Az ENSZ kormányközi klímaváltozással foglalkozó tanácsadó testülete (IPCC) kiadta a hatodik értékelő jelentését az éghajlatváltozásról. Ilyen átfogó tanulmányt legutóbb nyolc éve jelentettek meg. A jelentés megállapításaiban semmi meglepő nincs, az általa lefestett jövő pedig egyre aggasztóbb: a tudósok minden régióban, a teljes éghajlati rendszerben regisztrálják a változást, és e változások sokasága évezredek óta példátlan, melyek némelyike évszázadokon vagy évezredeken keresztül visszafordíthatatlan marad.
Az IPCC hatodik átfogó jelentésének legfontosabb üzenete, hogy a visszafordíthatatlan változások ellenére a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős és fenntartható mérséklése enyhítheti a klímaváltozás intenzitását. A környezetszennyező ipari termelés átalakításának bizonyos hatásai (például a légszennyezettség mérséklése) már rövid idő alatt is nyilvánvaló lenne, de
a bolygó hőmérsékletének stabilizálódásához évtizedeknek kell eltelniük, még a legoptimistább forgatókönyvek szerint is.
A most kiadott tanulmány a klímaváltozás fizikai alapjaival foglalkozik. A legújabb kutatási eredmények szerint, hacsak nem fogja vissza a világ azonnal és drasztikusan a szén-dioxid-kibocsátást, az 1,5 Celsius-fokos felmelegedési határ (sőt, még a 2 fokos is) hamar elérhetetlenné válik. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, a másfél fokos melegedést a következő 20 évben meg fogjuk haladni.
A továbbfejlesztett modellek – és a mért adatok – jól mutatják, hogy régióról régióra nagyon eltérő lesz a klímaváltozás lokális hatása. A szárazföldeken jelentősebb lesz a felmelegedés a globális átlagnál, az északi sarkvidéken pedig az átlag dupláját is meg fogja haladni a felmelegedés mértéke.
A jelentésben ismertetett modellbecslések szerint a Föld minden régiójában rövidülni fognak a hideg évszakok, és hosszabbodnak majd a meleg évszakok a következő évtizedekben.
A felmelegedéssel a szélsőségesen forró időjárási események egyre gyakrabban fogják meghaladni az egészségügyi, illetve a mezőgazdasági tűrőképesség felső határát. De a változások korántsem csupán a hőmérsékletet érintik majd, hanem az időjárás minden összetevőjét, a csapadéktól a szélig, a havazástól és az eljegesedéstől a medrükből kilépő tengerekig.
A klímaváltozás intenzívebbé teszi a víz körforgását, ettől helyenként erőteljesen nő majd a csapadékmennyiség, súlyosabb áradások öntik el a part menti területeket, máshol és máskor súlyosbodnak az aszályok. A sarkokhoz közeli területeken várhatóan több lesz a csapadék, a szubtrópusokon viszont szárazság köszönt be, így gyorsul e régiók elsivatagosodása. A monszunjelenség mintázatában is változás állhat be.
Az alacsonyan fekvő part menti területeket egyre magasabb áradások fogják sújtani, ami gyorsítja az eróziót, és fokozatosan lakhatatlanná tesz egész térségeket. A 21. században minden évben bekövetkezhetnek olyan tragikus áradások e területeken, amelyek korábban százévente csak egyszer fordultak elő, mutat rá a jelentés.
Az IPCC szakértői szerint a felmelegedés hatására jelentős mértékben felolvad a permafroszt (az eddig állandóan fagyott állapotú talaj), nagy térségekből fog eltűnni a téli hótakaró, jégmezők és gleccserek tűnnek majd el, nyaranta pedig teljesen fel fog olvadni az Északi-sarkvidék tengeri jege.
E hatások önmagát erősítő ördögi körként (úgynevezett visszacsatolási mechanizmusokként) tovább fokozzák majd a felmelegedést.
Az óceán is felmelegszik, csökken az oxigéntartalma, a kémhatása pedig egyre savasabbá válik. Ez is egyértelműen az emberi tevékenység hatása, és alapvető változásokat okoz a tengeri ökoszisztémákban. E változások a halászott halállományokat is negatívan fogják érinteni, ami egész emberi közösségek megélhetését és táplálékforrását lehetetlenítheti el.
Ugyanakkor a jelentés kiemeli, hogy még mindig van lehetőségünk arra, hogy határozott lépésekkel befolyásoljuk a Föld éghajlatának jövőjét. Egyértelműek a bizonyítékok, hogy a szén-dioxid-kibocsátás a klímaváltozás fő mozgatórugója. Ezért az üvegházhatású gázok emissziójának drasztikus csökkentése (és a nettó nulla kibocsátás elérése) elengedhetetlen a bolygó éghajlatának stabilizálásához.
Az IPCC-jelentésen több mint kétszáz tudós dolgozott, és 195 ország képviselői fogadták el. Arról már előzőleg sem lehetett senkinek sem kétsége, hogy a tanulmány bizonyítékok hosszú sorát fogja sorolni arról, hogy az emberi tevékenység megváltoztatja a bolygó éghajlati rendszerének működését. Ennek üteme, illetve a már jelenleg is folyó változások mégis riadalomra adnak okot. Egyértelmű, hogy ha a kormányok nem határoznak a mostaninál sokkal drasztikusabb lépésekről az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében, akkor a klímaváltozás hatásai még a rossznál is sokkal rosszabbak lehetnek. A hatásokkal, az alkalmazkodással, illetve a szükséges ellenintézkedésekkel bővebben az IPCC jövőre várható két újabb jelentése foglalkozik.
A jelentés fontos feladata, hogy a novemberben rendezendő glasgow-i klímacsúcs előtt bátor vállalásokra buzdítsa a világ kormányait. Az egyértelmű, hogy a jelenlegi kötelezettségek nem elegendők ahhoz, hogy az ipari forradalom előtti korokhoz képest mért globális felmelegedés mértékét a még elviselhető 1,5-2 Celsius-fok alatt tartsuk. Az üvegházhatású gázok koncentrációja nagyjából 50 százalékkal emelkedett a 19. század közepéhez viszonyítva, és ez már eddig is több mint 1 Celsius-fokkal emelte meg a bolygó átlaghőmérsékletét. Ha nem lesz gyökeres változás, a közeljövőben akár a 3 fokos melegedés sem elképzelhetetlen.
A felmelegedés egyik első, és sok tengerparti település számára tragikus következménye a tengerszint-emelkedés lesz.
Az IPCC erről két évvel ezelőtt kiadott különjelentése szerint az évszázad végére a Föld különböző térségeiben 30-110 centiméternyi tengerszint-emelkedés várható, a szén-dioxid-kibocsátás függvényében, bár egyes szakértők szerint a 2 méteres emelkedés sem zárható ki. Ilyen szélsőséges változás több tízmillió ember számára teheti lakhatatlanná az alacsonyan fekvő tengerparti régiókat.
Ugyanakkor a lokális tengerszint-emelkedés mértékét nehéz előre jelezni, mivel ez nagyban függ az olyan komplex folyamatoktól, mint például a grönlandi, illetve az antarktiszi jégpajzs olvadása, esetleges összeomlása. Grönland és az Antarktisz kiterjedése és az ott felhalmozódott hó/jég-tömeg hatalmas, e területeken az olvadó jég vize a gravitáció hatására a környező tengerekbe áramlik, mely akár jelentősen is emelheti a világóceán szintjét.
Az utóbbi időben több extrém időjárási esemény is megrázta a világot. Németországban és a szomszédos államokban rengeteg emberéletet követelő áradások pusztítottak, Kanadában pedig hőhullám pusztított: Lytton város térségében 49,6 Celsius-fokot mértek, mielőtt a fellobbanó erdőtűz letarolta volna a vidéket. Korábban a meteorológusok és a klimatológusok óvakodtak, hogy az egyes extrém eseményeket közvetlen kapcsolatba hozzák a klímaváltozással, ez azonban az új tudományos eredmények fényében változni látszik. Ennek oka részben a statisztikai módszerek fejlődése, amelyek segítségével kiszámítható, hogy egy adott esemény milyen valószínűséggel következett volna be az ember okozta globális felmelegedés nélkül. A másik ok, hogy a klímaváltozás folyamatos súlyosbodásával ténylegesen egyre gyakrabban képes hatalmas aszályokat, viharokat, áradásokat okozni.
A kanadai hőhullám esetében a globális felmelegedés szinte biztosan jelentős tényezőként hatott, és az efféle szélsőséges időjárási események valószínűsége holland kutatók eredményei alapján a 19. század vége óta 150-szeresére emelkedett. A klímaváltozás hatásai ma már nem csupán a jövőre vonatkozó jóslatok, hanem itt és most történnek, a szemünk láttára.
(MTA/Felvidék.ma)
