában olvasható:„Ehhez biztosítani kell számukra a hozzáférés esélyegyenlőségét a strukturális alapokhoz, minden más EU alaphoz, forráshoz”. Vagyis pénzt kap(hat)nak azok a régiók, amelyeket „nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól”. Egyszerűbben fogalmazva: a nemzeti régiókat, vagyis azokat a régiókat, amelyeket valamely közösség többségében lakja, az unió kohéziós politikája során kiemelt figyelemben kell részesíteni ahhoz, hogy úgy fejlődjenek, gazdasági fellendülésük úgy történjen, hogy közben a regionális identitásukat megőrizzék. Konkrét példa legyen az alábbi: „Székelyföld úgy gazdagodjon, hogy közben maradjon meg magyarnak.” Ha Brüsszel a kiírásnál egyetértett a pénz felajánlásával, akkor remélhetőleg teljesíteni fogja az ígéretét.
Hangsúlyozni kell, hogy ezek a „pluszpénzek” nemcsak a kisebbségi nemzeti régióknak előnyösek. A többségi nemzet is hasznot húz ebből, hiszen így az egész ország – nem várt – pénzforráshoz jut.
Végül meg kell köszönni a Felvidék.ma olvasóinak a pozitív cselekedetüket. Ugyanis a május 7-i cikkemben kértem a felvidéki támogatások növelését. A cikk megjelenése óta megszaporodott az európai polgári kezdeményezés felvidéki aláíróinak, illetve támogatóinak a száma, amint a „májusban napi növekedés” Excel-táblázatból megfigyelhető.
A táblázat 2021. május 1. és 7. között naponta mutatja, hogy aznap országonként hány új támogatás született. Annak idején vagy maguk a cikk olvasói írták alá a kezdeményezést, vagy az olvasók megkérték ismerőseiket, hogy ők is tegyék ugyanezt.
Hogy mi lesz ezek után ennek a kezdeményezésnek a sorsa? Nem lehet tudni. Brüsszel, azaz az Európai Bizottság kezében van mostantól ez az ügy. Nem merek arra gondolni, hogy majdan néhány fohászt kelljen elmondani ahhoz, hogy pozitív legyen a végső brüsszeli értékelés, vagyis az őshonos közösségek végre élvezzék az európai polgári kezdeményezés kiírásában olvasható fő céloknak a megvalósulását.
(Techet József/Felvidék.ma)