Június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén a római egyház alapítóira emlékezünk. Péter-Pál napja Szent Péter, az apostolfejedelem és Szent Pál, a népek apostolának közös ünnepe. Vértanúhaláluk emléknapja az aratás kezdetét is jelzi.
A legendai hagyomány szerint mindkettőjüket június 29-én végezték ki időszámításunk szerint 67-ben, Rómában. Pétert keresztre feszítették, saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta magát méltónak arra, hogy úgy haljon meg, mint Jézus Krisztus. Pált pedig lefejezték, mivel római polgárként ez a tisztes halálmód illette meg.
Emléknapjukon azonban nem a halálukat, sokkal inkább az életüket ünnepeljük. Azt a példás életet, ami az evangélium hirdetésével telt, és nagyban hozzájárult az Egyház kialakulásához.
Az üldözések idején mindkettejük ereklyéit a Szent Sebestyén katakombába menekítették. A két apostol sírja fölé épült a vatikáni Szent Péter-bazilika és a falakon kívüli Szent Pál-bazilika.
Szent Péter, a tizenkét apostol egyike, Róma első püspöke volt. Eredeti nevén Simon (héberül: figyelő, hallgató), Jézustól kapta a Péter nevet. Az apostolok közt mindnél lángolóbb volt, meg akarta tudni, hogy ki az Úr árulója, mert – ahogy Ágoston írja – ha ezt megtudta volna, a fogával tépte volna szét. Az Úr ezért nem akarta árulóját megnevezni, mert ha megnevezi, Péter tüstént felugrott volna, hogy megölje. Ő ment az Úrhoz a tengeren, színeváltozásakor is őt választotta ki az Úr, a mennyország kulcsait bízta rá Isten, bárányokat kapott Krisztustól, hogy legeltesse őket, pünkösdkor háromezer embert térített meg beszédével, meggyógyította a béna Aeneast, feltámasztotta Tabitát, testének árnyékával gyógyította a betegeket, Heródes tömlöcbe záratta, ám egy angyal kiszabadította – írja róla Jacobus de Voragine. Péter apostol a pápák, a halászok és Róma védőszentje.
Szent Pál, eredeti nevén Saul, Saulus, szülei révén római polgárjoggal rendelkezett, ami különleges előnyöket biztosított számára: római állampolgárt nem volt szabad bírósági tárgyalás nélkül bebörtönözni, sem megkorbácsolni vagy keresztre feszíteni, így római polgárjoga Pál apostolt többször is megmentette. A keresztény hitre tért Pál a pogányok között teljesítette apostoli küldetését: Listrában egy bénát meggyógyított, feltámasztott egy ifjút, aki kiesett az ablakból és meghalt, és sok más csoda fűződik nevéhez. Málta szigetén vipera marta meg a kezét, de nem ártott neki, sőt: lerázta magáról a tűzbe – olvasható Jacobus de Voragine Legenda Aurea című művében.
Aratás az 1940-es évek végén – gőzzel működtetett cséplőgép a hajdani Hidegvölgyi-pusztán (Szőgyén és Nagyölved között) (Fotó: Berényi Kornélia archívuma)
Péter-Pál napja a magyar kalendáriumban a jeles napok között szerepel, az aratás kezdetének egyik leggyakoribb időpontja. A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy ezen a napon hasad meg a búza töve, ami jelzi, hogy kezdődhet az aratás.
A teljes mondás így szól: „A búza Szent György napján szökik szárba, májusban kihányja fejét, Szent Vid napján abbahagyja a növekedést és Péter-Pál napján megszakad a töve.” A népi megfigyelések szerint e napot követően vette kezdetét az igazi nyár.
Péter-Pál napját az aratás kezdeteként tartják számon, bár a néphagyományban dologtiltó nap volt.
Az aratási munkálatot jelképesen kezdték meg és ünnepnek számított.
Ezen a napon fogadták fel a gazdák az aratókat és a napszámosokat. Ha a gabona még nem érett meg a betakarításra, néhány kaszasuhintást végeztek, így jelképesen kezdetét vette az aratás. A munkakezdet kultikus hagyományai azonban inkább Sarlós Boldogasszonyhoz fűződnek a néphagyományban. Emellett a Péter-Pál ünnepén bemutatott szentmisén – amit az aratók miséjének is neveztek – több helyen áldást kértek az aratásra, és megáldották az aratószerszámokat is.
Marokszedő asszonyok az ötvenes évek elején a szőgyéni határban (Fotó: Berényi Kornélia archívuma)
A népi kultúrában a jeles naphoz mondások, hiedelmek fűződnek:
Péter-Pál után már üres az udvar, teli a határ.
Péter-Pál aratáskor elöl jár.
Péter-Pálkor búza érik, eljutunk az új kenyérig.
Péter-Pál után a búza nem nyő, csak érik.Csáky Károly gyűjtése nyomán, Kistúron az aratás befejeztével így mondták: „No, mámmost Péterpá meppihenhet a fékeresztekbe’.”
A hiedelem szerint a hajadonok közül, aki e napon elsőként hallja meg a harangszót, év végéig biztosan férjhez megy.
Forrás: Katolikus Lexikon, Netfolk
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
