Október 15-én, pénteken került sor a kassai MaJel Rovás Központ FiguratiF Galériájában a MAMŰ Társaság kiállítására, melyet az intézmény igazgatója, Kovács Ágnes nyitott meg. Elmondta, a MAMŰ Marosvásárhelyi Műhely néven indult 1978-ban. Az aktív tagok fokozatosan áttelepültek Magyarországra, ahol új szervezetet hoztak létre. Nevüket viszont megtartották, de ma már a Maszülető Művek kifejezést fedi. Magyarországi tagjaik élénk kapcsolatot tartanak fenn erdélyi társaikkal.
Az egyesület 1994 óta a magyar fővárosban működtet egy képtárat, amely egyben a társaság székhelye is. Elnöke Zakariás István.
Pető Hunor megnyitja a tárlatot (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Majd átadta a szót Pető Hunornak, aki megnyitotta a kiállítást.
„Mindannyian kukkolók vagyunk – kezdte – A megfigyelés az erősségünk. Majd értelmezünk – sokszor félre.
Főfoglalkozásunk a művészet, ebből kifolyólag a látottaknak, hallottaknak nagy jelentőséget tulajdonítunk, mert sohasem lehet tudni, miből mi jöhet létre.” Az értelmezés az életük, mely nézőpont kérdése. „A nézőpont megfogalmazott kérdőjelekből áll már eleve”, de ők nem adnak válaszokat, inkább megsokszorozzák a kérdőjeleket. Nincs mit definiálniuk, hiszen organikusan fejlődik a nézőpontjuk, mely függvénye a kontextusnak.
Előtérben Majoros Ágoston Zsolt munkája, Metszete II (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
„A szobrot sokan összetévesztik az ábrázolt személlyel, abból adódnak a képrombolás, szobordöntögetés konfliktusai.” De ha megrendelő nélkül játszadoznak, a köztér is csak egy lehetőség. Úgy tűnhet, hogy ez egy egészen autonóm terület, de a művészeti intézményesedés hatalma ezt is óvatlanul irányítja.
Mayer Éva Terra incognita installációja, 2021 (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
„Mi lenne – tette föl a kérdést -, ha a köztereket műteremnek fognánk fel és elkezdene mindenki kísérletezni, különböző koncepciókat, kijelentéseket tenne a város megannyi szabad területén? (…) Vizuális anarchia?” Végül ebből az következne, hogy a művészet a mindennapi élet területére kerül, melytől nem kíván elkülönülni. A „nem-tárgyak” képesek kibújni az intézményesedés kereteiből. De ezzel létrehozzák saját csapdájukat. Az aktivizmusnak oly válfajának vetnék magukat alá, mely célja a társadalmi problémák megoldása. Innen már csak egy lépés a politikai aktivizmus. Ugyanis a lettristák úgy látták, hogy a szituacionisták, akik a valós élet pillanatait ragadták meg, amelyben az események szabad játéka az egységes közeg révén tudatosan teremtődik meg. A szituacionizmus tehát jelentés nélküli fogalom, nem létezik, mert a „meglévő helyzetek interpretálását szolgáló elmélet lenne.” Ezért ők nem definiálnak semmit, mert a végén elmélet lenne belőle.
Sándor Csaba két cím nélküli munkája (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
„Így most már azt hihetnénk, hogy itt tökéletes összhang van, zéró disszonancia, a harmónia csodálatos világába kerültünk. De mindez nem igaz, mert minden nézőpont kérdése. Ha a kirakat túloldalán állsz, egy más világ tárul eléd, mint az innenső oldalán, de lehet, hogy e két nézőpont között helyezkedik el minden. A pillanatnyi mozgás, a lebegő hajszál szembenállása a márványba faragott, vagy bronzba öntött örökkévalósággal szemben.”
A tárlat (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Kassára a MAMŰ következő tagjai érkeztek az említetteken kívül: Antal Malvina, Daradics Árpád, Elekes Károly, Erős István (a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora), Lucza Zsigmond, Majoros Áron Zsolt, Mayer Éva, Ocskay László Doky, Pokorny Attila, Szigeti Csongor.
A kiállítás november 15-ig látogatható, minden hétköznap 10 és 18 óra között.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
